Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Varga Ferenc: Íjkészítés Mongóliában
tudták növelni. De ezt a fejlesztést széles körben már a hunok végezték el. Ezt az íjat: 3. „hun jellegű" íjnak {xünnü mayagiin num) nevezhetjük. 7 Csont az íj középtáján, a markolatnál és a két merev karon szükséges. Ennél az íjtípusnál már megtalálhatóak voltak a külső oldalra ragasztott ínszalagok is, melyek az íj rugalmasságát segítették. 8 A nyílvessző kifutásának segítésére és az íj tartósságának növelésére ma is raknak a markolatra csontot, valamint a mongol íjaknál szaruval helyettesítik a merevkarok végét. A hunok íja nemcsak fejlettebb volt az őt megelőző szkíta íjnál, hanem azt méretében is túlszárnyalta. Míg a szkíta íj 80-100 cm hosszú volt, addig a hun íj elérte akár a 120-160 cm-es hosszúságot is. 9 Konkrét adatként álljon itt egy ásatás alkalmával előkerült íjmaradvány, mely alapján rekonstruálva 115 cm hosszú hun íjról beszélhetünk. 10 Minden változtatás a Belső-Ázsiában használatos íj fejlődését és tökéletesedését hozta. Eddigiekben az íj fatestének belső oldalára szarulemez került, a külsőre pedig szálakra szedett állati ínszalagok, a merev karokra és a markolatra csontborítás. Az eddig elért fejlettségi szinten mondhatni kevés változtatnivaló maradt az íjon. A Belső-Ázsiában elterjedt és használt íjforma szinte már a hunkorban tökéletessé vált. A mongolok már csak nagyon keveset tudtak fejleszteni, de azzal a kevés változtatással alakult ki egy újabb csoport: 4. „mongol jellegű" íj [mongol mayagiin num). u A mongolok újítása abban állt, hogy az addig fából készített, majd csonttal megerősített merev kar végét csonttal, szaruval helyettesítették, amin végül kialakították a húr beakasztására szolgáló hornyot [xöwc/üür) is. 12 Ennek a maradványát láthatjuk ma is a mongol íjak merev karjának végén (ewer amagc), amit ma csont helyett szaruból készítenek. A következő változtatás hozta el az addig még Belső-Ázsiában szinte mindenhol megtalálható íjalakulaton azt a fejlődést, aminek a Mongóliában ma is használt íj lett a végeredménye. Ezt a fejlesztést a XVI. században Mongólia területére behatoló hódítók, a mandzsuk hozták magukkal és terjesztették el a mongolok között. Annyiban állt a változtatás, hogy az íj merev karja és a rugalmas kar találkozásánál húrpecket, valamint egy „V" alakú, a húr befogadására alkalmas elemet állítottak be (ezek a tewx, és a xaiguut). Maga a tewx is egy mandzsuból eredő szó, valamint ezzel rámutat ennek az íjformának mandzsu származására is. 13 Gondolataim szerint nem csak a húrpecket köszönhetik a mongolok a mandzsuknak, hanem magát az íj alakját is. A ma Mongóliában használatban lévő íjak úgynevezett túlfeszített íjak. Valójában emiatt van szükség a húrpecekre is. Később majd bővebben fogok szólni erről. Ezt az íjalakulatot: 5. „mandzsu jellegű" íjnak [manj mayagiin num) nevezhetjük, amit a későbbiekben a már említett „mongol jellegű" íj néven fogom említeni. Mindez azért lehetséges, mert a „mongol jellegű" íj [mongol mayagiin num) ma már nem létezik. Ez a mandzsu íjforma terjedt el a mongolok között és maradt meg a mai napig is. így vált a mongol íjkészítés hagyományainak részévé, majd a mai mongol visszacsapó íjakhoz. 7 A. Damdinsüren: Mongolin jewsgiin towc tiiüx, Ulaanbaatar 1990.44-47. 8 Sart Borjigin jambin Bajarsüren: Cingis xaani cergiin jerjewseg, Ulaanbaatar 2000.124. 9 Sart Borjigin Jambin Bajarsüren: Cingis xaani cergiin jerjewseg, Ulaanbaatar 2000.114. 