Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Selmeczi László: A „Jászkürt"
A jászkürt készítésének környezete azonban Bizánc perifériájához tartozott, azon kelet-európai társadalmak közé, amelyek sohasem tették teljes egészében magukévá a bizánci civilizációt, hanem a helyi szükségletekhez és feltételekhez igazították azt hozzá, számos elemét elfogadták, visszautasították vagy átalakították. Ez azt is jelenti, hogy a készítés feltételezhető idejében a kürtön lévő ábrázolások, szimbólumok tartalma a készítés környezetében az eredeti bizánci képzetekhez képest részben módosult. A politikai központosítás egyengette a bizantinizáció útját, a kereszténység pedig a velejáró társadalmi ideológiával és anyagi kellékekkel képessé tette esetünkben az orosz fejedelmeket arra, hogy igényt tartsanak uralmuk isteni szentesítésére, hogy alattvalóikat egy kizárólagos hit közös hitvallásában egyesítsék, hogy saját rangjukat királyi öltözékkel, a császári udvari szertartásokon alapuló állami ceremóniákkal emeljék. Ugyanakkor az arisztokrácia ambivalens érzelmekkel fogadta azokat a változásokat, amelyek a bizánci kulturális befolyással jártak együtt. Egyfelől az új vallás alapjaiban fenyegette ősi előjogaikat, amelyeknek eredete és igazolása a pogány életvitelben gyökeredzett, másfelől részesedtek a birodalomból történő árubehozatalból, kielégítve luxus iránti vágyukat, és osztoztak uralkodóikkal a nagyobb bőséggel és műveltséggel járó társadalmi presztízsben. A XII. századi orosz fejedelemségekben a régi tradíciók visszavonulóban voltak, de még őrizték állásaikat, az új pedig még nem vált általánossá. A változás elérte a falusi közösségeket is. A bizánci kultúra nyomást gyakorolt az ősi szokásokra, az állat- és ételáldozati adományokra, a termékenységi varázsrítusokra, a tűz és más természeti elemek kultuszára, a népünnepélyek extázisára és a nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő jövendőmondókra, sámánokra. Csak viszonylag ritka és ártalmatlan esetekben mutatott hajlandóságot a bennszülött vagy bizánci keresztény papság arra, hogy pogány hiedelmeket és szokásokat alkalmazzon az új vallás szigorú követeléseihez. Az ősi hit maradványai már csupán a népköltészetben és a népszokásokban éltek tovább. 64 A Lehel-kürt bizánci cirkuszi jelenetei egy részének előképe nemcsak néhány IX-X. századi elefántcsont kürt faragványain található meg, 65 hanem mint ismert, a kijevi Hagia Szopnia székesegyház falfestményein is. A bazilika, amelynek alapkövét 1037 táján tették le, számos freskót tartalmaz. Az egyik, a középső hajóban lévő, 1045 körül festett ciklus Jaroszláv fejedelmet és családját ábrázolja, így dicsőítve az uralkodóházat minden hívő szemében. A galériákhoz (ezeken tartózkodott a fejedelem, annak rokonai és a kíséret az isteni liturgia idején) vezető két toronylépcsőház falain és boltozatain található festmények némelyike a Konstantinápolyi Hippodromban játszódó jeleneteket ábrázol: akrobatákat, zsonglőröket és lovasokat az arénában mulatozva, a verseny megkezdésére várakozó kocsi zókat, miközben a császár a császári páholyban trónján ülve figyeli a játékokat. Egy másik jelenetben a császárt, fején koronával, fehér paripán ülve festették meg, amint diadalmasan lovagol. Ennek a ciklusnak az egyik freskóján egy maszkot viselő férfival küzdő harcos látható; ezt némely kutatók az ún. „gót játékokéból vett jelenetnek tartják, amely egyfajta rituális tánc volt, és ezt az asztalnál ülő 64 Obolensky, D. 1999. 338-353. 65 Vesd össze Kiss E. 2000b 71-72. 66 Obolensky, D. 1999. 418-420. A freskó datálására vonatkozóan Kiss E. 2000b 73. és a 21. sz. jegyzet. Az akrobatákra és a gót játékokra vonatkozóan lásd még Darkevic, V. P. 1975.180-187. 67 Orlov, R. S. 1976.166-174. 