H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században

GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA A TÁPIÓSZELEI KÖZNEMESEK SZEREPVÁLLALÁSA / Szele falut a török idők előtt Külső-Szolnok megyéhez,' majd a bu­dai szandzsák területéhez tartozó településként tartották számon. 2 Ezt követően Pest megye közigazgatási egységéhez tartozott. Szele birtokjoga évszázadokon át több kis- és köznemesi család kezében volt. Egyes famíliák az egymással kötött házasságaik révén több száz éven át rendelkeztek itt fundussal. E családok tagjai nem­csak a falu gazdasági erejét adták, de a megyei virilisek között is megtalálhatjuk neveiket. Sokan közülük a köznemesség egyik élet­hivatását vállalták fel, közigazgatási tisztségeket töltöttek be a kecs­keméti járás és Pest megye hivatali világában. Érdekes szemügyre vennünk, hogy a magyar államalkotás korában a vármegye több vezető posztját tápiószelei birtokos töltötte be, abban az időben, mi­kor Pest törvényhatósága olyan haladó szellemiséget képviselt, hogy Széchenyi István is eljárt közgyűléséire. 3 így e tápiószelei famíliák tagjainak társadalmi szerepvállalása, politikai tevékenysége megyei, de országos jelentőséggel bírt. Melyek ezek a családok? Hogyan telepedtek meg az 1690-ben még Jászberény legeltető pusztájaként összeírt Szelén? Hogyan erősítették a családi kapcsolatok a gazdasági és politikai szerepeket? E kérdések megválaszolására az alábbiakban teszünk kísérletet. Előzmények: 16-17. századi birtokosok E köznemesi családok közül a dubraviczai Dubraviczkyak szelei bir­tokjoga még a török előtti időre nyúlik vissza. 1522-ben Dubraviczky Márk és testvére, Dubraviczky Mihály királyi adományt nyert Szele és Félegyháza egész falukra, Györgye felére és több pusztára. Dubraviczky Márk 1524-ben II. Lajos király főlovászmestere, felesége Uza Orsolya pedig Mária királyné udvarhölgye volt. 4 A királyi adományt nyert Márk dédunokája, Dubraviczky István (1558-1663) 1628-ban szelei birtokát zálogba adta sógorának, Battik Györgynek. 1 CSÁNK11899.—43. p. 2 KÁLDY 1977.149-150. p., 1985. 552-553. p. 3 MAKKA11953. 156. p. 4 BENKÓ 1912. 145-170. p., BENKÓ 1914. 70-82., 97-109. p., SOÓS 1999. 31. p. 5 Országos Levéltár (a továbbiakban OL) 018. Proc. Tab. 72.cs.6.sz., NAGY 1868.115. p. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI 18-19. SZÁZADBAN Több, mint száz évig bírták Szelét a Battikok illetve nőági leszár­mazottaik. 5 A sarudi Battik család eredetileg Heves megyében élt, majd a török elől Nógrád és Hont vármegyébe költözött. A 17. század elején Pest vármegyében - Szelén szerzett zálogbirtokot. Battik György és családtagjai fontos szerepet töltöttek be a török kori Pest megye közigazgatásában, amely a hódoltság alatt a közeli végvárakban mű­ködött, rendszeresen megtartották a megyegyűléseket, választottak megyei tisztségviselőket. Pest megye alispáni tisztét 1639-ben Battik György, 1640-43 között Battik János, 1662-1669 között Battik Péter töltötte be. 6 Szele a 17. században folyamatosan gyengült, lakossága többször a szomszédos mezővárosokban (Jászberény, Cegléd) keresett mene­déket. A század végén - a Budát felszabadító harcok során vég­bement többszöri katonai hatalomcsere következtében - elnépte­lenedett, az 1690-es összeírásban a puszták között szerepel. 7 A 18. század elején Szelét (ekkor már Tápió-Szele) köznemesi bir­tokosai Nógrád megyéből és a Felvidékről származó családokkal újratelepítették. A Pragmatica Sanctio korában még lakatlan terület volt. 8 Galgóczi Károly megyei monográfiájában arról tudósít, hogy 1722-ben két évi adómentességről szóló határozatot jegyzett fel a rendi gyűlés jegyzőkönyve. 9 A betelepítési folyamat már korábban kezdődött. A falu római katolikus plébániáján 1699-től vezetett His­tória Domus erre vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az írás a Laczkó, Berkó, Kanyó családokat jegyzi a betelepítés idejéből. 10 A település benépesítése és erősödése az 1720-as évek végére lezárult. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy a római katolikusok a korábbi, vályogból készült templomot 1728-ban helyreállították." Bél Mátyás a követ­kezőket jegyzi le:" Szele a Tápión túl egy mérföldre keletre húzódik, halmok között, egy mocsárnál fekvő kis falu, szerény épületekkel. Földje azonban kövér és termékeny. A Dubraviczky család leszár­mazottai a földesurai: a Battik, Káldy, Motsáry és több más leszár­mazó család." 12 6 GALGÓCZ11877. 223-224. p. 7 BOROVSZKY 1/145. p. 8 MSK 1896. 9 MAKKAI 1958.-124. p., GALGÓCZI 1877. 223-224. p. PETRÓCZI 1965. 95-155. p. 10 História Domus 1699-, Római Katolikus Plébánia, Tápiószele 11 CHOLOTH 1915-17. 321-322. p. 387

Next

/
Thumbnails
Contents