H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Nádasdi József: A földbirtok tagosítások szerepe a mezőgazdaság kollektivizálásában az 1950-es években

ságok" napokon belül jóváhagyták. Ezután azonnal hozzá kellett látni a tagosításhoz és azt még szeptember végére be kívánták fejezni, hogy az őszi munkákat időben el lehessen végezni. A terv készítői jól tudhatták, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet pontos és szakszerű munkát végezni, de erre nem is törekedtek, hiszen pl. mellőzték a földek pontos kultúrmérnöki felmérését. Azt is láthatták, hogy a telekkönyvezés hagyományos eljárása lelassíthatja a munkát, ezért hangsúlyozták, hogy a telekkönyvezési eljárás „nem lehet a tagosítás szűk keresztmetszete", a változásokat a legrövidebb határidő alatt át kellett vezetni. A tagosítás előkészítése az ütemtervnek megfelelően augusztus 27-én zárult és másnap már kezdetét vette a „kampány". Ezen a napon a termelőszövetkezeti csoportokban gyűléseket kellett tartani, ahol határozatban kérték a tagosítást. Augusztus 29-én a Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztály szigorúan bizalmas, kiértékelő jelentésében vonta meg a kampány első napjának mérlegét. A jelentés szerint a csoportok mintegy 80%-ában lelkesen fogadták a tagosítást, csak 15-20%-ában fordultak elő kisebb-nagyobb zavarok. Ezek főleg olyan helyeken történtek, ahol a csoportokat saját földdel rendelkező régi- és új gazdák alakították. A földbérleteken gazdálkodó csoportoknál és az állami gazdaságok esetében ilyen jelenség nem fordult elő. Az eredetileg tervezett 500-600, később 376 tagosításra kijelölt község közül egy 1949. szeptember 21-én, a Politikai Bizottság számára készült jelentés szerint 320 helységben befejeződött a tagosítás. Abban, hogy a tervtől eltérően kevesebb község tagosítása történt meg, minden bizonnyal szerepet játszott az is, - mint erre a szeptember 21-i összefoglaló jelentés utal is - hogy a megyei bizottságok megijedve a nehézségektől néhány községben lemondtak a tagosításról. Az is előfordult, hogy egyes helyeken, ha egy-két dolgozó paraszt nem volt hajlandó elfogadni a csereingatlant, nem is erőltették a tagosítást ahelyett - mint a szeptember 24-i jelentésben olvashatjuk - hogy ezt az egy-két makacs parasztot kényszerítették volna a csereingatlan elfogadására.

7 A tagosítás célja a termelőszövetkezetek létrehozása és a közös gazdálkodás feltételeinek megteremtése (táblák kialakítása) volt. A szervezés eredményeként a gazdaságok száma 1949 végére 1290 volt. Ezek többsége azonban már korábban is működött, csak kisebb részük az újonnan alakult. Az ez évben végrehajtott részleges tagosítások és más földrendezések a helység 14,2%-ra terjedtek ki, a tagosított terület 134.471 kh volt. A pártvezetés nyilvánvalóan elégedetlen volt az elért eredménnyel. Ezért a KV Titkársága 1950. május 15-én határozatot fogadott el a tsz-szervezések ill. a birtokrendezések folytatásáról, amit augusztus 23. és szeptember 13. között kellett végrehajtani.

8 A birtokrendezések 1950-ben az előző évhez viszonyítva megduplázódtak (1022 db), a helységek 31%-ára terjedtek ki. Ennek során majd 80 ezer egyéni gazdaság közel 338 000 kat. holdját tagosították. A párhuzamosan folyó tsz-szervezés eredményeként a közös gazdaságok száma az év végére 2149-re növekedett, ami az előző évhez képest 859 darabos (60%-os) gyarapodás. 1949-hez hasonlóan 1950-ben is elsősorban a tehetősebb paraszti rétegek földtől való megfosztása volt a cél. Egy év alatt kb. 10 ezerrel csökkent a húsz kat.hold fölötti birtokosok száma. Szaporodtak a földfelajánlások is, amit jelez az, hogy a 14,5 7 Uo. 93/36. Őe. 21.

