H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok

7. ábra. A csa/ánosszedres galériaerdő széli „föggönynövényzet" tagja a ragadós galaj részen a változások lényege ugyancsak antropogén-\e\\e$íí - vagyis az erdősávok telepítéséből következik -, de ezek az elmúlt néhány évtizedbeli emberi tevékenységekből származó következmények már a jelenkori flórafeldolgozás tárgykörébe tartoznak. A fás vegetációt illetően ugyancsak itt szükséges megemlítenem azt, hogy igen értékes adalékok találhatók Fodor F.

32 monográfiájában. A szerző ugyanis levéltári stb. adatok felhasználásával szemléletes pontossággal kíséri végig a Jászság faállományainak fontosabb változásait, de megállapításainak és adatainak napjainkra csupán a történetiség szempontjából van felbecsülhetetlen értéke és jelentősége. Jászberény környékén - de magában az egész Jászságban is — a fás vegetáció mind tér-, mind területi megoszlása tekintetében jelentősen eltér a XX. század első harmadbeli megfelelőjétől; részben (a homokterületeken elsősorban) növekedtek, részben az alkotó és uralkodó fanemek mennyiségi arányai változtak meg. Pl. a löszpusztai és mocsári (kocsányos) tölgyesek szinte nyomtalanul eltűntek, a vadkörte és egyéb természetes eredetű fafélék (részint telepített) állományainak rovására pedig mára erősen megszaporodott a méhlegelőnek kiváló akác, valamint a nyárfélék. De megjelentek a fenyőfajok is: erdeifenyő (Pinus sylvestris), feketefenyő (Pinus nigra), és néhol lucfenyő (Picea abies) is erdősávok formájában, különösen Újerdő térségében

33 (a terület-elnevezés is ebből származik!). A fent említett változásokra 32 Fodor 1942. 8. ábra. A Zagyva-ártér jellemző tömegnövénye a mezei varfű figyelemmel a fás vegetáció „újra-értékelése" szükségeltetik, mely ugyancsak egy későbbi részben kerül sorra. B) A Jászság természeti környezetének és növényzetének mai állapota Mint azt az előzőekben geomorfológiai- és botanikai szempontból is vázoltam, a területünk élővilágának igazi nagy változásai a vízrendezési munkálatok következtében indultak meg. A rövid történeti múlt ismertetése során némi képet nyerhettünk arról, milyen is volt (lehetett) ez a vizekben igencsak bővelkedő vidék, amelyeknek élőhelyi körülményeihez a letelepülő jászok szilaj, önálló nyelvet beszélő pásztorkodó-vadászó népe oly kitűnően alkalmazkodott meglehetősen rövid idő alatt. Igen figyelemre méltó tényként szükséges megemlíteni, hogy ez a népcsoport - máig megőrizve nemzetiségi öntudatát és részben sajátos kultúráját is -, mily gyorsan beolvadt nyelvében a magyarságba, s alkalmazkodván a vizekhez, a katonáskodás mellett áttért a belterjes-állattartásos gazdálkodásra, majd az árvíz-mentesítések nyomán kialakult lehetőségeket kihasználva rátért a földművelés fejlettebb formáira. 33 Buschmann 1982,1985, 1995. 39