108 császár előtt, a konstantinápolyi cirkuszi pártok képviselőinek jelenlétében a karácsonyt követő kilencedik napon adtak elő. 66 Ugyancsak a kijevi Hagia Szophia falfestményei között található a jászkürtről ismert heraldikus sas eddigi legkorábbi ábrázolása is. 67 A kürtön található egyéb emblematikus ábrázolások (oroszlán, griff, páva) párhuzamait Oroszországban leginkább a vlagyimiri Szent Demeter székesegyház (1194-97) és a jurjev-polszkiji Szent György-templom (1230-34) faragványai között találjuk meg. Tartalmuk elsősorban világi, funkciójuk pedig apotropaikus: a vallási jelenetek közé ékelt oroszlánokat, griffeket, kentaurokat és madarakat azért helyezték el a templom falán, hogy távol tartsák attól a gonosz erőket. 68 A Lehel-kürtön látható hosszú szoknyás, hosszú ujjasba öltözött alak és a széken ülő hárfás párhuzamait pedig az oroszországi arisztokrácia által használt ékszereken (csuklós karperecek) találjuk meg. Ezen ábrázolások tartalmával részletesen foglalkoztak az orosz kutatók, és a hosszú szoknyás alakot, illetve annak párhuzamait táncosnőknek tartották. Egyetértettek abban, hogy a zenész és a táncosnő azzal az ünneppel kapcsolatos, amelyet a vadleányok, a ruszalkák tiszteletére rendeztek. A ruszalkák leginkább a szirénekre hasonlítottak, szép repülő madár szüzek voltak. Mint a mezők öntözésének istennői esőnek vagy nyirkos reggeli ködnek (harmatnak) látszódtak. A ruszalkák tiszteletére rendezett ünnepek június 19-től 24-ig tartottak és Szent Iván-napjával zárultak. A csuklós karperecek rögzítették a női ruhák hosszú ujját. A pogány szertartásokon, a ruszáliákon a nők levetették karkötőiket és leeresztették a ruhák ujjait, ezzel jelezve, hogy átváltoztak ruszalkákká. Mint szárnyakat lengették ruhaujjaikat, s járták a termékenység táncát. 69 Vagyis a bizánci művészet, a bizánci előképek XII. századi orosz interpretációja során a kijevi Hagi Szophia freskóitól, amelyek hűen illusztrálták azt a varázserőt, amelyet Konstantinápoly távoli dicsfénye gyakorolt az oroszokra, eljutottunk a bizánci ábrázolásokkal eltakart pogány képzetekig. A kutatások eredményei alapján teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a jászkürt sohasem volt Lehel kürtje. Ez a bizánci mintára, feltehetően Kijevben készült luxustárgy, mint hatalmi jelvény minden valószínűség szerint a XIII. században beköltöző jászokkal együtt került Magyarországra. Annak ikonográfiái programja a jászok számára is beszédes volt, akár keresztény, akár pogány próbálta azt értelmezni. 70 De hogyan kerülhetett a kürt a jászokhoz? A XII. századi orosz-jász (alán) kapcsolatokra vonatkozó adatok erre a kérdésre világos választ adnak. Vlagyimir Monomah 7 ' (1113-25 között kijevi fejedelem) fia Jaropolk 1116. évi, a Don és a Donyec vidékén folytatott hadjáratának diplomáciai lezárásaként feleségül vette az egyik jász vezér (knyáz) ragyogó szépségű leányát, aki a házasságban a Heléna nevet kapta. 72 Északkelet-Oroszország fejedelme Andrej Bogoljubszkij (1157-1174) egyik legközelebbi bizalmasa, kulcsára egy Ambal nevű jász volt, akinek a leánytestvérét a fejedelem ugyancsak feleségül vette. 73 A vlagyimiri III. Vszevolod (Bolsoje Gnyezdo 1176-1212) szintén jász nőt vett feleségül, a jeles hercegnőt, Máriát, akinek a húga az 1223. évi Kalka menti csatában odaveszett Misztyiszlav Szvjatoszlavics csernyigovi fejedelemhez ment nőül. 74 68 Vagner, G. K. 1969. 268-174., 276-280., 282-284., 290. Obolensky, D. 1999.430-432. 69 Rybakov, B. A. 1971.87-116.; 1981.432-437. 70 Vesd össze Selmeczi L. 1999. 67-76. 71 Jaroszláv, kijevi fejedelem ifjabbik fiának és IX. Konsztantinosz Monomakhosz leányának gyermeke. 72 Pletneva, S. A. 1982. 59., Kuznecov, V. A. 1984.134. 73 Kuznecov, V. A. 1984.134. 74 Kuznecov, V. A. 1984.134.
