H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Czier Zoltán: A Kárpáti-Pannon térség ősnövényföldrajza az Alsó-Jurában

I. tábla. A kárpáti-pannon térség őshonos makroflóra fajainak jelenléte az alsó jura ősnövényföldrajzi csoportjaiban. I - számbeli megoszlás; 2 — százalékarány. Plate I. The presence in the lower Jurassic palaeophytogeographic groups of the aboriginal macroflora species from the Carpathian - Pannonian region, t - numerical distribution; 2 - percentage distribution. //. tábla. A kárpáti-pannon térség jövevény makroflóra fajainak jelenléte az a/só-jura ősnövényföldrajzi csoportjaiban. 7 - számbeli megoszlás; 2 százalék-arány. Plate II. The presence in the lower Jurassic palaeophytogeographic groups of the allochtonous macroflora species from the Carpathian - Pannonian region. 1 - numerical distribution; 2 - percent age distribution. gyobb részük, legalábbis addig ameddig elterjedésük tágabb területen bizonyítást nem nyer, endemikusnak tekintendő. Jellegzetes példa: Hausmannia buchii (Andrae) Richter, amely csak Stájerlakanináról ismeretes (Andrae 1855; Humml 1969). Regionális elterjedési! őshonos fajok. Valamelyik európai ország több nagy földtani-szerkezeti egységéből ismeretesek, több lelőhelyről. A lelőhelyek ősföldrajzi helyzete és az alsó-jura paleoklimatikai térképe alapján, szintén meleg és csapadékos éghajlat alatt léteztek. Jellegzetes példa: Cladophlebis rumana Semaka, amely Romániából ismeretes, úgy a Danubiai autochtonból, mint a Géta-takaróból, illetve a Bihari autochtonból is (Semaka 1956, 1969,1970). Európai elterjedési! őshonos fajok. Több európai ország több nagy földtani-szerkezeti egységéből ismeretesek. Az előző csoportok fajaihoz hasonlóan, meleg és csapadékos éghajlat alatt léteztek. Jellegzetes példa: Selenocarpus muensterianus (Presl) Schenk, amely Németországból és Romániából került leírásra (Van Konijnenburg-Van Cittert 1993; Czier 1994a). Expanziós őshonos fajok. Vándorló fajok, amelyek az európai paleofitogeográfiai tartományból átkerültek más tartományok illetve kontinensek flóráiba. Eredetileg, az alsó-jurában, az európai tartomány meleg és csapadékos éghajlata alatt léteztek. A vándorlás során azonban olyan tartományokba is eljutottak, ahol mások voltak az éghajlati viszonyok. Fennmaradásukat minden bizonnyal főleg jó adaptációs képességüknek köszönhetik. Jellegzetes példa: Ginkgo polymorpha (Samylina) Czier. Ez a faj régebben Baiera polymorpha Samylina néven, kizárólag a szibériai paleofitogeográfiai régióból, felső-jura és alsó-kréta rétegekből volt ismeretes (Samylina 1956, 1963, 1967). Ezért, időszakosan csapadékos területre jellemző fajként volt nyilvántartva. Az újabb adatok alapján (Czier 1998a) azonban bizonyítást nyert az a tény, hogy a faj már az alsó-jurában létezett, mégpedig az indoeurópai régió területén, tehát eredetileg csapadékos területre volt jellemző, és csak később, a felső-jurától kezdődően terjedt át a szibériai régióra. Miközben a faj Európában kipusztult, Szibériában megfelelően alkalmazkodott az ottani viszonyokhoz, így ott még az alsó-krétában is jelen volt. A jövevény fajok főcsoportja Jövevénynek nevezem azokat a fajokat, amelyek az európai paleofitogeográfiai régióba vándorlás (migráció) útján kerültek be. Eredetük sokféle lehet, származhatnak akár más kontinensekről, régebbi korokból is. Keleti eredetű jövevény fajok. Közép- vagy Kelet-Ázsiából származnak, ahonnan eljutottak Európába, majd kihaltak. Meleg és csapadékos éghajlati viszonyok között léteztek. Jellegzetes példa: Dictyophyllum münsteri (Goeppert) Nathorst. Zhou (1989) Kína felső triászából írja le - mivel a fajnak ez a legtávolabbi és legrégebbi 20