H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
A kései mezolitikus leletek teljes, illetve talán látszólag teljes hiányából - deduktív módon - jelenleg tehát két eltérő következtetést vonhatunk le: a) A Körös műveltség anyagi kultúrájának érkezése egy jelentős mértékű népi beáramlás járulékos következménye volt. Ebben az esetben (legalábbis a későbbi Körös területen) nem lehetett erős késő mezolitikus őslakosság. Késő mezolitikus embercsoportok (tehát telephelyek és főleg temetkezések) jelenlegi hiánya azonban ezt nem tudja bizonyítani, mivel ez a hiány akár elégtelen régészeti kutatások ideiglenes eredménye is lehet, nem pedig hajdani tény tükröződése. b) Vagy pedig a Körös-határtól délre (is) élt kései mezolitikus bennszülött népesség, amely átvette a paraszti gazdaságot. Ebben az esetben nem történt jelentős népi beáramlás, csak egyszerű kulturális diffúzió minimális népi beköltözéssel. Ebben a kérdésben akkor lehetne állást foglalni, ha rendelkeznénk megbízható embertani eredményekkel mindkét népességből. Nem rendelkezünk! Késő mezolitikus embertani anyagunk éppúgy nincs, mint ahogy nincsen a Körös területről semmiféle mezolitikus leletanyag. A Körös kultúra embertani leleteinek vizsgálata pedig még gyermekcipőben sem jár. Jómagam a neolitikus invenciók összességének a gyors terjedését és meghonosodását az egész Kárpát-medencében (amely kétségtelen tény a Körös kultúra esetében, és némi késéssel ugyancsak igaz a Közép-Európai Vonaldíszes Kerámia saját belső terjedésében) el sem tudom képzelni a népi beáramlás valamilyen formája nélkül. Nem feltétlenül igaz viszont ez a megállapítás arra, amikor az invenciók átadására került sor a Körös kultúra és a vonaldíszes kerámiákat létrehozó őslakosságok között. Mindenesetre az első feltétel (fentebb az 1. pont) ismeretlen, de intenzív kutatás esetén a jövőben változhat. A második és harmadik feltételek (fentebb a 2-3. pontok) kétségtelenül nem adottak, hiszen a Körös kultúra máig feltárt több tucatnyi lelőhelye semmi nyomát sem mutatja kulturális folyamatosságnak a mezolitikummal, és a máig feltárt száz, vagy akár kétszáz Körös temetkezéssel szemben a kései mezolitikus semmi áll. Modelljeink szerint mindez azt jelentené, hogy kései mezolitikus őslakosság teljes vagy csaknem teljes hiányából ítélve [csaknem teljeset írok, hiszen a Jászság késő mezolitikus csoportjai jó vadászidőkben alkalmi vadászatokra nyilván felkeresték a későbbi Körös területeket, főleg, ha azok lakatlanok voltak) a Körös térség neolitikus életformáját és neolitikus innovációit új (délebbről jött) népcsoportok hozták magukkal. Egy ilyesféle népi mozgás nem jelenti szükségszerűen azt is, hogy az újonnan jöttek távolról vagy nagyon távolról érkeztek. Ellenkezőleg! Míg a fehérrel vörös vagy barnás alapon festett mintájú edénydarabok Endrőd 119. lelőhelyről (valójában egyetlen edény darabjai!) egészen távoli területek felé utalnak, mint technológiai rokonaikra, 49 más, fehérrel a vörösön/barnán festett töredékek (amelyek közeli Körös lelőhelyeken, például Szarvas 23., kerültek elő), csak Erdély (a Bácsi torok = Gura Baciului), a Kárpát-medence délibb területei és az Észak-Balkán (CT(á)rcea) felé mutatnak, különösen a Vajdaságban található Donja Branjevinára. 50 Az ilyen töredékek egyelőre ismeretlenek a Körös kultúra más Körös-völgyi lelőhelyeiről, azonban ez nem jelenti azt, hogy például a Szarvas 23. lelőhelyre 49 A technika legközelebbi párhuzamai, mint említettem, Hacilar IX-ben vannak meg, de a mintához hasonló ismert az Al-Duna melletti, romániai Cárcea-Hanuri hasonló korú anyagából is: Nica, M. Originea si evolutia ceramicii pictate Tn Oltenia. Acta Moldáviáé Meridionales 15-20: 1, Vaslui, 1993-1998, Fig. 2, 15. 