H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Nádasdi József: A földbirtok tagosítások szerepe a mezőgazdaság kollektivizálásában az 1950-es években

nem mehet tovább". Majd így folytatta: a „...magyar demokrácia... minden erejével azon van, hogy támogassa a dolgozó parasztságot a szövetkezésben..."

5 Ezt már csak mintegy megkoronázta a novemberi KV ülésen elhangzott beszédében, amikor azt mondta, hogy „3-4 éven beiül el kell érni, hogy a magyar parasztság 90%-a, a magyar föld 95%-át rendes, szocialista, közös, társas művelésben művelje. A kollektivizálás tehát eldöntött tény volt, mostmár csak az eszközöket kellett kitalálni, ahhoz, hogy a parasztságot hogyan lehet a már meglévő, főleg földnélküli vagy nagyon kevés földdel rendelkező szegényparasztok által alakított és „földéhséggel" küzdő, újonnan létrehozandó csoportokba bekényszeríteni. Ehhez kínálkozott egyik eszközként a tagosítás. A felismerést hamarosan tett is követte, hiszen az MDP Titkársága 1949. május 25-én elfogadta a tagosítás irányelveit. A dokumentum, amely „Javaslat a tagosítás őszi tervének elkészítéséhez" címet viselte, abból indult ki, hogy egyrészt az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek fejlődését akadályozza birtokaik szétszórtsága, amely lehetetlenné teszi a nagyüzemi gazdálkodást és a korszerű gépek alkalmazását, másrészt, a jelenlegi tagosítási rendszer nem felel meg a célnak, mert az a magántulajdonra épül, a „kuláksag" érdekeit szolgálja, bürokratikus, költséges, végrehajtása pedig bírókra és más tisztviselőkre hárul. Ebből következően új tagosítási rendeletet kell kidolgozni, melynek alapelvei a következők: a munka során a szegényparasztra kell támaszkodni: korlátozni kell a gazdagparasztok tevékenységét, törekedni kell a középparasztság megnyerésére. A tagosítást kampányszerűen, minél rövidebb idő alatt úgy kell végrehajtani, hogy az a mezőgazdasági termelést ne zavarja, ne akadályozza a termelési tervek végrehajtását. A munkát, mellőzve a közigazgatást, a falvakban az erre a célra létrehozott népi bizottságnak ún. tagosítási bizottságnak kell irányítani és lényegében végrehajtani. A már működő termelőszövetkezeti csoport abban az esetben tagosíthatott, ha azt a tagság kérte, valamint összterülete így elérte a 400 kat. holdat és ennek legalább fele szétszórt, 50 kat. holdnál kisebb darabokban feküdt. Végezetül el lehetett rendelni a tagosítást akkor is, ha legalább 20 dolgozó paraszt szövetkezetet akart alakítani. Az összevonás feltétele volt az is, hogy a megalakuláshoz szükséges 200 holdnak legalább felén szükséges a tagosítás. Az elképzelés szerint először a közületek területe, illetve a felajánlott ingatlanok, másodsorban az un. maradvány (úri) birtokok, végül a dolgozó parasztok és a földműveléssel nem élethivatásként foglalkozók földjének tagosítására kerülhet sor. A tervezetben már megfogalmazódott az úri birtokok megszüntetésének gondolata, hiszen ez a birtok csereingatlan juttatása nélkül is igénybe vehető volt, az 1945-ös földreform során alkalmazott feltételek szerint. A tagosítási koncepció leplezett „kulákellensége" még megengedte, hogy a gazdagparasztokat lehetőleg azonos értékű és művelési ágú földdel kártalanítsák. A dolgozó parasztok földjeit csak elkerülhetetlen esetben tervezték tagosítani úgy, hogy velük minden körülmények között meg kellett egyezni a cserébe kapott földet illetően. Nekik különben a szabad földválasztást is lehetővé kívánták tenni, hogy minden körülmények között teljes értékű csereingatlanhoz jussanak. Ha ez nem volt biztosítható, az illető birtokát nem tagosították. A Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztálynak 1949. július 15-ig kellett kiválasztani azt az 5-600 községet, amelyben még az év őszén a tagosítás megtörténik. A Titkárság határozatának megfelelően 1949.július 16-án „szigorúan bizalmas" javaslatot dolgoztak ki 5 RÁKOS11949.-295-296. p. az őszi tagosítási kampány lebonyolítására. Ez több vonatkozásban megismételte a Titkárság határozatát, de új elemeket is tartalmazott: pl. már leplezetlenül megjelenik a módosabb parasztok elleni fellépés. A javaslat szerint fel kell készülni - korabeli szóhasználatot idézve a „kuláksag" támadására, melynek során azok riadalmat igyekeznek kelteni a kis- és középparasztok között. A júliusi tervezet már részletesebben szólt a tagosítás lebonyolítása előkészítő és végrehajtási szakaszának politikai és szervezési teendőiről. Ennek megfelelően legelőször a kijelölt községek tszcs-iben és az állami gazdaságokban meg kellett szervezni a pártszervezeteket. Jól előkészített előadósokat javasoltak tartani a termelőszövetkezeti mozgalom jelentőségéről és eredményeiről, ismertetve a szovjet mezőgazdaság sikereit, azonban még nem volt szabad beszélni a tagosításról. A kijelölt községekben nagy gonddal kellett megszervezni a jövedelemosztó taggyűléseket, nehogy zavar és elégedetlenség keletkezzen a tagosítás bejelentésekor. Feladatként jelölték meg az alakulófélben lévő tszcs-k gyors megszervezését, hogy a tagosítást már a megnövekedett létszámú csoport kérhesse. A tervezet arra is gondolt, hogy azokban a községekben, ahol a 3 éves tervben nagyobb juttatás (pl. a villany bevezetése) várható, ezt úgy kell időzíteni, hogy a tagosítás időszakára essen, hogy az esetleges ellenállást csökkentse. A politikai feladatok között nagy „gondot" fordítottak a „kulákságra". így pl. felhívták a figyelmet arra, hogy ahol a tagosítás során tömeges belépés indul meg a tszcs-be, megvizsgálandó, hogy ez nem „kulákagitáció" következménye-e, ti. hogy így belülről bomlassák a csoportot. Vigyázni kellett arra is, hogy nehogy földfelajánlásra bírják a dolgozó parasztságot, ahelyett, hogy az a csereföldet elfogadná. Az agitáció során hangsúlyozni kellett, hogy a tagosítás csak a falu kis részét érinti és hogy ez a dolgozó parasztság alulról jövő kívánsága. A propagandában kiemelendő volt az is, hogy a birtokrendezés az érintettek teljes megelégedettségére történik. Ennek során szükségesnek tartották, hogy néhány dolgozó paraszt nyilatkozatban fejezhesse ki elégedettségét. A propagandamunka súlypontját a dolgozó parasztokra — ezen belül is a nők - meggyőzésére kívánták helyezni.

