H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

Egy másik fontos különbség a két vonaldíszes rendszer között az, hogy további fejlődésük egymástól teljesen eltérő pályát futott be. Az Alföld egészen a tiszai kultúra idejéig, sőt a bodrogkeresztúri korig egész területén szívósan őrizte régi hagyományai között a karcolt vonalakkal rajzolt geometrikus mintákat és más elemeket, időnként és helyenként (pl. a herpályi és csőszhalmi időszakban) festett motívumokkal váltva fel azokat. Az AVK fejlődése nem bomlott véglegesen két régióra, és ha peremein meg is jelent a festett kerámia, a rézkor idejére a teljes terület ismét (festés nélküli) tipológiai egységet mutat. A nyugati fejlődés viszont a korai szakasz (Flomborn-Ackovy fázis) spirális és meanderes mintakincse után két nagy területre bomlott fel: keletire és nyugatira. Közöttük a déli sávon a Morava folyó volt a határ. Ettől nyugatra a Rajnáig (a korai Flomborn-Ackovy típusok hosszú továbbélése után) a tűzdelt szalagdíszes kerámia jelent meg. A keleti térségen viszont a kottafejes díszítésű kerámia alakult ki (jóval korábban, mint a tűzdelt), mégpedig a korai, bicskei típusú árut követve. Ennek jellegzetesen gömbölyű testű edényei vannak, és a bekarcolt vonalakon-vonalpárokon szabályos elhelyezésben benyomott gödröcskék ülnek. Ma még fogalmunk sincs arról, hogy ez a különös - kottafejes — díszítési rendszer miért, hogyan és hol alakult ki. A legkorábbi vonaldíszes Bicske és a legkorábbi kottafejes típusok közötti átmenet nem szükségszerűen a Dunántúlon, például a korai bicskei típus elterjedési területén zajlott le. Elképzelhető, hogy valahol másutt, de a Kárpát-medence nyugati térfelén. Tudjuk, hogy Bicskén két korai objektum anyagában is előkerültek szórványos kottafejes töredékek a legfelső rétegben.

85 Ez a körülmény valószínűleg azt jelenti, hogy a kottafejes kerámiát legelőször vagy nagyon korán készítő népek újonnan jöttek voltak a bicskei telepen, és a kottafejes díszt készen hozták oda magukkal. Az is elképzelhető azonban, hogy a legkorábbi kottafejes anyagnak vannak meg nem talált objektumai Bicskén, és ezek anyagából kerültek szórványos leletek a korai bicskei DVK objektumok legfelsőbb rétegébe. Lehet, hogy a minta (a fentiek szerint is) mélyen gyökerezett a helyi mezolitikus hagyományokban: a tökedények zsinegelésének sajátos mintázatában, amikor ilyen módon kötötték görcsre a tökedényeket tartó madzagokat. Ezek a nyilvánvalóan ősi hagyományok szívósan fennmaradtak a kottafejes kerámia életének egész folyamán a kultúra egész nagy elterjedési területén, beleértve a befejező szakaszokat is. A Morava folyó völgyében is éppen úgy tovább élt a nyugati és keleti térség közötti határ, aminthogy megmaradt a DVK és az AVK közötti kései Jászság-határ is, egészen a kései neolitikumig, valamivel a Jászságtól nyugatra tolódva.

86 Kései vonaldíszes folyamatok és terjeszkedések, és etnikai-nyelvi értelmezésük A kottafejes díszű kerámia a Kárpátoktól északra messze keletre elterjedt, egészen Moldáviáig és a Dnyeszter völgyéig, sőt szórványosan az Al-Dunáig. Sőt mi több, csoportjai kelet felől bejutottak Erdély legkeletibb részébe, a Székelyföldre is. Ez a terjeszkedés itt persze már nem a Körös = Cris kultúrát érintette, hanem egy kevert jellegű emlékanyagot, amely késő Körös és - meglepetésre - Szatmár jellegű edénytípusokból áll.

87 A fontos lelőhely a Prut folyótól keletre, Moldávia legészakibb részén található, egy Szakharovka nevű falu mellett. A finom és a durva áru egyaránt a Körös, Szatmár = legkorábbi AVK, Protovinca és Bug-Dnyeszter kultúrák érdekes keveredését mutatja (de bekarcolt vonalminták nélkül).

