H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gecse Annabella: Adatok a Gömör megyei Baraca paraszti társadalmának tagolódásához

másik oldalán futó úttal. Pintér István Dél-Gömör településnéprajzi viszonyait vizsgálva jellemzőnek találja a 12-13. században települt falvakra azt a településformát, amelyben a patak mellett kissé távolabb épülnek a házak, és közöttük mintegy 50 m széles sáv marad, amit leggyakrabban kertként, rétként hasznosítanak.

26 Esetünkben ebből a sávból lett út, a falu másik, nem nemesek-lakta részében pedig valóban kertnek törték fel. (Mára már az egykori Nemes szögben is beépítették.) Ez az út abba a határrészbe vezetett, amelyben a nemesek földjei voltak, ennél fogva mások nem is használták, „másnak nem volt arra járókája". A különállás abban is megmutatkozott, hogy a nemesek külön csordást tartottak, külön házat is tartottak fenn neki, amelynek helye valamennyire ma is elkülönül a falutól, a nemesi határrész közelében. Az 1920—30-as években már nem tartottak külön csordást, és mivel a legelők paraszti tulajdonban voltak, kihajtott állataik után megszabott összeget fizettek az úrbéri alapba.

27 A nemesi birtok tartozékai tekintetében is különbözött a parasztitól, csak ehhez tartozott erdő, ugyanakkor kevesebb rétjük volt. A nemesi földek a következő dűlőkben feküdtek: Határ- völgy, Pál- völgy, Peresoldal, Verő, Gyalogút, Szőlő, Bíró-kút, Lúzsok, Csilík. Adatközlőim szerint ezek a határ legjobban termő részei, de emellett egy- egy nemesi birtok értékét az is növelte, hogy kevesebb, de nagyobb darabból állt. Olyan is volt a nemesi birtokosok között, akinek birtoka „egy testben volt". Ez behozhatatlan előny egy kb. 70 darabra tagolódó paraszti birtokkal szemben. Adatközlőim a birtokok fent említett adottságain kívül az életmódban, viselkedésben, gazdálkodásban, semmi egyéb tekintetben sem nem láttak különbséget nemesek és parasztok között. PaládiKovács Attila kutatásai során azt figyelte meg, hogy „...a kisnemesek utódai jobban kedvelték a csikónevelést, a tinónevelést, a kupeckedést, de még a juhászatot is, mint az aratást, kaszálást."

28 Az állattartás fontosságára kisnemesi családból való adatközlőim is utaltak, de pusztán ezzel nem igazolható, hogy ez Baracán is nemesi sajátosság. Házasodásukra adatközlőim szerint nem jellemző az endogámia, ám az anyakönyvi bejegyzések a XX. század első két évtizedéből még erről tanúskodnak. Különállásuk tényét adatközlőim még azzal igazolták, hogy emlékezetük szerint falugyűlésen mindig külön ültek, csak egymással beszélték meg közös ügyeiket. Ilyen alkalmakkor születtek pl. olyan határozatok, amelyek értelmében az egyik nemesnek a többiek nem engedték meg, hogy nemesi dűlőben parasztnak adjon el földet, hiába kínált érte egy tehén árával többet. A nemesek viselkedésében más falubeliek nem éreztek sem tartózkodást, sem rátartiságot. „Voltak különözők. De ez nem nemesi tulajdonság. Mindig voltak kevély emberek. Köztük is. Nemes is elment például bandába a szegényekhez, ha normális volt. Társadalmilag nem volt különbség, csak vagyonilag. Nemes lány táncolt ugyan zsellér fiúval, de férjhez hozzá nem ment." Tehát a nemesek a falu belterületén lakóhelyük tekintetében, a határban pedig birtokaik helye szempontjából különültek el az úrbéresektől. Nemesi birtok volt eredetileg az összes erdő. A nemesi határrészekben csak a Koós, Pricz, Kovács, Pozsgay, Orbán, Gecse és az emlékezettel elérhető idő előtt kihalt kisnemes családok birtokol26 Pintér István 1986. 17. 27 Hogy eredetileg, a külön tartott pásztor idejében volt- e legelőjük, arra sem a forrásokban, sem adatközlőim emlékezetében nem találtam megbízható adatot. Elképzelhető, hogy volt legelőjük, de később feltörték, de az is lehetséges, hogy Baraca határában csak a sertéseiket tartották, azokat pedig makkoltathatták saját erdeikben, esetleg a szarvasmarhát más, távolabbi helyeken legeltették. tak. A XX. század első felében ezek a viszonyok átrendeződtek, sok birtok gazdát cserélt, olykor több tulajdonos kezébe ment át. Pl. 1928-ban Hanváról költözött Baracára a Herczeg család, akik Gecse Bálint 60 holdas birtokát vették meg portájával, házával együtt. (Holdanként 2000 koronáért.) A különállás tenyéré legtovább a gazdálkodás emlékeztetett, nem is csupán a birtokok helye szempontjából, hanem pl. a hordás és géplés munkaszervezeti formájával is. Természetesen azoknak a családoknak volt célszerű együtt hordani és gépelni, akik birtoknagysága kb. egyforma volt, ám ugyanilyen fontos szempont volt, hogy földjeik ne a falu két végén legyenek, hanem egymás közelében, azaz nemesiben birtokló soha nem hordott együtt "úrbéressel". Ennek megfelelően két rakodó és két cséplőgép volt a faluban.

