H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Benedek Gyula: Külső-Szolnok vármegye tiszántúli tizedösszeíró járásának a tizedjegyzéke, különös tekintettel Mezőtúr városára - 1563

/. kép. A tizedösszeíró járások a mai megye jogelőd területein (1563) nek a mennyiségi feltüntetésével, illetve a zsellérek esetében a befizetett kereszténypénzek összegének a feltüntetésével készült. Minden települést részösszesítéssel zártak. A hátralékokat is személyenként tüntették fel. Legvégül teljes összesítést (totam summám) készítettek, amely a következőket tartalmazta: 16 17 18 KERESZT (kepe, kalangya): A levágott kalászos gabona kévéiből a tarlón sorokba összerakott építmény. A kereszt építésekor egy kéve - nedves tarlón felhajtott kalásszal - a földre került, és erre a többit kereszt alakban úgy helyezték egymásra, hogy tövük kifelé állt, míg kalászaik védik, fedik egymást. Egy-egy keresztláb 4-4 kévéből áll, melyek közül a legfelsők az ún. vállkévék. Ezekre kerül a papkéve, ami védi a kalászfejeket. Fejét és tövét a vállkévék szalmafonatával átkötötték, hogy a szél a kévéket meg ne bonthassa. A 18 kévéből (1+4x4+1) álló kereszteket 8-10-es csoportú sorokba állították, és ezek megszakításokkal újra kezdődtek. - A kézi aratásé gabona itt utóérett, szalmája kiszáradt és a termény asztagolható lett. BOGLYA (cumulus): Kévékbe össze nem kötött szálas, csépeletlen gabona. Ezt általában rendről hordták be és 2-3 m átmérőjű és 2,5-3,5 m magas kúp alakba rakták. Ebben a formában ideiglenesen tárolták a szálas gabonát. Ezt a tárolási módot akkor alkalmazták, amikor a gabonát valamilyen okból (pl. satnya szálak) nem lehetett kévékbe kötni. KALANGYA: Aratás után a kévébe kötött és a tarlón összehordott gabona vidékenként változó nagyságú egysége. A 16-17. század folyamán helyenként keresztel kepével azonos értelemben is használták. A kalangya általában a kereszt kétszerese, a kepe fele volt, 26-36 kévéből rakták össze. 19 KASZÁS HOLD: Ősi meghatározása szerint akkora terület, amekkorát egy ember egy nap alatt lekaszálhat vagy lekaszálni szokott. Kezdetben gabonák betakarítása során, később inkább rétek kaszálása során alkalmazott mérték egység, amely nagysága BOGDÁN szerint - átlagosan - 1000 négyszögölnek felel meg. - BOGDÁN 1990. - 342-349. p. 20 KÖBÖL (cubulus): Űr-, közelebbről gabonamérték. A vetőmagszükségleten keresztül lett országosan általánosan a szántó földmértéke. - Itt űrmérték a simándiköböl, amelynek a nagyságát nem sikerült megállapítani. 21 VÉKA (quartale): Űr-, közelebbről gabonamérték, vetőmagszükségleten keresztül lett a Tisza mellékén, Erdélyben és a Partiumban földmérték. A pozsonyi mérőnek a fele, a pesti mérőnek a negyede, vagyis fertály. Csak konkrét esetben lehet eldönteni - ha lehet -, hogy fertály vagy véka, és milyen nagyobb egységé. (BOGDÁN 1990. - 445. p.). - KEPE (capetia): A szántóföldön kiszáradás céljából különböző módon összerakott gabonakéve neve. Más elnevezései: kereszt, kalangya, rakás, csomó, báb. 22 Főképpen a méhkasok és a bárányok voltak megválthatók. 23 Ezekből a nyugtákból kevés maradt ránk, közülük néhányat már közöltünk is. Pl. a fegyverneki plébános 1583. augusztus 12-én kelt nyugtáját. (BENEDEK 1998,-429-430). 313