H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik

A tanulság ezekbó'l a részletekből számomra annyi, hogy sem a Körös kultúra teljes élettartamára, sem a belső időrendjére vonatkozó mai ismereteink nem megbízhatóak, sőt nem is mindig felelnek meg a tudományos követelményeknek, hanem inkább jóslások és hasraütések. Összefoglalóan annyit, hogy a pleisztocén törmelékkúpokon az élővizek hiánya mellett homokos talajaik általában rossz vízháztartása is oka volt annak, hogy a Körös csoportok telepeiket az élővizek melletti magas hátakon vagy friss vízzel jól ellátott ősi holtágak partjain ütötték fel.

25

1979-ben írott, és 1982-ben megjelent munkámban ezeket a mikrogeográfia által meghatározott telepeket neveztem el lineáris te/epeknek.

26 Lineárisok két értelemben is: geográfiailag lineárisan helyezkedtek el a hátakon, és lineárisan is növekedtek. A Körös—Vonaldíszes határ kialakulása az Alföldön A legkorábbi farmerek igénye jól művelhető és telepépítésre is alkalmas talajú helyekre adja a magyarázatot arra, hogy a Körös telepek miért ott vannak, ahol vannak. Ezek a tényezők azonban, még a talajminőségek sem tudják okát adni annak, hogy a Körös kultúra elterjedési területe miért éppen ott állott meg a Kárpát-medencében, ahol megállott. Kertész Róbert és Sümegi Pál modern és jól átgondolt érvrendszerének, a geoarcheológiai modellnek, a minimum-elvnek és a limitáló faktornak, továbbá az agroökológiai barriernek

27 az ismeretében én a következőkre gondolok: Kertész egyik térképéből indulva ki

28 engem nem az érdekel, hogy a Körös kultúra lelőhelyei miért nem fordulnak elő Jászberény térségében vagy a Tápió és a Zagyva közötti síkságon. Ennek megvannak a szerzőpáros által jól felderített okai. Hanem az érdekel, hogy miért éppen a Szolnok térségében és egy kis csoportban még Fegyvernek magasságában a Tisza jobb partján lévő lelőhelyek a Körös kultúra legészakibb lelőhelyei.

29 Miért nincs egyetlen további lelőhely a Zagyva mentén egy körülbelül 20 kilométer hosszú szakasz egyetlen pontján sem? Miért nincs egyetlen további lelőhely a Tisza mentén Fegyvernektői északra egy szintén 20 kilométernyi (vagy csak 5 kilométernyi, vagy csak további két kilométernyi) szakaszon? Mindkét helyen a térkép szerint is és a valóságban is teljesen azonosak a talajviszonyok, az összes geográfiai adottság, és a klíma esetében sincs, nem lehet meghatározó különbség két kilométeren belül. Az egykori hőmérséklet, csapadékmennyiség, napfény, tenyészidőszak 25 Ezek az utóbbiak nem lehettek feltöltődött pleisztocén medrek (lásd Kertész-Sümegi 1999,12), mert akkor nem juthatott volna beléjük rendszeresen friss folyóvíz. A feltöltődés persze később, a Körös kultúra élete után folytatódhatott és be is fejeződhetett. 26 Makkay 1982,108-109 27 Kertész-Sümegi 1999. - NB. Tiszabezdéd-Servápa nem a Körös kultúra lelőhelye (mint Kertész-Sümegi 1999,12 és 17 írják), hanem a korai AVK-é. Erre lásd Makkay 1996, a 13, és a 33, jegyzet: ez volt a keltezésem már 1962. október 7-én! Nem értem azt sem, hogy ismerni lehetne azt a kérdést, mi volt Méhtelek leleteinek (egy állítólagos erdélyi-partiumi Körös változatnak) a tipológiai viszonya a közép-tisza-völgyiekhez (Kertész-Sümegi 1999, 17). Méhtelek gazdag kerámiaanyaga közöletlen, soha egyetlen hazai vagy külföldi kutató sem tanulmányozta. Sem az MTA Régészeti Intézetében, ahol 10 évig éppen ebből a célból őriztem a teljes anyagot, sem Nyíregyházán 1984 óta. 28 Kertész, R. The Mesolithic in the Great Hungárián Plain: a survey of the evidence. In At the fringes of three worlds. Hunter-Gatherers and farmers in the Middle Tisza Valley. Szolnok, 1996, Fig. 3. hőösszege, a vegetációs periódusok hossza és egyéb tényezők

