H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

önálló formákat, díszítéseket, eljárásokat és egyebeket alakítottak ki. Nem véletlenül történt ez így, hiszen ugyanezt tapasztaljuk az ebből a szempontból független úton járó Dunántúlon (DVK), vagy »éppen a Dnyesztertől keletre is (Bug-Dnyeszter kultúra). Erről a kérdésről később is lesz még szó. Kertész és Sümegi cikke tehát helyesen hangsúlyozza, hogy a kora neolit közösségek a környezeti határtól északra eső területet mérnem tudták birtokba venni.™ Nem ad viszont választ arra, hogy miért állt meg egy idó're maguknak az invencióknak (pl. a kerámiakészítésnek) a terjedése. És miért állt meg ennél a határnál véglegesen az invenciók Körös-féle (vagy ha úgy tetszik, Starcevo-féle, Karanovo-féle, Protosesklo-féle, etc.) alkalmazásának, kivitelezésének, értelmezésének terjedése. Tény marad persze az is, hogy a Körös kultúra végleges elterjedése a három nagy térségen (az Alföldön, a Dunántúlon és Erdélyben) nem alkalmazkodott ezeknek a makrorégióknak a jól meghúzható határaihoz. Ez az északi határ a nyugati (dunántúli) és a középső (alföldi) nagy térségen keresztben fut délnyugatról északkelet felé, mivel a Körös kultúra csak a Dunántúl és az Alföld déli felét foglalta el. Erdélyben pedig (ha igaz, hogy van tipológiailag önálló méhteleki-erdélyi-partiumi Körös vagy akár Cris csoport, amelynek tudományos tárgyalását és bizonyítását én sajnos nem ismerem, de miért ne lenne, és más kutatók bizonyára már részletesen írtak és olvastak is róla!) éppenséggel kilép a tartomány geográfiai határain. Hiszen Méhtelek és közeli társai nem Erdélyben és nem a Partiumban, hanem az Alföldön

, jóllehet annak egy, a Közép-Tisza völgyétől geográfiaiig bizonyára eltérő részén vannak. Nem az én feladatom persze eldönteni, hogy Méhtelek vidéke a Közép-Tisza-völgyétől kevésbé vagy jobban különbözik-e, mint Erdély belsejétől, avagy a Partium jellegzetes részétől, a hepehupás vén Szilágytól, ahol szép számmal vannak Körös lelőhelyek, például Berettyószéplak vagy Zovány.

34 Azt sem tudom eldönteni, hogy Méhtelek és környéke jobban eltér-e a fegyverneki Tisza-parttól, mint amennyire Pegyvernek meandere eltér a Tiszabura és Tiszaroff közötti balparttól, vagy a Kőtelek és Tiszasüly közötti jobbparttól. Nem hiszem, hogy valaha is volt agroökológiai barrier e helyek között. Méhteleken ugyanakkor van Körös kultúra, a Kőtelektől 10 km-re lévő Tiszasülyön meg nincs. Erdélynek a Balkántól teljesen eltérő természeti adottságai és nyilván meglévő agroökológiai barrierjei sem állították meg a Körös kultúra terjedését. Fura ugyanis, hogy a Körös kultúra (és nemcsak a Körös nép) terjedését Szolnok térségében egy időre megállította az agroökológiai barrier, ugyanakkor hozzá hasonló vagy tőle eltérő barrierek viszont a Közép-Tisza-völgyétől (vagy Erdélytől) nyilván eltérőgeográfiájú (etc) Szatmár déli-délnyugati határainál nem állították meg a kultúra terjedését. A Körös kultúra, amelynek az elterjedését nagyban befolyásolták a klimatikus és a talajviszonyok, itt keleten ezeket egyáltalában nem vette volna figyelembe? Sőt, éppen itt és a Kárpátalján, a Szeged-Szolnok közötti Tisza-völgytől nyilván legjobban eltérő keleti síkságokon érte el legészakibb elterjedését az egész Kárpát-medencében. Mind ez az északabbi fekvés, mind a nagy hegyek közelsége jelentős időjárási, elsősorban hőmérsékleti különbséget jelenthet. Méhtelek és Munkács, a Berettyó völgye és Munkács, vagy a 33 Kertész-Sümegi 1999, 19 34 Lakó, É. Rapport préliminaire ... de Záuan. Porolissum 2, 1978, 11-15. Ead.: A zoványi Vénusz. Művelődés 32: 7, 1979. július, 42-44. 35 Kertész-Sümegi 1999, 12 36 Mint a közelmúltban rámutattam, a jó kőnyersanyagok termőhelyei akár ősi törzsközi háborúk kiváltó okai is lehettek: Makkay 2000a, 67. A Bezdéd Bácsi torok és Munkács között nem volt agroökológiai barrier (KEB AÖB), csak Szolnok és Tiszaroff/Tiszabura között? Vagy a jobbparton csak Kőtelek és Tiszasüly között? Tehát nyilvánvalóan nem geográfiai akadályok vagy éppen az akadályt nem jelentő Tisza állították meg a méhteleki régió Körös csoportjait a további északi terjedésben! Hiszen Kertész és Sümegi helyesen hangsúlyozzák, hogy a Körös népek számára a Tisza sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Ezt bizonyítják a Tisza jobb és bal partján egyaránt kimutatott korai neolit lelőhelyek.

