Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Varga Ferenc: Íjkészítés Mongóliában

idejétől, a törvény tekintélyének, a szokások erejének, a hatalom tiszteletének a szimbóluma. Különlegessége, hogy nagyon nagy műgonddal, hosszú ideig készül. Készítésekor kőszáli kecske szarvát, szarvasmarha ínszalagját, csont nyílhegyet, keselyű szárnytollát, hal­enyvet, bambusznádat, nyírfát, nyírfa kérgét használják fel. Mérete jóval meghaladja az átlagos íjak méretét: hossza 2 méter. A nyílvessző hossza 1,3 méter, súlya 3 lan, kb. 111 gramm \jan = kínai uncia, 37,3 gramm). Az íj megfeszítéséhez szükséges húzóerő 42 kilo­gramm, húzáshossz 1,1 méter. S. Boldbaatar, Selenge megyei íjkészítő 1997 júliusától kezdve 2000. februárig készített „Tör/in ix xar num"o\ az országgyűlés elnökének (BatjargalnaV) ajándékozta. Jelen pillanatban a Mongol Parlamentben található ez az íj. Méret szerinti csoportosítás 1. Az íjak méretét nagyban megha­tározza a karok hossza. Azonban nemcsak azok mérete alapján oszt­ják be íjaikat a mongolok. Ha ezt tennék, nagyon sokféle íjtípus lenne, hiszen annak ellenére, hogy körülbelül minden íjkészítő hasonló nagy­ságú és formájú íjakat készít, saját, az íjkészítőre jellemző méretek, formák is lehetnek. így felajzott állapotban a húr hosszúságát, a mar­kolat és a húr közötti távolságot is figyelembe veszik, és azok méretei alapján osztják be íjaikat. így tehát: 16 1. ix garin num („nagy kéz" íja). Ennek az íjtípusnak felajzott állapotban a húrhosszúsága 115 cm, vagy afölött van. Azért nevezik „nagy kéz" íjának, mert az ilyen íj megfeszítéséhez hosszú („nagy") kézre van szükség. Ezzel a méretű íjjal általában felnőtt férfiak nyilaznak. 2. dundgarin num („közepes kéz" íja). Ennél az íjnál a húr hosszának 110-115 cm közöttinek kell lennie. Az ilyen méretű íjakkal leginkább nők versenyeznek. 3. baga garin num („kicsi kéz" íja). Ennek az íjnak a húrja 110 cm, vagy attól rövidebb. Ezt leginkább gyermekek használják. Nekik a testméretük miatt szükséges az ilyen rövid húrhosszúságú, kisméretű íj. Méret szerinti csoportosítás 2. 17 1. ár garin num („nagy kéz" íja). Ennek az íjtípusnak, a markolattól a húrig tartó távolság 15 cm, vagy afölött van. Ezt a méretet kézzel ellenőrzik, úgy, hogy az ökölbe zárt kézfejet a hüvelykujj eltartásával a markolat belső felére helyezik, és a húrnak a hüvelykujj hegyénél kell lennie. 2. dund garin num („közepes kéz" íja). Ennél az íjnál a markolat és a húr között 10-15 cm-nek kell lennie. Ez a méret ökölbe zárt kézzel ellenőrizhető. 3. baga garin num („kicsi kéz" íja). Itt a markolat és a húr között 10 cm-től ke­vesebb a távolság. Ez a kézfejen lévő összezárt négy ujj (a hüvelykujj kivételével) segítségével ellenőrizhető. Ebből is látható, hogy a szakirodalomban fellelhető beosztás nagy­ban eltér a Xentii megyében használatban lévő beosztásoktól. Való­színűnek tartom, hogy ettől még színesebb, még változatosabb és még kimunkáltabb íjbeosztási rendszerekkel is találkozhatunk a ké­sőbbiekben, más adatközlőktől való gyűjtés után. További kutatással nem kizárt, hogy Mongólia más területeiről ezek a beosztási rendsze­rek tovább bővülnek majd. Jelen pillanatban meg kell elégednünk a fentebb említettekkel. A mongol íj (num): Szerkezeti részei: 18 1. amgawciin oni (a húr beakasztására szol­gáló vájat a merev karon), 2. gicir (merev kar), 3. sillesen xülees 16 Gomb közlése [Xentii megye, íjkészítő) 17 D. Baldandorj-N. Dondog-S. Saraw: Suriin xarwaa, Ulaanbaatar 1971.68. 