H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Papp István: Pétery Károly, a Függetlenségi Párt politikusa - A neves publicista életútja 1869-1877 között
nagy országgyűlési párt egyesítésével akarják megoldani. Azt ígérik mindketten megtartják elveiket. Pétery ilyen feltétellel nem tartotta megköthetó'nek a koalíciót. Két eset lehet: vagy feladja a kisebbség alapelveit, vagy az oktatásügy kivételével minden kérdésben anarchia lesz. A kisebbségi Tisza-pártnak kell majd engedni, vélte a szerző. A jövő parlamentjében öt párt is lehet Pétery szerint: a koalíció jobb és baloldala, a konzervatív párt, a nemzetiségi párt és a nemzeti függetlenségi párt. Hogy Pétery cikkei milyen sikeresek voltak, bizonyítja, hogy rendszeresen ismertették azokat más lapok is, és Csávolszky a lap jövőjét csak akkor látta biztosítottnak, ha Pétery továbbra is ír bele. 42 De Pétery több cikket már nem írt a Baloldalba, így röviden értékelhetjük ezt az újságírói korszakát. Bár jó néhány újságot még nem tanulmányoztunk át, de mégis kijelenthetjük, hogy ez volt Pétery publicisztikai pályájának a csúcsa. Ebben döntő szerepe lehetett annak, hogy újra a '48 előtti légkörben érezhette magát. Hirtelen megmozdult a politikai élet, képlékeny, bizonytalan lett minden, megcsillant a változtatás reménye. Péteryre számítottak és végre tehetett valamit eszméi megvalósításáért. Ez érezhető is, mivel cikkei jobbak, frissebbek, szellemesebbek, kevésbé indulatosak, mint a és későbbi írásai. Pétery alig egy hónap alatt nyújtotta élete legjobb teljesítményét. Későbbi cikkei ismét sablonosak, laposak, a gondolati innováció helyét átveszi az indulat. Ennek okaira még kitérünk. Több hónapos előkészítést követően a Beleznay-kertben 1874. május 17-én megalakult a Függetlenségi Párt. 43 Az országos gyűlésen természetesen Pétery Károly is jelen volt, mint a mezőtúri ellenzéki párt küldötte. A csoportot egyébként Csávolszky Lajos, a város országgyűlési képviselője vezette. 44 Pétery munkájának elismerését jelentette, hogy a gyűlés napján a négy hónap után nevet változtató Baloldal jogutódjában, az Egyetértésben 45 ő írta a gyűlést köszöntő vezércikket. 46 A párt legfőbb feladatának tartotta, hogy felrázza a nemzetet hét év letargia után. A hivatalnokvadászat, az üzérkedés, és a gyáva meghunyászkodás volt szerinte az elmúlt időszak legfőbb bűne. Emiatt komoly elhatározásra és gyors cselekvésre van szükség. Az is erősíti a pártot, hogy jórészt őt támogatja a nemzet. A párt feladat: „ Fel kell ébreszteni a nemzet önbecsérzetét. " - írta Pétery. 1848 és 1867 kapcsán úgy vélte a kormánypártról: „Hiába minden törekvésük, hogy a múltat a jelen gyalázatos korszak niveaujára sülyesszék - hű emlékezet és a betűk ellenek bizonyítanak." Kiszorulása a politikai életből Pétery Károly életében két csúcspont volt. Az első a lehetőségek csúcsa, amikor még szép jövő állt előtte, tehát a forradalmat megelőző évek, az egyetemi évei, és az irodalmi szárnypróbálgatásai. A funkcionális csúcs, vagyis amikor politikailag a legmagasabbra jutott az az 1872 végétől 1874 nyaráig tartó időszak. Ekkor a háttérben fontos szerepe volt a párt építésében és az arculatteremtésben. Az ezt követő időszak a lassú, de folyamatos hanyatlás korszaka Pétery életében. A Függetlenségi Párt megalakulásával azonban véget ért a szervezőmunka ideje. A másik oldalon létrejött a fúzió és a Szabadelvű Párt 1875-ös elsöprő választási sikere szertefoszlatta az alkotmányos hatalomváltáshoz fűzött reményeket. Tehát 1875-76-ra lecsendesült a belpolitika, megkezdődött a rendszer bebetonozása, hogy majd csak a századforduló politikai viharai rendítsék meg egyensúlyát. A Függetlenségi Párt kezdett beszorulni a maga teremtette zsákutcába. Változatlanul hangoztatta korábbi jelszavait, melyek egyre jobban kiüresedtek a választási komédiában. Pétery egy ideig kereste a helyét ebben a rendszerben. 