H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Suba János: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a katonai térképeken (1782-1950)

utána a szélességi kör fokértéke (Itt a szelvényjelölés sorrendje az olvasás sorrendjével ellentétes.) Jász-Nagykun-Szolnok megye területétét négy szelvény fedi le, amelyek három oszlopban találhatók (10. sz. táblázat). A Budapest Losonc nevét viselő 1:200 000 méretarányú térképszelvény - amelyből minket csak a 4963 (Hatvan) hetvenötezres szelvényszámú terület érdekel - 1894-ben került kiadásra. Ezután majdnem évenként adták ki. Erről a térképszelvényről, 12 helyesbítést és kiadást tudunk nyomon követi a térképen (1894, 1897, 1899,1901,1902,1903,1906,1908,1911,1912,1914és 1917). A Miskolc nevét viselő 1:200 000 méretarányú térképszelvény amelyből minket csak a Jászberény és Tiszafüred fedőterületű hetvenötezres szelvényszámú terület érdekel - 1894-ben került kiadásra. 1909, 19011, 1914 1915 évi kiadásai vannak. A Szolnok nevét viselő 1:200 000 méretarányú térképszelvény 1891-ben került kiadásra. 1909,1912,1914,1917 évi kiadásai vannak. A Békéscsaba nevét viselő 1:200 000 méretarányú térképszelvény - amelyből minket csak a Karcag és Dévaványa fedőterületű hetvenötezres szelvényszámú terület érdekel - 1896-ban került kiadásra. 1897, 1899, 1900, 1902, 1904,1907, 1909, 1910,1911, 1912, 1914, és 1918 évi kiadásai vannak. Ezeket helyesbített tartalommal újranyomták, a világháború után már magyar névrajzzal. Ezek a térképek színesek: a névrajz fekete, a csíkozott domborzatábrázolás barna, a víz kék, az erdő zöld, s ez a szín egyszerű árnyalásával a domborzat plasztikáját is fokozza. Az összeomláskor a Bécsi Katonai Földrajzi Intézet tagjai azonnal a saját hazájukba igyekeztek. 1919 januárjában megalakult a Magyar Katonai Térképező Csoport, amely rövid idő alatt különböző magánnyomdáknál megkezdte a térképek nyomtatását magyarosított névrajzzal. A trianoni békeszerződés előírásai miatt polgárosították, és a Pénzügyminisztérium alárendeltségébe került. Katonai jellegét 1938-ban nyerte vissza. Ebben az időszakban rengeteg neve volt az Intézetnek, amelyek az általa nyomtatott térképeken is szerepeltek. A III. katonai felmérés képezte az alapját - különböző eljárások útján történő helyesbítésekkel, méretarány transzformálásokkal - a több évtizeden át egészen 1950-ig kiadásra kerülő magyar katonai térképeknek. Az önállóvá vált magyar katonai térképezés elsősorban a kataszteri térképek sűrű háromszögelési ponthálózatára támaszkodott, mivel Magyarország teljesen külön kateszteri felméréssel rendelkezett. Az adott időben és körülmények között nem is gondolhattak nagyobb szabású geodéziai munkákra Ezek a kateszteri térképek 1884 -tői sztereografikus (sík) szögtartó vetületben készültek. A magyar kateszteri térképek kétharmada ebben a vetületi rendszerben készült. így ezt a vetületet vette át a magyar katonai térképezés és térképkészítés. A kateszteri vetületi rendszer illetve a háromszögelési hálózat átvételével a térképező munka meggyorsult. A sztereografikus vetület előnye - kateszteri szempontból -, hogy a térképszelvények egy síkban kiteríthetők, és egységes kilométer-hálózat rajzolható ki az ország egész területére. Hátránya: a területek és a hosszak torzulnak ahogy távolodunk a vetületi kezdőponttól. A torzulások kiküszöbölésére három vetületi rendszert alkalmaztak a történeti Magyarországon: a) „Budai rendszer" Gellért-hegy kezdőponttal, b) „Marosvásárhelyi rendszer" Kesztej kezdőponttal