29 A Baracán nemeseknek tartott családok közül a Koós család nemesi voltának említése a legkorábbi, Ha Bálint 1703- ból említi, mint Baraca „armálista és egytelkes nemességét".

30 Illésy János jóval későbbi összeírásában már szerepel a Gecse, a Kovács, a Posgay család is.

31 Ugyanezeket a családokat Forgón Mihály hatalmas levéltári anyagot feldolgozó munkájában is megtaláljuk.

32 Több tudományág művelői egybehangzóan állapították meg, hogy vidékünkön a széles nemesi réteg kialakulása több tényezővel magyarázható. Szabó László néprajzi szempontból közelítve a kérdéshez arra az eredményre jut, hogy a megyénkbe és vele szomszédos területekre a török elől felhúzódó alföldi nemesség a gyarapodás egyik oka, akik családjai annyira szerteágaztak, hogy a békésebb időkben is számszerűen növelték a gömöri (és más felvidéki megyebeli) nemesek számát. Másik fontos tényezőként a katonaság (szükség esetén) nemesítéssel való utánpótlását említi. E tényezőknek köszönhetően 18. század végén a palóc vidéken a nemesek az összlakosság 6,4%-át teszik ki, míg az országos átlag 4,6%.

33 Szabó István történész szemszögből látja a kérdést, és megállapítja, hogy a jobbágynemesítések utáni időszakban „nemességünknek (...) csak 25—30%-a volt birtokos, a többi, tehát az egész nemességnek kb. kétharmada, birtoktalan, szegény kisnemes volt." Ő hívja fel a figyelmet arra is, hogy nemesek tömege élt jobbágytelken, az 1828-as nemesi összeírás szerint 4170.

34 Ezeket a jobbágytelken élő, tulajdonképpen a jobbágyokéval megegyező életmódot folytató kisnemeseket nevezi a szakirodalom armálistáknak, akikkel kapcsolatban általában azt is megjegyzik a szerzők, hogy a nemeslevél, az armális önmagában nem volt elegendő az életmód megváltoztatásához, nem is hozta azt magával, mivel a nemesítés csak a személyre vonatkozott, a birtokra nem. „Minthogy a paraszttelek nemesi birtokká a földesúri szolgálat megváltásával s a jobbágy megnemesítésével sem válhatott, a közhatalom a telek után továbbra is adóztatta őket. "

35 Varga János a jobbágy hűségét is említi a nemesítés lehetséges okai között.

36 Ugyanitt áttekinti a nemesítés folyamatának állomásait is.

37 A többi szerzővel összhangban ő is megállapítja, hogy a nemesítés folyamatának egyik állomása sem, az armális megszerzése sem változtatott az életmódon. Révay József Tajna nemes családjait vizsgálva jut ugyanerre az eredményre.

38 Mindez adatközlőim visszaemlékezését igazolja, akik 28 Paládi-Kovács Attila 1981.171. 29 Rakodónak Baracán azt a helyet nevezik, ahová a keresztekben álló termést összehordják és kazlakba rakják, majd ugyanitt gépelik ki. 30 lla Bálint 1944. 2. 78. 31 Illésy János 1902. 32 Mihályfalusi Forgón Mihály 1997. 33 Szabó László 252. 34 Szabó István 1941.53. 71. 296