1874 nyarán-őszén sorba írta cikkeit az Egyetértésbe, de ezek már nem érték el a Baloldalba írott cikkek színvonalát. Közös jellemzőjük az irtóztató indulat, a feszültség és a keserűség. Eltűnt a szellemesség, a könnyedség, az okos érvelés, amely az év eleji írásaiban megvolt. Az akkori cikkei egy reménykedő korszak termékei voltak, az ősziek pedig a tehetetlenség dühödt felismeréséből fakadnak. Hangulatuk a 67-es cikkekre emlékeztetnek, de sokszor még pesszimistább a hangvételük. Mintha üldözési mániában szenvedne Pétery, hirtelen mindenki reakciós, áruló, doktriner, jezsuita, uzsorás, gyáva, korrupt, váltóhamisító lett. Jellemző terméke Pétery ezen korszakának A reactio felkent lovagjai című cikksorozata, melyben iszonyatos kemény hangon bírálta a kormányt. 47 íme néhány jellemző megállapítása: 1. A Deák-párt több kárt tett, mint Schmerling 48 , a török és a tatár együttvéve. 49 2. Mindenütt az írástudók, arisztokraták, papság közül kerülnek ki a civilisatio esküdt ellenségei. 50 3. Pusztulniuk kell a politikai jezsuitáknak (t.i. Deákoknak ), mert a haza tőlük sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben nem várhat semmi jót. 51 E példákból is látható, hogy az indulat sokszor elragadta Péteryt, és politikai ellenfeleit megátalkodott bűnözőként, a haza legfőbb ellenségeiként tüntette fel. Ezen írások élete leggyengébb alkotásai, nem a kritikai tartalom, hanem a sokszor útszéli stílus miatt. 1874 októbere után sokáig nem publikált, csak 1876 szeptemberébenjelent meg három külpolitikai cikke 52 , és ezzel be is fejezte a politikai publicisztikát. Utolsó nyilvános írásai visszaemlékezések, melyek az Abaúj-Kassai Közlönyben jelentek meg. 1875-76 táján megromlott kapcsolata egykori harcostársaival is. Lehet, hogy megromlott kedélye miatt valamiféle üldözési mánia hatalmasodott el rajta és egyre inkább elvesztette politikai realitásérzékét. Ez is magyarázhatja, hogy Simonyi Ernő gyanús lett számára és Csávolszky nem tájékoztatta őt a függetlenségiek Kossuthtal folytatott tárgyalásairól. Sőt azt is megérte, hogy Csávolszky nem közölte a neki küldött cikkét. Valószínű, hogy az írás olyan kemény és súlyos kitételeket tartalmazott, hogy azt még az ellenzék sem vállalhatta fel. 41 Baloldal, 1874. január 30. 42 Csávolszky Lajos levele Pétery Károlynak 1874 első negyedéből OSZK Kézirattára Levelestár 43 Tóth 306. p. 44 Egyetértés, 1874. május 16. 45 EGYETÉRTÉS: politikai napilap. Csávolszky Lajos alapította 1874-ben. Rendkívüli népszerűségét annak köszönhette, hogy az élelmes szerkesztő-tulajdonos kihasználta az olvasóközönség ellenzéki hangulatát, Kossuth-kultuszát. 1913-ig jelent meg a függetlenségi és 48-as párt közlönyeként. 46 Az önállósági és függetlenségi párt hivatása. Egyetértés, 1874. május 17. 47 Egyetértés, 1874. augusztus 1., 2., 3., 4., 6. 48 SCHMERLING, Anton lovag, (1805-1893), osztrák államférfi. 1849-1851 között osztrák igazságügyminiszter. Mint a centralizmus híve, 1860-ban ő alkotta meg az új osztrák minisztériumot, és az ő műve volt 1861-ben a februári pátens, amely az egész monarchiára közös parlamentet tervezett. Ferenc József 1865-ben elbocsátotta. 49 A reactio felkent lovagjai. Egyetértés, 1874. augusztus 1. 50 A reactio felkent lovagjai. Egyetértés, 1874. augusztus 4. 51 A „PestiNapló" vörösbörűindiánjai. Egyetértés, 1874. szeptember 8. 52 A diplomaták is kezdenek humánusok lenni. Egyetértés, 1876. szeptember 12.; Andrássy gróf és a diplomácia. Egyetértés, 1876. szeptember 13. A muszka a mi jó barátunk. Egyetértés, 1876. szeptember 14. 422
