H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Néhány gondolat az újkori francia védelmi politika dokumentumainak, forrásgyűjteményének kiadásáról

tak oltalom-levelet a francia királytól. ZELLER kiemeli, hogy az oltalom azért lényeges pontokon különbözött a védelemtől, ami Metzben 1552 után alakult ki. Az oltalom egy ígéret volt a védelemre, nem vonta maga után a védelmező hatalom katonai jelenlétét, a távolból gyakorolták úgy, mint Metz esetében a XVI. században. Ez később összekapcsolódott katonai és közigazgatási téren egyaránt a francia jelenléttel. De Metz, Tóul és Verdun esete nem az egyetlen probléma, amit a védelem kérdése felvet. Napjainkban Hermán WEBER az, aki kiemeli, hogy a védelem intézményét még sok tekintetben kevéssé ismerjük. Jelentős tanulmányában, aminek a címe „Frankreich, Kurtrier, der Rhein und das Reich", egyértelművé tette a védelem eszméjének jelentőségét - azt a szándékot, hogy megvédjenek egy uralkodót, egy fejedelmet, egy közösséget - Richelieu

7 politikájában, például hozva Tréves

8 városának választófejedelmét és annak kapcsolatait Franciaországgal. Ezután WEBER egyik tanítványa, Wolfgang Hans STEIN adott ki egy figyelemre méltó értekezést Franciaország és Elzász különböző államai 1623 és 1642 között létrejött védelmi kapcsolatairól. Természetesen ki kell emelni, hogy vannak olyan körülmények, amelyek miatt ezek valamennyire eltérnek Metz, Tóul és Verdun esetétől, ahol a régi oltalmi kapcsolatok játszanak talán bizonyos szerepet, míg a fentiek esetében a védelem előbb nemzetközi politikai tény, kapcsolat, amely államokat vagy fejedelmeket fog egybe. Mindamellett a védelem azt az eszmét fejezi ki, hogy Franciaország királya a nemzetközi politika rendszerének szabályozója, egy olyan rendszeré, amelyben majdnem irányító szerepe van. Máris a kérdés közepén vagyunk: Franciaország számára a védelmi politikának két oldala van: egyrészt eszköz arra, hogy megszerezzen egy területet (Metz, Tóul, Verdun), másrészt igazol egy beavatkozási politikát. De ennek az eszköz jellegen túl — és ezt meg kell ismételnünk -, ideológiai gyökerei is vannak, ami a Legkeresztényibb Király feladatának és szerepének az eszméje a kereszténység körében. Ezekből a tényekből számos kérdés származik, íme néhány: Hogyan keletkezett a védelem politikája? Hogyan fejlődött a védelem fogalma és intézménye különböző szempontjaikat figyelembe véve, és ugyanezek a szempontok hogyan kapcsolódtak egymáshoz - vagy maradtak esetlegesen függetlenek? Milyen kapcsolat van a középkori „oltalom" és az újkori „védelem" között? Hogyan és milyen körülmények között készíti elő a védelem politikája a teljes fennhatóságot? A különböző történelmi korokban élt emberek, a védelmezők és a pártfogoltak, mit értettek ezen a fogalmon? Melyek voltak azok a pontos körülmények, amelyek között egy védelmi politikát felépítettek? Mit jelentett a védelem az újkorban a francia külpolitika és a nemzetközi viszonyok rendszere számára? Ezek a kérdések kiemelik azt, hogy melyek azok a történelmi dokumentumok, amelyeket figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy munkánkat megfelelően végezhessük. 7 RICHELIEU, Armand, Jean du Plessis (Párizs, 1585 - Párizs, 1642) herceg, bíboros, francia államférfi. II. A történelmi források: dokumentumok a védelem politikájának történetéhez A források, amelyeket tanulmányozni kell, nagyon sokfélék a téma adta különböző távlatok szerint: ilyenek a francia királyoktól származó oltalom-levelek. Ezeket olyan városok kapták, amelyek meg akartak szabadulni a rajtuk fennhatóságot gyakorló hatalomtól, pl. a Maas és a Rajna között található városok. Kutatói munkánkat a Gaston ZELLER által kijelölt úton kell folytatnunk. Ezek a levelek - a fogalmak történetének szintjén - tanúbizonyságot adnak arról, hogyan fejlődött a „védelem" szó és a hozzá hasonló kifejezések. Azt is megismerhetjük rajtuk keresztül, hogyan, milyen ütemben gyakorolták a francia terjeszkedési politikát a fent említett területen, ami a területi jogok szempontjából rendkívül bonyolult volt. A diplomáciai levelezés megmutatja azokat a konkrét körülményeket, amelyek hatására a védelmi politikát megtervezik, és amelyek visszavezetnek bennünket a közvetlen politikai tények síkjára: beszélnek azokról a nagyon is konkrét érdekekről, amelyek kockán forogtak és azok esetleges ellentmondásos összefüggéseiről, amelyek a védelmezőként való fellépés szándékát jellemzik. Ugyanezeket a tényeket ismerhetjük meg azokból a dokumentumokból, amelyek a király környezetében működő „döntéshozók" közt forogtak. Ezeket a dokumentumokat azonban olyan okos emberek írták és olvasták, akik jól ismerték a kulisszatitkokat, valamint ezeket a dokumentumokat eredetileg nem közzétételre és nem propaganda-eszköznek szánták. Ez az oka annak, hogy e források nagyon értékesek számunkra: segítenek nekünk, hogy megértsük az abban a korban élt emberek szempontjait és felfogását a védelmi politikával kapcsolatban, elárulhatják annak őszinte és „macchiavellisztikus"

9 jellegét. Egy ilyen kérdésekkel foglalkozó forrásgyűjteménynek fel kell használni egy másik nagy forrás-csoportot is. Ezek a szerződések, amelyek a nemzetközi jogi viszonyokat mutatják. Ezek részletesen bemutatják a két állam között fennálló kapcsolatok körülményeit, és így adott esetben egy védelmi jellegű kapcsolat körülményeit is. Tehát itt egy olyan forrástípusról van szó, amely főleg a fogalmak és elméletek történeti vizsgálata összefüggésében bír jelentőséggel, és az államok közötti kapcsolatokat vizsgálja. Ezt igazolandó, elég ha felidézzük Jörg FISH nagyszerű munkáját, amelyben a szerző a nagy nemzetközi békeszerződések „háború" és „béke" fogalmait veti össze. Végül a monográfiának vizsgálnia kell azt is, hogy mit értettek a késő-középkor és az újkor jogászai a „védelem" kifejezés alatt, és mit a nemzetközi politika jogi eleméről. III. Egy forrásgyűjtemény lehetőségei Hogyan lehet egy egységes forrásgyűjtemény tervét elképzelni ennyire változatos forrásanyag alapján? A diplomáciai levelezés dokumentumait nagy számban gyűjtöttük össze a monográfia számára, de mindig abból a célból, hogy segít8 Németül: Trier. 9 A hatalom megragadása érdekében történő gátlástalan magatartás. 363