35 Munkács irányába a kultúra valóban szabadon közlekedett a Tiszán át. Tokaj felé viszont már nem! Agroökológiai barrierről viszont itt sem lehet szó. (Legalábbis én nem ismerek Tokaj és Rakamaz vidékére vonatkozó érveket, és a kettő között csak az akadályt egyébként nem jelentő Tisza van.) Csak arról, hogy a méhtelekiektől idegen népek birtokolták és őrizték a kedvelt kőnyersanyagok termőhelyeit.

36 Szívesen kereskedtek velük, de nem engedtek másokat a közelükbe. A méhteleki csoport emberei bizonyára birtokba vették volna e termőhelyeket Tokaj vidékén, ha a terület lakatlan vagy alig lakott lett volna. De nem volt az (hiszen nagy arányokban folyt a kőnyersanyagok termelése és szállítása Méhtelekre és tovább délre), és ezért nem tudták birtokukba venni! Lehet tehát, hogy a Körös kultúra népének, illetve anyagi kultúrájának további terjedését azok a tényezők állították meg általában, amelyeket Kertész és Sümegi összefoglalt. A neolitizáció menetében létrejövő (jászsági) határvonalat azonban nemcsak ilyen tényezők, hanem északabbra élő idegen törzsek (a neolitizációval szembeni, egy ideig tartó) ellenállása határozta meg. Ezeknek a népeknek boreális korú (nem késő mezolitikus) lelőhelyei egyelőre kizárólag csak a Jászságból állanak - bőséggel - rendelkezésre a Kárpát-medence egész belső területéről. Ezek a lelőhelyek időben megelőzik a Körös kultúra korát. Jásztelek I felszíni gyűjtésből származó leletei viszont egyidősek lehetnek a Körös kultúra korai szakaszával.

37 A korábbi mezolitikus lelőhelyek megfelelően kielégítik azt a feltételt, hogy jelentős népcsoportoknak kellett élniük valamikor a Körös-féle invenciók érkezése eló'tt a csakhamar kialakuló határtól északra. Szó szerint idézek egy másik fontos megállapítást is: „A Kárpát-medence északi részén kimutatott mezo/it népcsoportok [aj kulturális kapcsolatok szempontjából a nyugat- és közép-európai régió lelőhelyeivel hozhatók szorosabb kapcsolatba.

,m Erre a tényre Kertész korábbi munkájára hivatkozva már 1996-ban utaltam,

39 a továbbiakban pedig döntő jelentősége lesz. A Jászság-határ régészeti kialakulása A Jászság területén ugyanis egy nép- és nyelvtörténeti határ alakult ki, amelyet a továbbiakban a Jászság-határnak nevezek. Ez a ma már elég biztosan meghúzható és idővel kissé nyugatra tolódó határ egy hosszabb határvonal rövid szakasza (1-2. térkép). Ez a hosszabb határvonal a korai szakaszában két nagy térséget választott el: mégpedig az anatóliai-balkáni neolitikus komplexum egyik legkülső területén talált rengeteg obszidián arra utal, hogy ott is folyt a tokaji nyersanyag feldolgozása. Lásd: Czető, A. Bezdédi helytörténeti olvasókönyv I. Újkőkor. Bezdéd, 1996. A kőeszközök feldolgozását E. Starnini készíti elő. 37 Kertész-Sümegi 1999,16 38 Kertész-Sümegi 1999,17 39 Makkay 1996,42, a 40. jegyzetben. 62