Erdély területén, c) „Ivanici rendszer" az Ivanici kolostor tornyával, mint kezdőponttal. Az 1920 - tói kezdődő 1:25 000 méretarányú reambulált és az ezekből levezetett 1:75 000 méretarányú térképeket - poliédervetületi rendszerből - sztereogafikus rendszerbe rajzolták át. Az újfelmérései térképszelvényeket már sztereogafikus rendszerben készítették. A meg nem újított 1:25 000 méretarányú, a revideált és a nyilvántartás alapján helyesbített 1:75 000 méretarányú, valamint 1937 - tői az 1:200 000 méretarányú térképszelvényeket sztereografikus kilométer-hálózattal látták el. Ez a kilométer-hálózat inkább tájékoztatásra szolgált, mert utólag - grafikus módon szerkesztették. Az 1:25 000 méretarányú szelvényeken két felirattal találkozunk: a) "sztereo, bp, déllő" feliratú szelvényeken a kilométer-hálózat kezdőpontja a Gellérthegy volt, innen növekedtek a kilométerszámok a négy égtáj felé. b) „Budapesti rendszer" feliratú szelvényeken a kilométer-hálózat kezdőpontja már nem a Gellérthegy. 1936 - tói az új kilométer-hálózat kezdőpontja a Gellérthegyi kezdőponttól 500 kilométerrel Nyugatra és 500 kilométerrel Délre volt A vetületi rendszerek találkozási sávjába eső térképszelvények kétféle rendszerben készültek: például egyik oldalon a „Budapesti rendszer" a másikon a „ Marosvásárhelyi rendszer", így a szelvények használhatóságát biztosították az egyik vagy a másik vetületi rendszerhez kapcsolódva. Mivel a Magyarország területére eső térképalapanyag igencsak elavult volt. Az önállóvá vált magyar katonai térképészet számára a legfontosabb feladat - a terep változásait figyelembe veendő térképek helyesbítése volt. Vagyis a meglévő térképek használhatóságát kellett biztosítani. A békeszerződésekbe beiktatták azt, hogy Ausztria csak az utódállamok területére eső kész térképanyagot köteles kiszolgáltatni. A műszerek, könyvtár, levéltár, és a számítások érintetlenül Ausztriánál maradtak. Az utódállamok csak a területükre eső térképszelvények nyomólemezeit és litográfiái köveit kapták meg. Az önállósult magyar katonai térképészet a térképhelyesbítésnek három módozatát vette át a Monarchiától: 1. reambulálás (reambulierung) - a felvételi (felmérési) méretaránybeli térkép (1:25 000) helyszínen történő helyesbítése, újbóli lejárással. 2. revideálás (a korabeli magyar szakirodalom pontatlanul térképreviziónak hívtak) - a felvételi méretarányból levezetett kisebb méretarányú térképek (1:75 000, illetve 1:50 000 1940-től) helyszínen történő helyesbítése, újbóli áttekintéssel. 3. részbeni helyesbítés (teilweise Berichtigt) - irodai (szobai) helyesbítés a változások folyamatos nyilvántartása alapján a legfontosabb, ismerté vált változásokat rögzítette. Minden méretarányú térképre kiterjedt. A korabeli felfogás szerint a térképhelyesbítést a térkép méretarányához kapcsolták, mert mint állították a méretarányhoz képest a térképen kifejezhető pontosság és részletgazdagság is változik. A legfontosabb feladat az 1919 őszén kidolgozott munkaterv szerint az 1:25 000 méretarányú felvételi (felmérési) térképszelvények húsz évre tervezett - reambulálása (helyszíni helyesbítése) volt. Az azonnal megindítható, előkésztést nem igénylő gyors lefolyású reambulálás látszott a legcélravezetőbbnek. így a III. katonai felmérés legzavaróbb hibáit gyorsan ki lehetett küszöbölni. A másik legfontosabb feladat a reambulálást végrehajtó szakképzett topográfusok kiképzése. Igaz ugyan, hogy 1919. február 4 -én megalakult a Magyar Katonai Térképező Csoport, és tavasszal már 372