Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Hír János: Ursus Deningeri Reichenau maradványok az odorvári Hajnóczy barlangból
HÍR JÁNOS URSUS DENINGERI REICHENAU MARADVÁNYOK AZ ODORVARI HAJNÓCZY-BARLANGBÓL Szlankó tanár úrnak tisztelettel, volt tanítványa Bevezetés A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium tanárai és diákjai 1963 óta rendszeresen szerveznek kutatótáborokat a Bükk hegység déli részén fekvő Odorváron. A barlangkutató tevékenységük legimpozánsabb eredménye a Hajnóczy-barlang feltárása volt. A barlang bejáratának 1971. évi felfedezése után a rendszer megismerése több évig tartó folyamatban történt. A barlang képződményeinek részletes ismertetését VARGA Cs. (1978) és VARGA L (1978) végezte el. A feltárás egyik emlékezetes állomása volt 1973 nyarán a Galéria és az Óriás-terem felfedezése. Már az első bejárásoknál feltűnt, hogy a Galéria keleti végében található cseppkőmedencék egyikében nagyméretű bekérgezett csontmaradványok találhatók. Az ugyanitt megtalálható kőzettörmelékes vörösagyag ugyancsak tartalmaz aprógerinces csontmaradványokat. Ezek begyűjtését részben KORDOS (1974), részben pedig a szerző végezte, aki 1972 és 1982 között maga is részt vett az odorvári táborokban, és életre szóló benyomásokat szerzett. A Galéria keleti végében gyűjtött ősgerinces leletanyag A három - egymástól mindössze néhány méterre fekvő - gyűjtési pontról származó leletanyag összesített listája potenciális minimális egyedszámokkal a következő Celtis sp. 5 Rubus sp. 1 Anura indet. 3 Lacerta sp. 5 Ophidia indet. 5 Chiroptera div. indet. + Sorex araneus L. 5 Sorex subaraneus -araneoides gr. 4 Sorex minutus L. 7 Drepanosorex sp. 2 Crocidura sp. 2 Ochotona pusilla (PALLAS) 1 Sciurus sp. 3 Dryomys nitedula (PALLAS) 2 Muscardinus avellanarius L. 1 Eliomys quercinus hellén JÁNOSSY 8 Glis sackdillingensis HELLER 15 Sicista sp. 1 Apodemus sylvaticus -tauricus gr. 8 Cricetus runtonensis (NEWTON) 4 Cricetus nanus (SCHAUB) 2 Allocricetus ehiki SCHAUB 6 Allocricetus bursae SCHAUB 23 Mimomys pusillus (MEHELY) 2 Mimomys savini (HINTÓN) 1 Pliomys episcopalis (MEHELY) 2 Clethrionomys hintonianus KRETZOI 1 Clethrionomys glareolus (SCHREBER) 3 Lagurus sp. 1 Microtus oeconomus (PALLAS) 1 Microtus nivalis (MARTINS) 8 Microtus gregalis (PALLAS) 28 Microtus arvalis (PALLAS) 17 Ursus demngeri REICHENAU 1 I 178 Ma már világos, hogy a leletegyüttes rétegtani, kronológiai szempontból nem egységes. Egyes elemei [Cricetus nanus, Mimomys pusillus, Clethrionomys hintonianus) a korai pleisztocén ún. alsó bihari „Allophaiomysos" faunák jellemző tagjai. A tradicionális magyar gerinces rétegtanban ez az ún. betfiai szint (JÁNOSSY 1979,1986). A fajok többsége a korai pleisztocén későbbi fázisaiban is megtalálható (nagyharsányhegyi, templomhegyi és tarkői szintek), sőt az sem kizárható, hogy a Microtus fajok részben késő pleisztocén korúak is lehetnek. Mindez azzal magyarázható, hogy az üledék és a csontmaradványok alkalomszerűen megnyíló kürtőkön keresztül jutottak a barlangba, melyek gyorsan el is záródtak, és tömeges felhalmozódást még nem tettek lehetővé (HÍR, 1982,1990). Ugyanakkor kétségtelen, hogy a fenti fauna legalábbis részben a Bükk hegység legidősebb barlangi ősgerinces anyaga és legarchaikusabb elemei a kövesváradi karsztzsák (JÁNOSSY, 1963, 1979) leletanyagánál is korábbi lerakódásról tanúskodnak. 11