6 A tagosítás irányításának szálai országos szinten az MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztályának kezébe futottak össze. Augusztus közepén Hegedűs András vezetésével megalakult a Tagosítást Irányító Bizottság. Az Országos Földhivatalban és a megyei hivatalokban megszervezték a tagosítási osztályt, állományaikat ipari- és szegényparaszti káderekkel erősítették meg. A végrehajtásra községenként helyi Tagosító Bizottságot kellett szervezni, melynek tagjai voltak: a megyei földhivatal által kinevezett elnök, a DEFOSZ helyi szervezetének, a tagosításban érdekelt tszcs intézőbizottságának, az állami gazdaság vezetőjének egy-egy kiküldötte, a községi jegyző (városi főjegyző), körjegyző vagy az általa kijelölt községi tisztviselő. Ezeken kívül tagja volt még tagosítással érintett nem szövetkezeti tagok képviseletében a községi elöljáróság vagy polgármester által kijelölt személy. Ahol nem működött tszcs, ott a földbérlő vagy földműves szövetkezet delegált egy olyan személyt a bizottságba, aki szövetkezeti tag volt. A Titkárság rendkívül rövid időt szabott az előkészítésre és a végrehajtásra. A rendeletnek augusztus 20-a volt a megjelenési határideje, és ezen a napon indult meg nyilvánosan a tagosítási kampány. Szeptember 10-ig adtak határidőt a tagosító bizottság megalakulására, és a birtoktérképek alapján a tagosítási terv elkészítésére. Ezt a megyei földhivatalok által kiküldött „repülőbizott6 PÁRTTÖRTÉNETI INTÉZET Archívuma. 276.f. 93/41 .őe. 19,22.1. 474