H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Törőcsik István: „Hallgasd Sybilla jövendölését..."-(Egy vallási ponyvatípus hatása a folklórban)
TÖRŰCSIK ISTVÁN r r HALLGASD SYBILLA JÖVENDÖLÉSÉT...' (Egy vallási ponyvatípus hatása a folklórban) A keresztény időszámítás 2000. esztendeje után talán már nem szükséges hangsúlyozni, hogy az emberiséget napjainkban is élénken foglalkoztatja egy hirtelen bekövetkező világvége gondolata. Utóbbi okozója lehet Krisztus második eljövetele, de akár egy „sima" üstökös-becsapódás, vagy az elmúlt évtizedek „Damoklész kardja", a nukleáris háború mindent elsöprő atomvihara. Az eredmény lényegében ugyanaz: a fennálló világ megsemmisül, megszűnik, de legalábbis átalakul (új föld és ég a Jelenések Könyvében). A millennium úgy vélem - nemcsak apropót, hanem számtalan lehetőséget is kínált jónéhány disciplína, így a néprajztudomány számára is a világvégegondolat körül csoportosuló jelenségek vizsgálatára. Magam 1997-ben kezdtem el gyűjteni a jászsági néphagyomány világvége-jövendöléseit, a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatójaként e témából írom a szakdolgozatomat. 1 Az időközben összegyűjtött anyag már túlmutat az utóbbi keretein, ugyanakkor a rendszerezés nehézségei miatt előbb résztémákat igyekszek kidolgozni. Jelen írásom is egy ilyet tartalmaz, mely talán az összes közül a legizgalmasabb. Milyen jövendölésekről is van szó tulajdonképpen? A világvége pontos időpontját az ókeresztény kortól kezdve sokszor megjósolták már. A vég időpontjainál, - melyek természetesen sorra valótlannak bizonyulnak - sokkal érdekesebb azon események, jelek sorának leírása, melyek azt megelőzik. Az általam gyűjtött hiedelmeket mind megtaláltam Polner Zoltán Teknyőkaparó című munkájában. Polner érdeme, hogy Kálmány Lajos mitológiai tanulmányát leszámítva az első - és mindmáig legteljesebb - anyaggyűjtést végezte el e témában, függetlenül attól, hogy interpretációjával ma már nem érthetünk egyet 2 . Felhasználtam továbbá Gagyi József nemrégiben megjelent tanulmányát is, valamint néhány más szerző munkáit. 3 Végül utalnék radamosi gyűjtésemre, melyet egy rövid dolgozat keretében már publikáltam. 4 Ezek az egymástól igen távol eső gyűjtőpontok jelzik, hogy a magyar nyelvterület egy részén (a folyamatosan gyarapodó adatok alapján egyre valószínűbben az egészén) ismert próféciákról van szó. Ilyeténképpen talán nem elhamarkodott dolog a magyar néphagyomány világvége-jövendöléseiről beszélni. Ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk: Jelek az emberi világban - tárgyi (technikai): ló nélküli (lőcsetlen) kocsik, vasmadarak lesznek; kőkerítés,kőkemény lesz; az emberek a világ két végéről beszélnek egymással stb. — szellemi (erkölcsi): a fiú az apja ellen, testvér a testvére ellen támad; szörnyű háborúk lesznek; a nőknek nem lesz szégyenük; egyforma lesz az öltözéke, kinézete férfiaknak és nőknek; a vasárnapot nem lehet megkülönböztetni a hétköznaptól; megszaporodik az istentelenség, lopás, gyilkosság stb. Jelek a természetben földi: egyforma lesz a tél és a nyár; rossz termések lesznek (búza helyett csak árpa terem); több folyó visszafelé folyik; földrengések, árvizek lesznek; a vadrépa fehéret virágzik stb kozmikus: a nap nyugaton kel fel; háromnapos sötétség lesz; üstökösök; világégés Jelek a természetfeletti világban idetartozik az Antikriszus megjelenése; a nép félrevezetése; Illés és Énók térítő tevékenysége;az Antikrisztus legyőzetése; Krisztus dicsőséges eljövetele; az utolsó ítélet. Ezeknek a jeleknek, eseményeknek természetesen sorrendiségük van, de ez csak töredékeiben gyűjthető, sokszor egymásnak ellentmondó szövegvariánsokban. Ennek két oka van. Egyrészt az emlékezetben nem eseménytörténet, hanem az egyes elemek őrződnek meg, melyekhez szorosan kapcsolódnak bizonyos - legtöbbször megerősítő — asszociációk. Ehhez azonban az alábbiakban elemzésre kerülő írott források kusza, következetlen gondolatmenete nagy mértékben hozzájárulhatott. A Jászságban a próféciák forrásaként általában egy bizonyos „Jezsuita Könyvet" neveznek meg. Közismertsége ellenére egy példányt sem sikerült még találnom belőle, de ez a körülmény arra ösztönzött, hogy más tájakon is az írásbeliség hatásait keressem az orális hagyomány mögött. Nézzük, milyen konkrét írásművekről lehet szó. Eddig Jászapátin, Jászszentandráson és Jánoshidán gyűjtöttem, de kutatásaimat a közeljövőben a többi jászsági településen is szeretném elkezdeni. Témavezetőmnek, Barna Gábornak szakmai segítségéért; a Jászságért" Alapítvány kuratóriumának és a Jászok Egyesületének a rendszeres anyagi támogatásért ezúton is köszönetet szeretnék mondani. Polner Zoltán szerint a Teknyőkaparó alakja egyedülálló a magyar néphagyományban, és ő a jövendölések kizárólagos forrása. A valós - talán a múlt században élt - próféta egyéniségét próbálja rekonstruálni, a személyes hatást hangsúlyozza. Nyomtatott-írott szövegeket nem említ.) Polner Z. 1980.5-19.) Elsősorban Jung Károlynak, Dobos Ilonának és Nagy Ilonának a tanulmány irodalomjegyzékében szereplő publikációit. Törőcsik István: „Azután elsőbben sötétség lesz...,, Világvége jövendölések Radamoson in: Néprajzi Látóhatár 1999.1-4. szám, 415-424. 303