50 Karmanski, S. számos magánkiadású tanulmányából lásd különösen Donja Branjevina. Odzaci, 1979, és Donja Branjevina, Beitráge. Ibid., 1990. 66 többszáz kilométeres távolságokból importálták volna őket. Lehet, hogy csak egy közelben lévő, ma még ismeretlen telepről. Szarvason például esetleg az 56. számú topográfiai lelőhelyről. 51 Igaz lehet ez az anyagi kultúra más típusaira is, így az edényformákra, az agyag pecsétnyomók díszített felületére, a kis agyagszobrocskák különféle típusaira 52 és egyebekre is. A nagy tárolóedényeken látható, embert (általában nőket) vagy állatot (kecskét, szarvast) ábrázoló domborműveknek sincsenek, vagy csak ritkán vannak messze déli párhuzamai. A kapcsolatok jelentős része tehát nem mutat távolba! A nagy kulturális térségek különbségeinek tükröződése a leletanyagban Az ilyen (a kisplasztikát is magában foglaló) kerámia-művesség teljes formakincsére kiterjedő déli hasonlóságok (kimutatott típusaik száma már két évtizeddel ezelőtt is meghaladta a 20-at! 53 ) határozzák meg az új korszak Kárpát-medencébe érkezésének az időrendi helyzetét: egy időre esett ez az anatóliai korai chalkolithikum IX-VI rétegeivel és a görögországi Protosesklo időszakkal, valamikor a 6. évezred vége felé (kalibrált radiokarbon mérések szerint). A hagyományos időszámításban ez jóval későbbi időt jelent: az 5. és 4. évezredek fordulója körül. Mindmáig a kerámia volt és marad is a legfontosabb eszköz a neolitikus őstörténelem megismerésére. Déli előképeihez és párhuzamaihoz, illetve északi és északnyugati követőihez (tehát a kétfajta vonaldíszes kerámiához) hasonlítva a Körös kerámia érdekes átmeneti helyzetet képvisel. A korábbi vagy egykorú (a legkorábbi monochrom fázisnál későbbi) anatóliai és a korai balkáni kerámiák leggyakrabban a festést alkalmazták edényeik díszítésére. Nevezhetjük ezt a korai festett világnak is. A vonaldíszes kerámiák régiónként eltérően ugyan, de csaknem kizárólag bekarcolt vonaldíszeket használtak díszítő célokra, esetenként bonyolult meandrikus és spirális motívumokba rendezve őket. Ez volt a bekarcolt világ. A Körös kerámia csak nagyon ritkán használta akár a festést, akár a (mintákba rendezett) karcolt díszt. Edényeinek nagy része díszítetlen maradt vagy pedig ujjal és körömmel bemélyített/benyomott/besímított (körömcsípéses vagy durva kannelurás), illetve plasztikus mintákat (a klasszikus és álbarbotin dísz) használt. Ez volt a plasztikus minták világa (ez a név megkülönbözteti a rokon gyökerekből sarjadt impresso minták világától). A plasztikus és benyomott díszítések általában a nagy élelemtárolók szokásos elemei voltak, míg a közepes és kis méretű edényeket általában díszítetlenül hagyták, és csak külső oldalukat simították vagy fényezték finom felületűre. A térségek közötti radikális különbségeket jól mutatják a kisplasztikái művészeti alkotásokban megfigyelhető sajátságok. A Körös kultúra különös jellemzői a nagy élelemtároló edények oldalán alkalmazott reliefek. Ezek állatokat és embereket ábrázolnak. A másik két világban az ilyen reliefek szerepe jelentéktelen, a Körös kultúrában viszont jellegzetesek és gyakoriak. A nagy tárolóedényeken található, kecskét, szarvast és nőalakokat mintázó reliefek a Körös kultúrában 51 Makkay in MRT 8,1989, Szarvas, 8/56. lelőhely. 52 Makkay 1993 53 Makkay, J. „Das frühe Neolitikum auf der Otzaki magula" und die Körös-Starcevo-Kultur. ActaArchHung 26, 1974, 131-154; Makkay, J. Chronological links between Neolitic cultures of Thessaly and thee Middle Danube region. ActaArchHung 36, 1984, 21-28; Makkay, J. Early stamp seals in South-East Europe. Budapest, 1984.