126 (kötözés), 4. sar xamar (az íj görbületét meghatározó nagyon fontos rész a markolaton), 5. üis, budag (nyírfakéreg, festés), 6. mör (az íj válla), 7. elég (szarulemez), 8. sörmös (állati ínszalagok), 9. tagnai (csapolás), 10. samsaa (xyamsaa, xonxiluur) (a merev kar két oldalán kialakított váll a húr megvezetésére), 11. ewer amagc (a merev kar végén szaruból készített erősítés a húr befogadására), 12. tewx (a húr eltartására szolgáló korong alakú fa, vagy csont a merev kar belső oldalán), 13. xaiguul (a húr befogadására és a merev karról való lecsúszás megakadályozására használt szaruból, csontból vagy fából készített eszköz a merev kar belső oldalán), 14. xöwc (húr), 15. gurawc[a markolat belső oldalára ragasztott fa vagy csont), 16. bari­ul (markolat), 17. balcin (rugalmas kar), 18. xüir vagy xöwcnii gicir (merev kar), 19. xöwc/üör(a húr beakasztására kialakított rész a me­rev karon), 20. ixbie (fatest) Megjegyzésképpen fontos megemlíteni az ilyen részletességig nem menő, de elnevezéseiben eltérő közlést a Juragt toli-ban (Képes szótár). Eszerint 19 :1. bariul (markolat), 2. xacir (merev kar - fentebb gicir), 3. amgawcni oni (a húr beakasztására szolgáló vájat a merev karon), 4. sum (nyílvessző), 5. xöwc (húr), 6. towx (a húr eltartására szolgáló korong alakú fa, vagy csont a merev kar belső oldalán - fen­tebb tewx), 1. samsaa (a merev kar két oldalán kialakított váll a húr megvezetésére), 8. matax xeseg (rugalmas kar - fentebb balciri). Minden egyes alkotóelemnek megvan a maga feladata. A mongol íj e nagyszámú alkotóelem miatt nagyon komoly harci eszköznek szá­mít. Nemcsak az elkészítése, hanem a használata is igen nagy felké­szültséget és szaktudást követel meg az íjásztól és az íjkészítőtől egyaránt. A visszacsapó íj működési elve a következő: leengedett állapotban az íj egy fordított „C" alakra hasonlít. Felajzáskor az íjász az íj rugal­mas karjait készenléti helyzetbe teszi. Ekkor kapja az íj azt a jellegze­tes formát, ami annyira jellemző a visszacsapó íjakra. A felajzással egy bizonyos mennyiségű energia kerül a rugalmas karokba, ami ott elraktározódik. Az íj megfeszítésekor ez az energiamennyiség tovább­növekszik. Amikor az íjász elengedi a húrt, az addig elraktározott ener­gia ugyanakkora erővel és nagy sebességgel lövi ki a nyílvesszőt. Az íjat alkotó elemek mondhatni a legtökéletesebbek. A fatestre ragasztott ínszalagok és szarulapok minden ránehezedő erőnek kellő­képpen ellenállnak. így az ínszalagok a húzóerőnek, a szarulemezek pedig a nyomóerőnek. Az íj ereje, gyorsasága függ a fatest és a szaru­lemez vastagságától, rugalmassága és szilárdsága pedig az ínszala­gok minőségétől és mennyiségétől. A legjobb ínszalag, amit rára­gaszthatnak az íjra, hópárducból származik, majd azt követi a lovak nyak melletti ínszalagja és a szarvasmarha lábának ínszalagja. 20 Széles körben a szarvasmarha-ínszalag terjedt el. Egy íj készítésekor egy szarvasmarhából kikerülő nyers, tisztítás és szárítás nélküli 500 grammnyi ínszalag szükséges. Oldalanként 250 gramm. A legjobb sza­rulemez pedig kőszáli kecske szarvából vagy hosszú ökörszarvból kerül ki. 21 A ma sporteszközzé szelídült fegyver alakja, mint ahogy az elő­zőekben már volt róla szó, különleges, mondhatni egyedülálló. A mon­gol íj úgynevezett túlfeszített íj. Ez a merev kar és a rugalmas kar közötti 30-35°-os szögnek köszönhető. Minél nagyobb ez a szög, annál inkább túlfeszített lesz egy íj. A túlfeszítettség azt jelenti, hogy a felajzott íj húrja felnyúlik a merev karra, és azon végighaladva a ru­18 Sart Borjigin Jambin Bajarsüren: Cingis xaani cergiin jerjewseg, Ulaanbaatar 2000.115. 19 A. Dorjgotow, C. Songino: Juragt toli, Ulaanbaatar, 1998.174. 20 Jambaa közlése [Bulgan megye, íjkészítő) 21 Gomb közlése (Xentii megye, íjkészítő)

Next

/
Thumbnails
Contents