1. 8 Uo. 276.f. 54/82.őe. és 276.f. PB.f. 984. 9 Uo. 276.f. 61 /39.ŐB. 4. L ill. Uj Magyar Központi Levéltár XIX-K-1-y, 1225. doboz 111.612/00. 3-4. kat.hold területtel rendelkezők ez évben 250.000 holdról „mondtak le". A tagosításokkal párhuzamosan folyó tsz-szervezések során számos helyen törvénytelen eszközöket vettek igénybe, erőszakot alkalmaztak.

9 Az előző évek logikája alapján és módszereivel 1951-ben az előző évhez viszonyítva, majd kétszer annyi egyéni gazdaság több mint fél millió kat.holdját tagosították. December végén már 2626 termelőszövetkezet volt az országban. A „kulákok" elleni hisztéria következtében az előző évit jóval meghaladó mértékben csökkent e réteg száma. A pártközpontba befutó jelentések 1951-ben először számoltak be a parasztság tiltakozásáról.

10 Köztudott, hogy az MDP

II. Kongresszusa úgy döntött, hogy 1953-54-re lényegében el kell érni a mezőgazdaság teljes kollektivizálását, vagyis a szántóterület több mint 80%-ára ki kell terjeszteni a szocialista szektort. Ennek megfelelően a KV Titkársága 1952. június 22-én határozatot hozott a tagosítások folytatására, ill. a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésére. A kettő összekapcsolását nem is titkolták, hiszen pl. Szabolcs-Szatmár megyében úgy fogalmaztak, hogy „csak akkor tekinthető a tagosítás eredményesnek, ha ezzel a tszcs-k számszerűleg is fejlődnek." A minden korábbinál nagyobb apparátus (pl. pedagógusok és népnevelők bevonása, tagosítási és tsz-szervező brigádok közötti verseny) munkájának eredményeként 1112 helységben végeztek részleges és általános tagosítást, ami közel 180.000 egyéni gazdaság 450.000 kat.holdját érintette. A korabeli szóhasználattal kuláknak nevezett gazdák száma az 1949. évinek felére csökkent (31.000 fő). Az átszervezés „eredményeként" több mint ezer szövetkezetet alakítottak, így számuk az év végére 3632 volt, az 1949. évinek majd háromszorosa. Minden korábbinál-nagyobb méreteket öltött a parasztság tiltakozása a zaklatások ellen. Egyre nagyobb számban nem jelentek meg a cseretárgyalásokon ill. a birtokbaadáson. Egyes helyeken pl. Győr-Sopron megyében a távolmaradás elérte az 50%-ot is. A helyi ill. járási tanácsok sőt a helyi pártbizottságok is sok helyen közömbösen viselkedtek az ismétlődő birtokrendezésekkel szemben.

12 Pl. Győr-Sopron megyéből jelentették a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy több községben a járási tanácsok majdnem teljesen távol tartották magukat a munkától. Azzal, hogy kijelölték a járási felelőst, elintézettnek tekintették a munkát, komolyabban nem foglalkoztak a tagosítással - írta az egyik jelentés. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből azt nehezményezték, hogy kezdetben a tanácsok minden segítséget megígérnek, de amikor a munka megkezdődik, már nem adnak támogatást. Sátoraljaújhelyen a járási tanács végrehajtó bizottsága a tagosítást városi ügynek tekintette és semmiféle támogatást nem nyújtott. Kisapostagon a tanácselnök kijelentette a miniszteri meghatalmazottnak, hogy nem vállalja a földrendezési bizottság elnöki tisztségét. Amikor a megbízott figyelmeztette a fennálló rendeletre, az elnök kijelentette, hogy nem a minisztérium fogja eldönteni, hogy ő vállalja-e vagy sem, mert a járás már engedélyt adott neki a távolmaradásra. Szolnokon a tanács és a pártszervezet nem akarta értékelni a tagosítási munkát és nem biztosította a népnevelőket sem. Ugyancsak Szolnokról jelentette a Földbirtokrendezési Csoport, hogy legnehezebb feladata volt a helyi tanácsok elnökeit vagy helyetteseiket be10 UMKL XIX-K-1-y. 1224.doboz, Uo. 1446.doboz, 8132/VIII/7-15. 11 MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának Archívuma 42. f. 1/49. ó'e. 29.0. 12 L. pl. UMKL. XIX-K-1-y 1357.doboz. 111.612/Gy/11.12. 2,3, Uo. 1341.doboz 111.612/Bd/l 3-2 475