10 Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I., Miskolci Bölcsész Egyesület, 1997.155. A mongol és a burját íj különbségei Eddig még nem sokat szóltam a burját íjról. Ez az íjfajta tudomásom szerint csak a Mongóliában élő burjátok között terjedt el és maradt fenn napjainkig. Valójában a burját íj nem más, mint egy egyszerű íj. A botíj és az egyszerű íj közötti különbség annyiban van, hogy a botíj akár egy meghajlított botból is kialakítható, míg az egyszerű íjat faragni, alakítani kell, valamint az egyszerű íj készítését tekintve egy adott fa bizonyos, meghatározott részéből alakítják ki. Míg az egyszerű íj alakja leajzott állapotban alig változik, addig a botíj leajzás után gyakorlatilag visszanyeri felajzás előtti formáját. A mongolok íja a burjátok egyszerű íjáról annyiban különbözik, hogy a mongol íj visszacsapó (reflex) íj. Ezen íj esetében az tapasztalható, hogy a valójában negatív (fordított C) formát öltő íjat az íjász áthúzza és felajzza, tehát készenléti állapotba helyezi. Nagy szakértelemmel, komoly felkészüléseket követően vihető ez véghez. Később majd láthatjuk, hogy a burjátok íjának készítése valamivel egyszerűbb, mint a mongol íjé, ám ettől nem mondhatom, hogy kevésbé érdekes a burját íjkészítési technikája. A mongol visszacsapó íjak csoportosítása Különböző csoportbeosztásokat alkalmazva látható, hogy másmás szempontok szerint vizsgálhatjuk a mongol íjat és különböző alakulatait. A következő felsorolást részben Xentii megyei adatközlők elmondása, részben pedig a szakirodalomból már ismert beosztások alapján állítottam össze. Alak szerinti csoportosítás: 14 1.^í/í/jreiv/»7/7í//77 („kanca" alakú íj). A legrégebbi fajta. Különlegessége, amiről nevét is kapta, hogy leengedett állapotában a markolatot és a rugalmas karokat tekintve egy szép hullámos alakot láthatunk. Egy szép kancának a hátvonulatához hasonlatosat. Ami még megkülönbözteti a többi íjtól, hogy mind a markolata, mind az íj vége (merev karok) hengeres alakúak. Finoman kimunkáltak. 2. morinii xelberiin num („ló" alakú íj). Ez az imént említett „kanca" alakú íjhoz hasonlatos, ám alakja nem olyan kihangsúlyozott. Vonala kevésbé íves, kevésbé finom. A leginkább elterjedt íjforma ez. 3. tömör xewiin num („vas" alakú íj). A Mongóliában élő burjátok nemcsak a későbbiekben majd bővebben tárgyalt xawcaaxai nevű íjjal nyilaztak. Megtalálható volt a mongol íjhoz hasonló visszacsapó íj is. Ezt az íjtípust a mongolok „vas" alakú íjnak nevezik. Ennek az oka, hogy az íj leengedett állapotában nem a megszokott fordított „C" alakot mutatja, hanem teljesen egyenes. Nevét vasdarabhoz hasonlatos egyenessége miatt kapta. Nagyon különleges ez az íjtípus, és legalább olyan kevéssé ismert, mint a xawcaaxai. Ami nagyon nagy hátránya, hogy tudomásom szerint (és más íjkészítők szerint is) ma már Mongóliában nincs olyan ember, aki ilyen íjat tudna készíteni. Kutatómunkám során én magam is csak egy törött példánnyal találkoztam. 4. lóriin ix xar num (A Törvény nagy fekete íja). 15 Annak ellenére, hogy a világon talán csak egy létezik belőle, számon kell tartanunk. Ez az íjtípus a hagyomány szerint Cingis kán 11 A. Damdinsüren: Mongolin jewsgiin towő tüüx, Ulaanbaatar 1990.44-47. 12 U. Kőhalmi Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben, Akadémia kiadó, Budapest 1972. 215. 13 U. Kőhalmi Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Akadémia kiadó, Budapest 1972.152. 14 Gomb közlése (Xentii megye, íjkészítő). 15 J. Süxbaatar, 1 Lxagwasüren: Uuxain türleg, Selenge 2001.12-13. 125
