H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó István: Egy besenyszögi család története az 1900-as évek elejétől idős Danyi István kéziratos önéletírása alapján

Danyiné és Társa Bt. 5008 Szolnok, ÓszandraTsz. Major Telefon:: (56) 240-165, (20) 355-729 Ügyvezető: Danyi Imre Árufuvarozá és asztalosipari termékek, szoba-, konyha-, lakásbútor, nyílászárók egyedi gyártása. Faburkolatok, korlátok lépcsők megrendelés szerint. 17. kép. Danyiné és Társa Bt. hirdetése (In: JNKSZM Kézikönyve, CEBA, 1998; 210. o.) egyéb munkáik számára szabadidőt biztosított. Főként olyan területek voltak itt előnyben, amelyek folyamatosan letöltött 12-24 órás szolgálat után többnapi szabadidőt biztosítottak. (Éjszakai szolgálatok, fegyveres védelmi szolgálatok, tűzoltó szolgálat, kazánfűtés, számlabeszedések, mérőórák leolvasása). Ma már a családban a már említett gazdálkodó mellett két fiatal szállítási, asztalos-lakberendezési vállalkozó, ugyanakkor az idősebbek továbbra is az ő közreműködésükkel folytatják az építkezéseket, renoválási, belső szakipari munkák elvégzését. Mindannyian megfelelnek annak az állandóan fellépő igénynek is, amely egy-egy általuk ismert háztartásban jelentkezik, s mivel nemcsak képességeik, képesítéseik megfelelőek, hanem az évtizedeken, apákról fiaikra örökített munkamoráljuk is hagyományozódott, a feladatok volumenétől függetlenül szívesen végzik el azokat. A család tagjai fentiekből következően a legkülönbözőbb módon, de azonos mentalitással épültek be generációkon keresztül egy egész vidék társadalmába. Környezetükben mindenütt meghatározó, számottevő, sőt nélkülözhetetlen egyéniségekké váltak. Megőrizték családi hagyományaik egy részét, azon alapuló identitástudatukat, s a kiterjedt család tagjai széttelepülve is szoros közösséget alkottak és alkotnak. Miután Danyi István fiai között tanult szakmája szerint volt kőműves, villanyszerelő, s mivel saját portáikat általában kalákában építették tapasztalatuk volt mindenfajta munkák elvégzésében természetes volt, hogy idővel mások számára is vállaltak házkörüli munkákat, kisebb-nagyobb javításokat, toldásokat. „De dolgoztunk is ám! - emlékezik Danyi Ferenc. Főleg szombat-vasárnapokon, amikor szabad nap is volt. Olyankor 14-16 órát is lehúztunk. Egy trabantja volt a bátyámnak. Emlékszem, egyszer kőporoztunk Szolnokon a Városmajor úton, és mivel a kőport nem lehet abbahagyni, úgy fejeztük be, hogy a Trabantot oda állítottuk a falhoz, és bekapcsoltuk a fényszóróját. Éjfél-egy óra tájban végeztük be a munkát." Ugyancsak Danyi Ferenc mondja. „Én végig tudtam csempézni, burkolni egyszerre egy helyiséget. Ezres, meg kétezres égőim voltak. Beültem például egy fürdőszobába és láttam is nála, meg melegedtem is mellette még télen is. 1975 után már a gyerekeimet is bevontam. Volt egy kis szabad idejük, akkor már vittem is magammal őket szombat-vasárnapra, meg iskolai szünetben." Veszekedés, torzsalkodás nemigen volt a Danyi családban. Legalábbis a szülők amíg éltek, határozottan elrendezték a vitás kérdéseket. „Azt nem engedtem meg, hogy én előttem az egyik család a másikkal pofozkodjon. Vagy pedig a szüleiknek visszabeszéljenek. Ez minálunk nem volt divat." A gyerekek egyenlők voltak, nem kivételeztek egyikkel sem. Emellett azonban be kellett tartani a szokásos hierarchiát. „Az ülhetett az asztalhoz, aki már iskolába járt. Aki pedig nem bírt viselkedni az asztalnál, mehetett a padkára. Volt, hogy hárman is ettek a padkán!,, A csínytevés utáni büntetésben ugyanúgy mindegyikőjük részesült, mint a juttatásokból. Az idősebbek iránti tisztelet mai napig vezérli a családot. A figyelem, az idősebbek iránti megértés, támogatás természetes a Danyiak között, de a megtisztelő magázódás is. Nem csak a szüleiket, nagybátyjaikat, nénjeiket magázzák, de az első generáció az idősebb testvéreket is. Azokat, akik 10-12 évvel idősebbek. Danyi István a TSZ-be kényszerítése után többek között állattenyésztő is volt. „1963 augusztus elsején átvettem a jószágtenyésztést Csajbók Józseftől." - írja. Ferenc fia kiegészíti. „A Csajbók elment valami gyorstalpaló állattenyésztői tanfolyamra. Akkor nem ötéves agráregyetemre jártak, hanem gyorstalpalóra. Elzavarták őket kilenc hónapra, tizenegy hónapra. Melyiket mennyire. így lett aztán állattenyésztő a TSZ-ben. Ó vezette volna az állattenyésztést. Egy évig vezette is, de tönkre vágott mindent. És akkor rimánkodtak a Papának, (idős Danyi István) hogy próbálja már talpra állítani az állattenyésztést. Különben erről a TSZ időszakból nem sokat tudok, mert én összesen egy napot dolgoztam csak benne. Én nem mentem a TSZ-be dolgozni, rögtön elmentem máshová. Először az állami gazdasághoz kocsisnak. így szeptember táján, 1959-ben, a nagy téeszesítéskor. Már vártam, hogy téeszesítsenek, hogy megszabadulhassak a korábbi munkától. Mert akkor már csupa haszontalan dolgot csináltunk. Megtermeltük a gabonát, akármit, a cséplőgépnél meg ott állt az ellenőr, írta, hogy hány zsákkal jött le és hány kiló. Ugye a mázsa ott volt a gép faránál. Azután raktuk felfele a kocsira és vihettem a Futurába. Bevittem 70-80-100 mázsa életet." Danyi István és Ferenc fia is megemlíti; minden átvett terményt májusi morzsoltnak számították be. „ Bevittünk mondjuk 100 mázsa kukoricát és azt nem számolták be csak 55 mázsa májusi morzsoltnak - emlékezik Danyi Ferenc - Na, hát én ezt meguntam. A TSZ-be már nem is mentem. Mikor elvitték a lovakat, elmentem velük. Azt mond ták, hogy másnap jelentkezzek és legyek a kocsisuk. A saját állataink mellett. És hogy majd én dolgozzak helyettük a saját lovainkkal. Másnap kimentem ugyan, de ott olyan siralmas állapotok voltak, hogy alig vártam, hogy este legyen. Leköszöntem és soha többet nem mentem feléjük sem. Ennyi volt az összes TSZ-beli foglalkozásom. Egyetlen nap. Az amikor tulajdonképpen leadtam az állatokat. Egy pár bivalyt, két lovat, két tehenet, meg az összes felszerelést. Ostorkivágásig. Mert úgy kellett nekik leadni. Másképpen nem tudták volna 18. kép. A művelődési ház vaskerítésének egy darabja: Danyi Ferenc és Mihálysik kovács mester munkája 454