88 Ez arra utal, hogy ezeken a legkeletibb területeken lényegében ugyanazok a folyamatok kezdődtek el a Körös = Cris kultúra, e hatalmas kulturális térség belső fejlődésében, mint az Alföld északi és középső részén. Azonban ezek itt keleten sem tudtak kiteljesedni: Vinca kultúra itt sem alakult ki. A moldvai Körös = Cris változat is visszavonult délre (aminthogy történt az az egész nagy Körös-Cris terület minden északi határvidékén, az Alföldön éppen úgy, mint Erdélyben a Marostól északra). Egy rövid átmeneti szakasz után pedig (a Bicske szakasz a Dunántúlon, a Szatmár = legkorábbi AVK az Alföldön, a Szakharovka kerámia a Kárpátoktól keletre, és talán még egy, jelenleg csak feltételezett Protovinca kerámia Erdély belsejében) az egész feladott (korábban a legészakabbi Körös-Cris) területet a vonaldíszes kerámia különböző csoportjai foglalták el, a Dráva-vidéktől Moldváig. A Dunántúlon, és vele együtt természetesen Nyugat-Szlovákiában, Morvaországban, Dél-Lengyelországban, a Székelyföldön, Moldvában és Moldáviában a kottafejes kerámia élt, az Alföldön pedig az AVK és késői csoportjai, közöttük a szakáiháti, majd tiszai kerámia. A kétféle vonaldíszes térség (a vonaldíszes utódok) terjeszkedése nyugatra, délre és keletre, ha különböző intenzitással is, de a középső neolitikum után is folytatódott. Messze nyugaton, az epilineár csoportok elérték a Szajna völgyét, és helyenként (Belgium, Normandia) a tengerpartot is. A Dunántúlon már a kottafejes kerámia idején átlépték a Drávát, és elfoglalták Horvátország egyes részeit. Az AVK és utódai erőteljes lépcsős terjeszkedéséről dél felé fentebb már volt szó. A kétféle vonaldíszes kerámiának és genetikus utódaiknak a gyors és következetes keleti és déli elterjedése döntő jelentőségű folyamat volt a barbár Európa őstörténetének alakulásában. Mint már említettem, a dél felé húzódó AVK utódoknak szerepe volt a protogörögség eljutásában délre. A dél felé terjeszkedő közép-európai vonaldíszes (DVK) utódok egyik csoportja lehetett a kiindulása a protoitalikus törzsek Itáliába kerülésének. A keletre jutott kottafejes kerámia közvetlen utódjának (a Precucuteni-anyagnak) viszont az anatóliai indoeurópai ág kialakulásában volt szerepe. A protoitalikusok eredetének és délre vándorlásának régészeti érveivel ennek a modellnek a keretei között egy másik tanulmányban foglalkozom.

89 Ez felment attól, hogy itt is részletesen ismertessem, mi történt ebből a szempontból a kottafejes kerámia nyugati térségében a késői neolitikumban, és az azt követő, tehát a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúrák életével azonos időben. Összefoglalva a lényeget, a nyugati (közép-európai) vonaldíszes kerámia egész területén a fejlődés során bekövetkező változások mindig szabályok szerint történtek, éppenúgy, mint a szabályos hangváltozások a nyelvfejlődésben. A Morava folyótól nyugatra eső hatalmas térség (a korai neolitikus - a középső neolitikum idejére, tehát a 85 Makkay 1978, Pl. XIV,1-5, Pl. XVIII, 3-5, Pl. XXVI, 1-34, Pl. XXVII. és Makkay in Bicske III, 1996, vonatkozó részek. 86 A tiszai és a lengyeli kultúrák között a határ ugyanott volt a kései neolitikumban is, ahol a koraiban. Lásd a 35. jegyzetet. 87 Sok hasonlóságot mutat ez az észak moldvai anyag a legkorábbi, Szatmár II AVK-hoz, például Kó'telek-Huszársarok kerámiájához. A kó'teleki anyagra lásd Raczky 1988. 88 Dergachev, V.-Sherratt, A.-Larina, 0. Recent results of Neolitic research in Moldávia. 0JA 10, 1991,1-16. 89 Makkay 2000b és 2000c 71