H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

másodlagos perifériára, a Balkánra is. Most pedig az a kérdés, hogy ezt a vitathatatlanul áttelepülő mezőgazdaságot szintén áttelepülő kisebb-nagyobb csoportok is kísérték-e, egészen pontosan hozták magukkal, vagy nem. Tehát egész csoportok költöztek-e át Európába, vagy csak az invenciókat diffúziószerűen terjesztő egyes személyek: innovátorok. Ugyanezek a kérdések merülnek fel a Balkán délibb részei és a még északabbi távoli másodlagos periféria, tehát a Duna-vidék és a Kárpát medence viszonyában is: hullámszerűen terjedő egyszerű diffúzió játszódott-e le, vagy érkeztek déli népcsoportok is. Az etnikai és nyelvtörténeti kérdések felvázolásában ez igen fontos szempont. A két lehetőség - tehát már domesztikált vagy domesztikálható növények és állatok egyszerű diffúziója, avagy terjedésük népcsoportokkal együtt - között érdekes, bár egyoldalú összefüggés van. Egyszerű diffúzió ugyanis megtörténhet népességmozgás nélkül is. Az ellenkező viszont neolitikus körülmények között lehetetlen: amikor neolitikus embercsoportok egyik területről a másikra költöztek, mégpedig a fejlettebb térségekről a fejletlenebbekre, egészen biztosan vitték magukkal saját ismereteiket, szokásaikat és gondolataikat is. Beleszámítva az új növényeket, állatokat, technológiákat. Nyilván az egyik legfontosabbat, a kerámia művességét és formáit-díszítéseit is. Ráadásul a kerámia az első műanyag volt az emberiség történetében, amely korábban nem létezett, és vonzereje a bennszülöttek számára igen nagy lehetett. Végül ilyen esetekben a mozgó népcsoportok vitték magukkal a nyelvüket is. Márpedig vadászó-gyűjtögető és máshonnan érkező korai földművelő népek találkozásakor a szabály az, hogy ha a helyi vadász-gyűjtögető népesség átveszi a mezőgazdaságot a szomszédaitól, akkor e gazdálkodás valamivel lassabban terjedhetett és nyelvi helyettesítés nélkül, mert az (új) földművelők inkább lehetnek az őslakosok új gazdaságukkal, mint az újonnan jövők, akik saját, más nyelvüket beszélik.

48 A mezőgazdaság lassan elterjedt a Jászság határán túlra nyelvi helyettesítés nélkül, mert az új földművesek, az AVK csoportok a helyi őslakosok voltak, akik átvették az új gazdaságot és tovább beszélték a régi, saját nyelvüket, az északnyugat-európai nyelvjárási kontinuum ősét. Egészen más kérdés, hogy ennek az északnyugat-európai nyelvjárási kontinuumnak az ősi elődje (a DVK térség őslakója) rokona lehetett a délebbre (a Balkánon) élő népek nyelveinek. Mindez pontosan kielégíti annak a következtetésemnek a feltételeit, hogy a Jászság-határtól északra és főleg északnyugatra élő bennszülöttek más nyelvet = dialektust beszéltek, mint a határtól délre élő bennszülöttek vagy az oda a neolitizáció alkalmával újonnan érkezettek. E modell szerint Görögországhoz hasonlóan a legkorábbi mezőgazdaságot űzők az Alföldön is szívesen telepedtek meg olyan területeken, ahol nem éltek bennszülött, mezolit népcsoportok, legalábbis nem éltek nagy lélekszámban. Ilyen, jelentős bennszülött lakosság nélküli, jónak kínálkozó térségek nem tudják megállítani előrenyomuló földművelő csoportok mozgását, hacsak egyéb környezeti adottságaik nem nagyon rosszak. Másrészt viszont mind a jónak ígérkező talajfajták (például amilyen Szolnoktól északra is a Tisza völgye egy darabig), mind a terjeszkedők által nem kedvelt talajok (például a Jászság déli részének a pleisztocén felszínei) feltartóztathatnak nyomuló