3 esetében ezen a két, 15-20 km hosszú szakaszon annak idején sem lehetett akkora eltérés, nem lehetett olyan agroökológiai barrier, amely éppen itt állította volna meg ennek a déli eredetű életformának és technológiának (de nem föltétlen déli eredetű népességnek) a továbbterjedését. Ha ez a neolit technológia (elsősorban mezőgazdasági technika) nagyobb változások és feltartóztatások nélkül lassan képes volt elterjedni keleten az Indus völgyéig, északon a közép-ázsiai sivatagokig, nyugaton Krétáig, észak felé az egész Balkánon, a Kárpát-medence fele részében (földrajzi tényezőkkel és mindenféle barrierekkel nem túlságosan törődve, legalábbis ami az északi elterjedési határ furcsa futását illeti a Mura torkolatától Munkács váráig), akkor miért nem tett, tehetett meg még néhány kilométernyi/epést a Zagyva torkolati szakaszán™ vagy Fegyvernek környékén. Legalább addig, amíg valóban más talajfajták, környezeti feltételek, klímaadottságok következnek valahol északabbra, például közeledve a Mátra és a Bükk lábaihoz. Erre a kérdésre a teória - szerintem - nem ad választ. A teória jó választ ad arra, hogy miért állott meg a Körös kultúra terjedése általában

. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Kőteleknél történt ez meg, más jellegű megoldás szükségeltetik.

32 Hozzá kell ehhez tenni: nem pusztán csak arról van szó, hogy egy déli leletanyag és/vagy népcsoport (diffúziós, inváziós stb. jellegű) terjedése véglegesen megállott egy határvonalnál. Inkább arról, hogy a határvonaltól északra élő népek egy ideig nem vették át, nem használták, nem másolták, nem adaptálták azokat az invenciókat (elsősorban az agyagból készíthető dolgokat, főleg az edények festésének szokását), amelyeket Pakisztántól Kőtelekig a neolitizáció során mindenütt átvettek, másoltak, adaptáltak, használtak. Az ilyen átvételek, másolások, adaptálások stb. a kerámiakészítésben pedig nyilván nem voltak, nem lehettek kötve agroökológiai barrierekhez (ebben az esetben a KEB AÖB-höz). Hiszen másolásoknak, adaptálásoknak nem lehetnek agroökológiai barrierek az akadályai. Csak a direkt továbbterjedéseknek. Ennek megfelelően egy rövid időszak után az összes délről jött neolit invenció elterjedt az északiaknál is, jóllehet az agroökológiai barrierek nyilván továbbra is megvoltak és működtek. Ennek az állításomnak a cáfolatához ki kellene mutatni, hogy a Körös kultúra korai és azt követő szakasza között az agroökológiai barrier természeti feltételei megváltoztak. Ezzel szemben ezek az északiak az anyagi kultúra új formáit később sem vették át a maguk teljességében. Mikor mégis átvették az invenciókat (de alig vagy egyáltalában nem a tárgytípusokat!), akkor nem olyan módon készítették tárgyaikat (edényeiket, kőeszközeiket), ahogy Pakisztántól Kőtelekig, de legalábbis a délkeleti Balkántól Kőtelekig (helyi változatokkal) mindenütt csinálták, hanem saját, 29 Kertész említett térképén nem szerepelnek a Körös lelőhelyek nevei: Kőtelek-Huszársarok a jobb parton, és Szajol a bal parton. Lásd Makkay 1996, 40, a 30. jegyzet. 30 Kertész-Sümegi 1999 szerint ezek a meghatározó szempontok. Egy számomra nagyon tanulságos, rövid cikk szerint (Buschmann, F. A hajtai (ős-zagyvai) természetvédelmi terület élővilágáról. Magyar Múzeumok 6:2, 2000,18-19), a Tápió—Zagyva—Galga térsége egy hordalékkúp, felszíni talajaiban nagyrészt homok, foltokban lösz, ill. a kettő keveréke. A két természetföldrajzi tájegység neve Crisicum (a tiszántúli flórajárás) és Praematricum (a Duna-Tisza közi flórajárás). Ezek találkozása a Jászság is, és mindkét térség flóraelemeit megtaláljuk benne. 31 Ahová, mint most a napokban kiderült, nagyon magas vízállásnál visszafelé befolyik a Tisza vize. 32 Meg kell it jegyeznem, hogy Kőtelek nem a legjobb példa, mert a kerámia tipológiailag a Körös kultúra legkésőbbi szakaszát képviseli, számos Szatmár jellegzetességgel. Lásd Raczky 1988. 61