H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Benedek Gyula: Külső-Szolnok vármegye tiszántúli tizedösszeíró járásának a tizedjegyzéke, különös tekintettel Mezőtúr városára - 1563

Gyula eleste után a jogosultság az egész területen az egri várra szállt. Eger eleste - 1596. október 13. - után pedig a beszedett tizedeket Ónod erősségébe kellett beszolgáltatni. Ez a nagy távolság ellenére reális gyakorlat volt egészen a 17. század végéig.

9 A 18. századtól a tizedszedés joga ismét a váci, illetve az egri püspökséget illette. A tizedösszeíró (tizedszedö) területek (járások) A tizedszedésnek két területi egysége volt: a tizedszedő megye, valamint a tizedszedő járás. Az első 2-3 évszázadban egy-egy tizedszedő megye területe egybeesett a közigazgatási vármegye területével. Később ez a rend megbomlott ott, ahol valamelyik vármegyét átszervezték. Egy-egy érsekséghez (püspökség) több közigazgatási vármegye tartozott a tizedszolgáltatás céljából. Ebből a koncepcióból kiindulva Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területein - amelyek nem képeztek közigazgatási egységet

10 1553 előtt a váci és az egri püspökség szedhette a tizedeket. A váci püspökség illetékessége a volt Külső-Szolnok vármegyei részre terjedt ki, az egri püspökségé pedig a volt Heves vármegyei részekre. Külön elbírálás alá esett a berény-széki, valamint a kolbász-széki tiszttartóságok tizede, amelyet a budai vár élelmezési gondnoka gyűjtött be - mint a király magánbirtokának a kezelője - a kilenceddel együtt. Mivel azonban egy-egy megye túl nagy volt a tizedösszeírás és a tizedszedés rövid időn belüli gyakorlati végrehajtására, ezért a megyéket tizedösszeíró (tizedszedő) járásokra osztották. A járás méretét úgy kellett megszabni, hogy a tizedösszeírók azt végig tudják járni a szántóföldi termények betakarítása idején, amire kedvező időjárás esetén egy hónapra volt szükség. Ezenkívül még más szempontokat is figyelembe véve, a tárgyalt 1563. évben a következő volt a járási beosztás a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén: A volt Heves vármegyei részeken: - Berény-széki tizedösszeíró járás, amely magába foglalta a mai jász települések területét.

1

' - Nagy-Hevesi tizedösszeíró járás. Ide tartoztak a Tisza jobb partján lévő települések Tiszasüly—Szászberek—Alcsi háromszögön belül. - Kis-Hevesi tizedösszeíró járás. A Tisza bal partján lévő településeket foglalja magába Tiszafüredtől Törökszentmiklósig. A keleti és délkeleti oldalon Kolbász-szék határolta. A volt Külső-Szolnok vármegyei részeken: - Tiszán-inneni (szolnoki) tizedösszeíró járás: Zagyvarékastól Lakitelekig terjedően a Tisza és Zagyva jobb parti részein terült el, amelyet nyugaton az Abony—Nyársapáti—Kocsér—Barabásszállása—Nyárszentlőrinc vonal határolt.

12 8 Kolbász-szék enklávéi voltak többek között: Öcsöd, Kunszentmárton, Báboczka. Mesterszállás, Homokszállás, Kungyalu része, Tatárszállás. 9 Esetenként az Erdélyi Fejedelemség is szedett tizedeket. 10 Ugyanis a mai megye területe a valamikori Heves, Külső-Szolnok, Békés, valamint Csongrád vármegyei részekből állt össze 1876-ban. 11 Időnként többet is, mert pl. egy időben Tarnaörs is a Berényszékhez tartozott. - Tiszán-túli (túri) tizedösszeíró járás: a Tisza bal partján a Szanda-Szajol vonaltól délre eső részek estek ide a Berettyóig és a Hármas-Körösig. - Kolbász-széki tizedösszeíró járás: idesorolt a mai Nagykunság keleti zárt tömbje, valamint az enklávéi: Mesterszállás, Tatárszállás, Homokszállás, Kungyalu, Bábocka, Öcsöd, Telekszállás, Kunszentmárton.

13 Csongrád vármegyében: - Csongrádi tizedösszeíró járás. Ide a mai megyéből csak Csépa és Szelevény tartozott. (A beosztás nem azonos a közigazgatási járási beosztással.) A tizedszedés folyamata Az évenként ismétlődő eseményt 1553 előtt a területi illetékesség szerint a váci és az egri püspökség tiszttartói (praefecti) indították. Ugyanezt a feladatot 1553 után előbb a Magyar Kamara - majd az 1567. szeptember 8-án történt megalakulása után a Szepesi Kamara'

4 - látta el. A tizedösszeírási és a tizedszedési alapelvek összeállítása után kijelölték az egyes járásokban működő tizedszedőket (decimatores), akik olyan nemesek lehettek, akik helyi ismeretekkel rendelkeztek és a termelés folyamatában is jártasak voltak. A tizedszedők rövid felkészülés után megkezdték a helyszíni bejárásokat.

16 Az indulási időpontot úgy kellett megválasztaniuk, hogy lehetőleg minden faluba akkor érkezzenek, amikor már az aratás megtörtént, de a nyomtatást (cséplést) még nem végezték el. Ezt a feltételt azonban csak ideális időjárási viszonyok esetén lehetett teljesíteni. Szabály volt ugyanakkor, hogy a megérkezésükig a jobbágyoknak kötelességük volt a learatott gabonát - keresztbe, boglyába, kalangyába rakva - az aratás helyszínén hagyni. Erre azért volt szükség, hogy a tizedszedők becsléssel meg tudják állapítani az eltitkolási szándékot, illetve az eltitkolás mértékét. Ezt követte a termények és utánuk szedett tizedek tüzetes számbavétele, ami ideális esetben keresztben

16

, boglyában

17 és kalangyában

18 történt. Más volt azonban a helyzet, ha a termény a tizedszedők érkezésekor még lábon állt, vagy éppen már ki is nyomtatták. Ez esetben a termelt mennyiséget kaszás holdban'

9 (juger), illetve űrmértékben: köbölben

20 (cubulus), és/vagy vékában

2

' (quartale), a tizedet pedig űrmértékben írták össze. Mindezek után kerülhetett sor a pénzbeli megváltásokra

22

, amelyekre adott esetekben joga volt a jobbágyoknak. A földűmvelést nem folytató zsellérektől pedig kereszténypénzt (pecuniae Christianitatis) szedtek. A helyszíni munkák után sor került még a helyi plébánost megillető negyed (quarta), illetve a hitszónok (presbiter) javát szolgáló nyolcad (octava) kiszolgáltatására. Ezek átvételéről a helyi egyház vezetőjének nyugtát kellett adni.

23 Amikor mindezt elvégezték a tizedösszeíró-járás összes településén, akkor kerülhetett sor a tizedösszeírás végső formában történő felfektetésére. Ez településenkénti bontásban, a név szerint felsorolt jobbágyok és zsellérek terményeinek és az ezek után kivetett tizedei 12 A felsorolt helyek kivétel nélkül Külső-Szolnok vármegyéhez tartoztak. 13 Ezek a helységek vagy Külső-Szolnokba, vagy Külső-Szolnok és Csongrád vármegyékbe voltak beékelődve. 14 A Szepesi Kamara székhelye Kassán volt. 15 Elmentek minden faluba és minden gazda termőföldjének a színhelyére, ezenkívül felkeresték a helyi bírót és plébánost. 312