népcsoportokat, ha van bennszülött lakosságuk. Mint Thesszá46 Természetesen a mezőgazdaságnak nincs egyetlen kiindulópontja (lásd önálló kifejlődését később Közép-Amerikában és a Távol-Keleten (feltehetően korábbi, mivel a rizs domesztikációval indult az i. e. 8. évezredben). lia példáján láttuk, földművelésre kiválóan alkalmas területeknek nem volt (erős) mezolit lakossága. Ez volt a helyzet az Alföld déli részén is? Egy bennszülöttek nélküli vagy jelentős bennszülött népesség nélküli mezolit térség kolonizációját tehát az döntötte vagy dönthette el, hogy voltak-e az akkori mezőgazdasági termelésre alkalmas jó talajai, valamint hogy fejlett területek közelében feküdt-e. Olyan (jó talajú vagy rossz talajú) területek esetében, amelyeknek jelentős bennszülött lakossága volt, a kolonizáció sikerét nem barrierek, hanem a népességek ellenállása dönthette el. A népi behatolást egyszer s mindenkorra megakadályozhatta, az invenciók terjedését csak egy ideig. Az egyszerű diffúziós modell és az áttelepülő diffúziós modell közötti döntés meghozatalához azonban bizonyos előfeltételeknek adottaknak kell lenniük, illetve a választáshoz bizonyos tudományos tényeket figyelembe kell venni: A) Az egyszerűdiffúziós modell'esetében a minimális feltételek, illetve tudományos tények a következők: 1. Léteznie kellett olyan letelepült mezolitikus népességnek, amely kész és képes elfogadni a mezőgazdaságot mint életformát. 2. A területnek a régészeti kutatás által kimutatott népességi viszonyaiban a késő mezolitikus és a korai neolitikus lakosság népsűrűsége hasonló kellett, hogy legyen, utalva arra, hogy helyi bennszülöttek tértek át a mezőgazdaság űzésére. 3. Bizonyos számú településnek kontinuitást kell mutatnia az egész térségen. A Jászság területén e feltételek közül egyik sem adott. A Körös kultúra területén e feltételek egyike sem adott. B) Az áttelepülő diffúziós modell előfeltételei ennél számosabbak, hiszen a fenti három feltétel esetleges meglétén túl legalább két további feltételnek is teljesülnie kell: 4. új és embertanilag feltehetően eltérő népesség érkezését bizonyító embertani adatok 5. és velük együtt új szokások, eszköziparok és eszmék érkezésének bizonyítása. Ez utóbbiak az őskori régészet mindennapi kutatási tárgyai, úgymint a kerámia, a kőeszközök vagy a szellemiek területéről egyebek mellett az áldozati szokások vagy temetkezési formák. Őslakosság vagy különböző őslakosságok az Alföldön a neolitizáció idején Nézzük most meg, hogy e feltételek közül melyek állhattak fenn (vagy melyiküket sikerült a régészetnek már kimutatnia) az Alföldön, és jelesen a Körös kultúra elterjedési területén a Tisza-völgyében. Nem állíthatjuk teljes biztonsággal azt, hogy nem élt mezolitikus őslakosság a Körös kultúra későbbi elterjedési területén az Alföldön. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy mindeddig nem sikerült késő mezolitikus leleteket kimutatni erről a területről. Az ilyen leletek jelenlegi hiánya viszont nem bizonyíthatja azt, hogy a Körös elterjedési terület szükségszerűen lakatlan volt a Körös invencióknak (vagy az invenciókat hozó népességnek) az érkezésekor. 47 Egészen pontosan: korai mezőgazdaság a Föld több térségén is kialakulhatott egymástól függetlenül, de neolitikus életforma és a belőle fejlődő városi életforma csak egyetlen helyen jött létre: a kiterjesztett Termékeny Félholdon. 48 Renfrew, C. The origins of Indo-European languages. Scientific American October 1989,111. 65