H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Benedek Gyula: Külső-Szolnok vármegye tiszántúli tizedösszeíró járásának a tizedjegyzéke, különös tekintettel Mezőtúr városára - 1563

- a járás terményeinek az összegét terményfajtában (őszi búza, tavaszi búza, árpa, zab, rozs stb.) és a felsorolt mértékegységek valamelyikében, - a járásban szedett tizedek mennyiségét, - a járás összes hátralékát, - a pénzbeli megváltás összegét (forint/dénár), - a plébánosoknak, valamint a hitszónokoknak a negyed, illetve a nyolcad fejében kiszolgáltatott termények és pénzek mennyiségét, - a tizedösszeírók számára kivett illetményeket, - a technikai költségek összegét,

24 - legvégül pedig a tisztán megmaradt tizedek mennyiségét. Mindehhez a szükséges nyugtákat csatolni kellett. Az egész folyamat azzal zárult, hogy az elkészített jegyzéket (számadást) be kellett mutatni a püspökség jószágigazgatójának, illetve 1553 után a kamarának. A tizedeket a meghatározott helyen

25 való gyűjtés után 1553 előtt Vácra és Egerbe, 1553 után pedig az egri várba, illetve a gyulai várba kellett szállítani. 1597-től pedig az ónodi erősségbe hordták fel. Mindez másképpen történt a Berény- és a Kolbász-székben. Ugyanis a jászokat és a kunokat olyan kiváltság illette, hogy a tizedeket - együtt a kilenceddel - pénzben, egy összegben, valamint közösen (communiter) megválthatták. Ezt az összeget 1553 előtt a két székben lakó, a budai vár gondnoka (provisor) által kijelölt tiszttartók (officiali) határozták meg, vagyis nem az ilyen célra külön kinevezett tizedösszeírók. Ez a gyakorlat megmaradt 1553 után is, azzal az eltéréssel, hogy a Berény-székben az egri vár, a Kolbász-szék legdélibb részében

26 pedig a gyulai vár egy-egy rangosabb katonája töltötte be a jószágigazgatói tisztet. A közösen befizetett összegről csak egy nyugta készült, amely legfeljebb falvankénti bontásban tartalmazta az adatokat. Ez a helyzet megnehezíti a ma élő kutatók tevékenységét, amikor a jászkunok egykorú növénytermesztési, állattenyésztési kultúráját, a lakosság társadalmi státus szerinti összetételét, a termelési mértékegységeket, a termelési eszközök stb. mikéntjét igyekeznek elemezni. 2. Külső-Szolnok vármegye tiszántúli járása az 1563. évi összeírásban Az 1563. évi tizedösszeírás

27 A forrás felbecsülhetetlen értéket képvisel a volt Külső-Szolnok vármegye tiszántúli része török kori történetének a megismeréséhez. Számos dolog tekintetében ugyanis nélkülözhetetlen kútfő. Miért? Azért, mert ellentétben a más jogelőd területekkel erről a tájról mindössze kettő - az 1561.

28 és a tárgyalt 1563. évi - név szerinti tizedösszeírás maradt ránk. Ez a tény alaposan beszűkíti ugyan az 24 Pl. az írópapír árát. 25 Ezt a helyet dézsmakertnek nevezték, amely lehetett állandó helyen, de évenként akár változhatott is a helyszíne. 26 Azaz a 7. jegyzetben már felsorolt helyeken. 27 Az 1563. évi terménytizedösszeírás forráshelye: Ol E-159 Kamarai It. Regesta Decimarum. Lymbus 273. csomó 1563-1572. illetve OL Filmtár 9847. doboz 939. cím „1563 Regesta Decimarum Frugum In Comitati Zolnak. 30-38. 1546 és 1699 között a térséggel kapcsolatos népesedéstörténeti, család- és nemzetségtörténeti, a termeléstörténeti, a társadalomtörténeti, valamint a településföldrajz-történeti elemzéseket, de legalább részben lehetővé teszi. A létezése mellett igen fontos másik elem az, hogy karakterisztikus időpontban készült. Ez többek között azt jelenti, hogy a térség szerves fejlődése még alig sérült 1563-ig,

29 így bizonyos finomításokkal jó kiinduló alapot biztosít következtetésekre mind visszamenőlegesen, mind pedig a jövőre vonatkozóan. A majdnem teljessége csak megtámogatja ezt az értékét. Ugyanakkor az iratfajtán belül a sokoldalúbbak közé sorolható, mert a térségi termeléskultúra (növény- és állattenyésztés) minden ágába betekintést biztosít. Miután a forrás településenkénti és név szerinti bontásban tárgyalja a földmívelő társadalom termelőtevékenységét, így megkerülhetetlen kútfő annak számára, aki a 16. század második felének a helyi történetét akarja kutatni. Szót kell ejteni azonban arról is, ami hiányzik belőle. Nem szolgáltat kiindulópontokat a korabeli társadalom más részeiről. így nem gazdagítja a nemességről (nobiles), a polgárságról (cives), a szabadokról (libertini), a kézművesekről (opifices), a kiváltságosokról (exempti), a társadalom elesettjeiről (pauperes) szóló ismereteinket. A birtokosi struktúráról is csak Mezőtúr és Tiszavarsány vonatkozásában kapunk felvilágosítást. Tisztában vagyunk azzal, hogy a levonható következtetések mind visszamenőlegesen, mind a jövőre nézve - külön tárgyalást kívánnának -, mégis megkísérlünk néhányat közülük papírra vetni, mindkét irányban. Visszamenőlegesen például helytállónak látszanak a következő megállapítások: - még él és maradéktalanul létezik a településföldrajzban az államalapítás körül létrejött aprófalvas és kishatáros szerkezet, - a 13. században kialakult feudális társadalmi struktúra tovább él azzal a megszorítással, hogy a birtokos nemesség

30 a hódolatlan területekre vándorolt, - az összeírásban szereplő személyek, valamint a korábbi forrásokban előforduló személyek vezetéknevei összehasonlítása alapján bizonyosan megállapítható a termelő társadalom tekintetében, hogy létezik a nemzetségi folytonosság, - a hódoltság ellenére működik a korábban kialakított világi és egyházi közigazgatási rend, valamint a területi beosztás. - a korábbiakhoz képest nincs változás a termelési kultúrában sem, - a lakosságszám nagyjából azonos azokkal a nyugat-európai volt országok lakosságszámával, ahol most negyvenmillióan élnek. Az .1563 utáni időkre vonatkozóan is ide kívánkozik néhány megállapítás: - láthatóan megindul az aprófalvas és kishatáros szerkezet felbomlását okozó folyamat, amely alapját képezi az óriás települések és a nagyhatáros szerkezet 18. század elején történt létrejöttének. 28 Az 1561. évi terménytized-összeírás forráshelye: OL E-159 Kamarai It. Regesta Decimarum. Lymbus. 1561. Regestum decimarum, frugum In Comitatu Zolnak"" Illetve OL -Filmtár 9847. doboz 939. cím Comitatus Szolnokiensis 1561.1-14. 29 A szerves fejlődés kb. 1548-ig tartott és az ez idei állapot - mint számunkra kiinduló viszonyító alap - dokumentálva van az 1548 évi tizedjegyzékekben. 30 A birtokos nemesség menekülésének a jelentős színhelyei: Nógrád, Gömör és Heves vármegyék, ezeken belül pedig főleg az egri vár és a szécsényi erősség. 314