H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok
9. ábra. A Zagyva menti t.v.t.n bevándorolt ritkaság a fehér árvacsalán 10. ábra. Mesophyl löszgyepek és rétek védett virága, a réti iszalag Fontos, és nagy jelentőségű változások voltak ezek e szabadságszerető népesség életében, és csak ezeknek az ismeretében világosodhat meg előttünk kellően azoknak a „forradalmi" jelentőségű változásoknak a mibenléte, amelyeket a nagyszabású vízrendezési munkák végzésével elindítottak! Ugyanakkor ezekkel a tevékenységekkel nem csupán a természeti tájképet változtatták meg egészen rövid idő alatt, hanem az itt élő népesség életformája is újabb, igen jelentős „pályamódosításra" kényszerült. Miről is van szó? Arról , hogy a víztelenítési munkák megkezdése előtt a Jászság összes földterületének mindössze 7-10%-a volt csupán mezőgazdaságilag művelt terület 34 , a többi víz és mocsár, rét és legelő, kaszáló meg szik, meg a szélhordta futóhomok, melyen ez idő tájt kezdett lábrakapni a szőlőművelés. Leszámítva a legeltetést és az erdőirtást, a redemptio™ idején itt a természet még közel 90%-ban amolyan gyengén befolyásolt önmaga volt. Az azóta eltelt mintegy kétszáz esztendő viszont homlokegyenest megfordította ezt a helyzetet, és azt már csupán „mellékesen" említem meg, hogy ezen eltelt idő alatt a Jászság összlakosságának a száma is közel hússzorosára nőtt. Az ármentesítések nyomán - egyben az újra felgyorsult szikesedési folyamatokkal párhuzamosan - a száraz és fátlan térszínek kiterjedtek, mocsári jellegüket elvesztették. Teret nyertek az egyébként ősi, úgynevezett aralo-kaspi (turano-eremiai) szikespusztai réttársulások. Velük nőtt az állattartás, majd gyors ütemben a kultúrterületek, a szántóföldek. A földművelés területhódítása következtében a természetes biotópok teljesen leszűkültek, kisebb erdősávok, ligetmaradványok, rétek, szegélycönózisok, útszélek, mezsgyék és ruderáliás területekre, valamint a földművelésre valamilyen egyéb oknál fogva alkalmatlan kis szigetszerű foltokra szorultak. Napjainkra a néhai, lecsapolt és kiszárított mocsarak (Necső-Zsombikus stb.j, a rétek nagy része, sőt a java-szikek is (részben talajjavító eljárások -digózás segítségével) művelés alá kerültek. A természeti környezetnek mindezek a részben természetes úton bekövetkezett, a „Jász-honfoglalás" óta eltelt történelmi időszakban (különösen az utóbbi 100 évben) viszont szinte kizárólagosan .jntropogenetikus" eredetű megváltozásai teljesen átalakították környékünk növényvilágának faji és mennyiségi összetételét, megváltoztatva ezzel a biocönózisokat. Maradványaik néhány kivételtől eltekintve jellegzetesen a kultúrhatásokhoz igazodott társulásokból tevődik össze. Ma a Jászság közel 90%-ban az embert „szolgáló" agrárterület. Kultúrmezőség, főleg búza-, árpa-, répa-, kukorica- és szálastakarmány-termeléssel, míg a délnyugati rész (-Zagyva-Galga-Tápió hordalékkúpsíkság), valamint a K-ÉK-i Gyöngyös-Tárna hordalékkúpsíkság lassan humuszosodó homokján a telepített erdősávok, és az eredményes szőlő-gyümölcsös kultúrák határozzák meg a táj arculatát. A Jászság, közelebbről Jászberény környéke (1. térkép) - miként maga az egész Alföld is - ma már sajnos alig rendelkezik természetes körülményeket őrző területekkel. Azok is elsősorban olyan maradványok, amelyek mezőgazdasági kultúrnövényzet számára gazdaság34 Fodor 1942. 35 A föld és szabadságjogok visszavásárlása; 1745. 40
