H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szurmay Zoltán: Diplomás munkanélküliek az ezredfordulón - Számotvető kisebbség
SZURMAY ZOLTÁN DIPLOMÁS MUNKANÉLKÜLIEK AZ EZREDFORDULÓN SZÁMOTVETŐ KISEBBSÉG Hipotézis, módszer, típusok Tanulmányomban megkíséreltem összegezni azokat a szociológiai, szociálpszichológiai tapasztalatokat, melyeket a diplomás munkanélküliek vizsgálata során gyűjtöttem. Az utóbbi néhány év közvetlen élményeinek birtokában alapvetően empirikus módszert alkalmaztam. Kesernyés tény, hogy egészen résztvevő megfigyelőként vizsgálhattam a kiválasztott mintát. Mégis megfigyelő maradhattam abban az értelemben, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltségén a hatósági csoport munkatársaként mégis csak a megkérdezettekkel szemben ültem, a kényszeres interakció mást jelentett nekem, s mást az ügyfél számára. Feltételeztem, hogy a tudás kétségtelen globális felértékelődésével szemben egy ellenirányú folyamat is munkál. A kvalifikált munka tanulmányomban vizsgált leértékelődésének fő oka véleményem szerint az, hogy - főképp ha a pedagógusokra, a mezőgazdaságban dolgozókra és az ipar egyes ágazataira gondolunk - gazdasági rendszerünk, különösen jellemző módon pedig oktatási szervezetrendszerünk nem hasznosítja megfelelően ezt a tudást. Nem csak nem megfelelően nem hasznosítja, hanem gyakran sehogy sem. A mai képzett munkanélküliek tíz-és húszezreit ontották már tíz évvel ezelőtt is a felsőfokú oktatási intézmények. Ma, amikor piaci, illetve piaci mintát követő képzésről beszélünk, ez a jelenség a keresletkínálat elve alapján jobban ideologizálható lenne, ám így is közpénzmilliárdok és felkészült emberek tudása veszik el. Az tapasztalat néhány prekoncepciót enged meg. - A munkanélkülivé vált diplomások alacsonyabb színvonalú munkát is kénytelenek elvállalni, ez rontja az alattuk levő társadalmi rétegek elhelyezkedései esélyeit is. - A diplomás munkanélkülieknek általában nehezebb elviselni ellehetetlenülésüket, ez pszichés zavarokkal jár. - A pozícióból történő kihullás a magas önértékelésű embereknél alapvetően ambivalens módon jelentkezik. Visszaköszönhet deviáns magatartásban, máskor épp a teljes erkölcsi, anyagi ellehetetlenüléstől véd meg a tapasztalat. Erre a kettősségre utalok a tanulmány vonatkozó gondolatainál. - E témával mint a szakirodalom kutatása során tapasztaltam, jobbára csak érintőlegesen foglalkoztak. E tény és az ügyfélforgalomban szerzett tapasztalataim ösztönöztek arra, hogy e réteggel foglalkozzam. Eredetileg az értelmiség munkanélküliségre adott reakcióit kívántam vizsgálni. Bebizonyosodott, hogy a rendelkezésre álló idő nem elegendő az értelmiségi vagy diplomás lét pontos megkülönböztetésére. Másrészt - és ez a meghatározóbb — a munkaügyi statisztikák értelemszerűen csak iskolai végzettséget vehetnek figyelembe. A tanulmányban a későbbiek során a főiskolát, egyetemet végzett diplomásokat vizsgálom. A szó lesz arról, kit tekintünk munkanélkülinek. Értelemszerűen közéjük tartoznak a fiatalok, a pályakezdők. Olykor meghatározó, koruk miatt is markáns, jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Elemzésemben nem nekik szenteltem a fő figyelmet. Azért, mert még nem rendelkeztek munkahellyel, az erre épülő szocializációjuk is hiányzik. Mások a problémáik, mint az általam vizsgált mintában szereplőknek. Végére hagytam a kutatás szempontjából leglényegesebbet: kevesebb lehetőségem adódott velük az interakcióra, mint a „szocializáltabb korosztállyal". A diplomás munkanélküliek a munkanélküli alapsokaság specifikus helyzetű részei. Ezért, ha az elemzések során nem utalok külön a tanult csoportra, akkor értelemszerűen rájuk is vonatkoznak az általános vonások. Az esetekre, személyekre történő utalás célja ezúttal nem több mint a megfigyelésekből már leszűrt megállapítások kepszerűbbé tétele. Szembetűnhet, hogy a példákban szereplők többnyire pedagógusok. Ez nem jelenti azt, hogy a diplomás munkanélküliek között ugyanilyen arányban reprezentálnák magukat a gyermeküket egyedül nevelő anyák, az italozó életmódot folytatók vagy a „visszaeső munkanélküliek". Csak annyit jelent, hogy mély nyomot hagyó, markáns jellegzetességekkel rendelkező riportalanyok voltak. Célom a megfigyelés, az állapot rögzítésére, majd annak elemzése volt. Nem elemeztem - mint ahogy nem is ez volt a célom - olyan megoldási lehetőségeket, mint például a migráció. A mintámban alapul vettem a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központban és a JNKSZ Megyei Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltségén /továbbiakban: kirendeltség/ regisztrált munkanélküliek számát, nem, iskolai végzettség - esetemben főiskola, egyetem — életkor, foglalkozás, és település mint mintatagoló tényezők alapján. A szolnoki kirendeltség illetékességi területéhez 16 település tartozik. Az 1998-as adatok alapján 122.685-en éltek ebben a régióban, amit megengedhető túlzással nevezhetünk Szolnok vonzáskörzetének is. A regisztrált munkanélküliek száma ugyanebben az évben 4.560 479
