H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Czier Zoltán: A Kárpáti-Pannon térség ősnövényföldrajza az Alsó-Jurában

llgvJövevény fajok 25,16 % iSHH Őshonos fajok 74.84 % ^HHH| ///. tábla. A kárpáti-pannon térség makro flóra fajainak jelenléte az alsójura ó'snövényföldrajzi főcsoportjaiban. 1 - számbeli megoszlás; 2 százalékarány. Plate III. The presence in the lower Jurassic main palaeophytogeographic groups of the macrofiora species from the Carpathian - Pannonian region. 7 - numerical distribution; 2 — percentage distribution. előfordulása, távol-keleti eredetűnek tartom. A faj jól ismert egész Közép- és Nyugat-Európa hettangi - szinemuri rétegeiből (Jongmans & Gijkstra 1960), így a vándorlás iránya nyomon követhető. Nyugati eredetű jövevény fajok. Észak-Amerika triászából származnak, ahonnan keleti irányba vándoroltak. Az európai provinciát az alsó-jurában érték el. Vándorlásuk itt véget ért, rövid időn belül kihaltak. Ezért inkább a mérsékelt - kontinentális, időszakosan csapadékos éghajlat jellemző növényei, alkalmazkodásuk a meleg és csapadékos környezethez valószínűleg nem volt sikeres. Jellegzetes példa: Cladophlebis obtusifolia (Andrae) Schimper, amely Észak-Amerika triászából és Európa alsó-jurájából ismert (Andrae 1855; Ward 1900; Czier 1994b). Expanziós jövevény fajok. Eredetük szintén más paleofitogeográfiai tartományokra vezethető vissza, ahonnan az európai tartomány felé vándoroltak. A két előző csoport fajaival ellentétben, vándorlásuk azonban itt nem ért véget, hanem a szomszédos tartományok felé folytatódott. Ez a folyamat bizonyára nem mehetett volna végbe, az illető növénycsoportok fejlett alkalmazkodó képessége nélkül. A mezofitikum minden éghajlat-típusa kedvezett az elterjedésüknek. Jellegzetes példa: Clathropteris meniscioides (Brongniart) Brongniart. Ez a faj az úgynevezett Dictyophyllum - Clathropteris flóra egyik jellegzetes eleme (Sze 1956). A flóra Délkelet-Ázsia felső triászában jelent meg (Kimura 1984), meleg és csapadékos éghajlat alatt. Onnan nyugati irányba vándorolt, követvén a Tethys északi partvonalát (Taugourdeau-Lantz & Vozenin-Serra 1987). A kárpáti-pannon térséget a hettangi - szinemuri időszakban érte el, új flóraelemekkel gazdagítván a helyi flóratársulást (Czier 1992b). Az említett faj innen tovább terjedt, gyakorlatilag a teljes európai tartományra. Vándorlása nem állt meg, nyugati irányba folytatódott (Czier 1992a). A középsőjurában elérte Közép-Amerikát, onnan Dél-Amerika felé vándorolt. Miközben Európában kihalt, Dél-Amerikában olyan kedvező élettérre talált, amely még az alsó krétában is biztosította fennmaradását. Vándorlása, az eddigi adatok alapján, Dél-Afrikában, a kréta időszakban ért véget (Czier 1998a). Ósnövényföldrajzi elemzés A kárpáti-pannon térség alsó-jurájából származó makroflóra fajok eredet szerinti, paleofitogeográfiai besorolását, a mellékelt táblázatban szemléltetem (2. táblázat). A flóra összesen 155 fajt tartalmaz. Legnagyobb része európai elterjedésű őshonos faj, a többi (csökkenő sorrendben) expanziós őshonos faj, helyi elterjedésű őshonos faj, keleti eredetű jövevény faj, expanziós jövevény faj, nyugati eredetű jövevény faj, regionális elterjedésű őshonos faj. Mivel a le nem írt és nem ábrázolt példányok meghatározásai kétségesek lehetnek, a táblázatban és számításokban kizárólag azok a fajok szerepelnek, amelyek publikációkban leírt és/vagy ábrázolt példányok által kerültek nyilvántartásba. Az őshonos fajok főcsoportján belül (1. tábla) a csoportok a következő csökkenő sorrendi megoszlást mutatják: európai elterjedésű fajok (több mint egyharmad rész), expanziós fajok (majdnem egyharmad rész), helyi elterjedésű fajok (több mint egynegyed rész), regionális elterjedésű fajok (nagyon kis rész). A jövevény fajok főcsoportján belül (2. tábla) a csoportok csökkenő sorrendi megoszlása a következő: keleti eredetű fajok (majdnem kétharmad rész), expanziós fajok (több mint egynegyed rész), nyugati eredetű fajok (kis rész). A kárpáti-pannon térség alsó-jura makroflórájának főcsoportonkénti megoszlása (3. tábla) azt mutatja, hogy az őshonos fajok noha abszolút többségben vannak (háromnegyed rész), a jövevény fajok jelenléte szintén jelentős (egynegyed rész). A jövevény fajoknak ezt a meglepően nagy rész-arányát főleg a közép-keleti paleofitogeográfiai tartomány szomszédságával, illetve a keleti eredetű elemek erőteljes nyugati irányú vándorlásával magyarázom. A kárpáti-pannon térség alsó-jura makroflórája tehát egy olyan összetett eredetű flóra, amely dominánsan őshonos-európai, ám jelentős mértékben jövevény- főleg keleti eredetű elemekből is áll. 21