H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Tolnay Gábor: Dörgő Dániel leírása Bánréve pusztáról (Forrásközlés)

Igen fogékony volt a gazdasága vezetésében az új eljárások iránt. Ezért a korabeli mezőgazdasággal • főleg a kertészettel • foglalkozó szaklapokat járatta és azokat szorgalmasan olvasta is. Nemcsak olvasta azokat, de írt is a lapba a gyümölcstermeléssel foglalkozó cikkeket,

7 s ami merőben szokatlan volt ebben az időben egy középbirtokostól. Mindezt gazdag levelezéséből tudjuk, amely valamikor a mezőtúri református egyház levéltárában volt.

8 Levélgyűjteménye csak Bereczki Máté pomológushoz szóló leveleket tartalmazza, akivel 1871-ben egy életre szóló barátságot kötött, és akivel 1891-ig levelezett. Élénk társadalmi életet élt, így egyik vezető egyénisége volt Mezőtúr közéletének.Több városi bizottság működésében vitt irányító szerepet. Döntő része volt pl. a mezőtúri Kaszinó felépítésében. Már az 1870 es évek elejétől a Kaszinó elődjében, az Olvasó Egyletben, gyümölcskiállításokat rendezett. Ezzel sikerült elterjesztenie a városban és környékén az olyan nemesített gyümölcsfajtákat, amelyek a mezőtúri talaj speciális követelményeinek megfeleltek. Már jó eredménnyel alkalmazta a „biológiai növényvédelem" kezdeti elemeit, amikor almafái közé verebeket telepített. Ezzel jó hatásfokkal akadályozta meg almafái férgesedését.

9 * Amint a Bánrévéről szóló leírásából is kiderül elnöke volt egy több mint száz tagot számláló bánrévei (tulajdonképpen mezőtúri) mezőgazdasági ingatlannal rendelkező birtokosokból álló közösségnek. Gyermekei is, unokái is Mezőtúr város jeles egyéniségei voltak 1945-ig.

10 Leszármazottai ma már nem élnek Mezőtúron, Budapesten, Debrecenben és Phoenixville-ben (USA) élnek, miután az utóbbi fél évszázad eseményei során szinte még az élet lehetőségeitől is megfosztották őket szülővárosukban. A birtokon lévő udvarháznak is alig van már nyoma, pedig még az 1950-es években traktoros brigád-tanyaként funkcionált. Egyetlen emlékük egy földrajzi név: a Holt-Körös egyik kanyarulatát nevezik még ma is „Dörgő-kanyarnak". Dörgő Dánielnek (1831-1891) a Mezőtúri Református Egyház Levéltárában másolatban lévő írásának betűhű átirata 1. oldal: A puszta Bánrévre vonatkozó adatok. Össze állította Dörgő Dániel. Bánrév, népies nyelven Bari puszta, fekszik Mező Tur és Szarvas városok közt a hármas Körös folyó jobb partján, mely nagyobb részit körül belől 15 kilométer hosszasságba köríti. A köröstől nem határolt rész mindenütt a mezőtúri úgynevezett alsórészi nyomással (nemrégiben 1 Pl. a KERTÉSZGAZDA, 1871. VII. évf. 746-748. p. 8 Innen máig ismeretlen úton a budapesti Kertészeti Egyetem levéltárába került, akik azt átadták megőrzésre a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak, ahol az Adattár I. 184. leltári száma alatt található az eredeti 434 levél. (A továbbiakban: MMMA I. 184. Itsz.) 9 Az 1873. augusztus 21-én kelt levél. - A MMMA 1.184. Itsz. 406 még köz legelő) érintkezik. A szarvasi országúttól nyugotra eső része Kis-Bárinak neveztetik. Határvonalai észak felöl a Cseh h

alomtól a Papörvény zug mellett egyenesen keletnek irányuló vonal a Körösig, mely vonal két határ dómban megy át, a harmadik a szarvasi vasút kiépítése alkalmával megsemmisült, valamint később árvízelleni védekezésnél az ahoz közel feküdt „Bari kettős halmok is." 2. oldal: a nvugoti határ a Cseh halomtól egyenesen délnek megyén a Ducz /•János:/ halma tetejére, innen a Déli határ keletnek fordulván a Bencze halmán és a szarvasi országúton keresztül a Lajtfok délnyugoti véginél a Körösbe megyén, hol 1873-ban a szarvasi kir. járásbíróság a mezőtúri városi és bánrévi megbízottak közbejöttével a Köröspartjától 6 ölnyire a mezőtúri alsórészi nyomás hitelesített térképe és a bánrévi térképek útmutatása szerint, egy uj határdomb helyét állapította meg és azt, egy összeforrott tégla tömböt tétetvén központul fel is hányatta. Ezen határdomtól a Papörvény zugig a bánrévi határ mindenütt a Körös folyó. Kiterjedése: A pusztát • adataink szerint - 1834-ben mérte fel először a Tisza-lgaron lakott Matossich Ferdinánd hites mérnök. Az ekkor készült és a 3. oldal bánrévi közbirtokosság iratai közt levő két térkép és földkönyv szerint a puszta kiterjedése • beleszámítva a rajta keresztül vonuló 10 öl széles szarvasi országutat és düllő utakat is • volt 2159 hold s 1200/807 öl. Majd a pusztának a birtokosai között való végleges felosztása alkalmából Pavlicek Jakab vasúti osztálymérnöktől 1873 október 23 kelettel készített és a szarvasi kir. járásbíróság által 1873. deczember 29-én hitelesített térkép és földkönyv tanúsága szerint 1670 hold és 1600/550 öl. Végre az 1881-k évi országos kataszteri felmérés 1615 kat. hold és 408 ölnek találta a pusztát. Ez

u utóbbi felvételbe bele van foglalva a pusztát kerítő Körös folyó fele része is, mely a két első mérésbe nem vétetett fel. A három felmérés között való külömbözetett részint a Körös part szaggatásai, iszapolása, részint azon körülmény okoz 4. oldal: ta, hogy egyik mérnök a víztől távolabb másik közelebb kezdte a földmérését. Megyébe kebelezettsége

. A puszta a mezőtúr városi levéltárban levő régibb okmányok tanulsága szerint 1667-1700. években Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyékhez, de már az 1746-tól 1850-ig Békés megyéhez tartozott, a midőn felsőbb rendeletre Lakatos Károly szarvasi csász. kir. szolgabíró vissza adta Heves és külső Szolnok megyének. Ez átadásnál a kir. biztosokul szerepeltek Békés megye részéről Stachó János akkori csász. kir. főnök mint átadó, Heves megye részéről pedig Sütő/V. cs. kir. megye főnök mint átvevő. De az 1861-ki múló alkotmányos mozgalmak idejében újra Békés megyéhez csatoltatott vissza. Míg végre részint a 1876-k évi május 21-én kelt s a bánrévi birtokosok aláírásával 10 Fia • Dörgő Dániel (1869-1927) - Móricz Zsigmond: Úri muri című regényében Csörgheő Csuli alakjának mintájául szolgált, "...ki úgy példás közéleti szereplésével, mint a magán életben szerény, puritán jellemével, lelkiismeretes szorgosságával az egész város közmegbecsülését vívta ki a maga részére." így emlékezett meg róla a Mezőtúr és Vidéke című újság. 11 Az aláhúzott rész fölé a következő szöveget írta: "ezen kívül az utak 71 hold".