H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gecse Annabella: Adatok a Gömör megyei Baraca paraszti társadalmának tagolódásához

Baraca római katolikus vallásáról templomán kívül írásos adatok is tanúskodnak, többek között Ha Bálint már említett munkája, valamint - 13. századi adatra hivatkozva - Györffy György történeti földrajzi áttekintése.

13 A falu népe a XX. század ötvenes éveiig szinte teljes mértékben mezőgazdaságból élt. Fekvése, környezete szabta meg ezt az életformát. Népéről és életéről Bél Mátyás a következőket jegyezte fel: „ Baraca egy kicsiny falucska, amely a Sajón túl, napnyugat felé, a folyótól egy mérföld távolságra fekszik. A bátkai völgyben települt. Határa gazdag és felkúszik a magasabb fekvésű részekre is. Lakosai méhészkedéssel foglalkoznak szorgalmasan, de kiváló eredménnyel gyakorolják a sertés hizlalását is, mivel a falut tölgyes erdők borítják..."'

4 Mindezeket az adottságokat Fényes Elek is említi statisztikájában: „Földe fekete, s szép búzát terem, makkos erdeje és gyümölcsös kertjei vannak."'

5 Később, a századfordulón a megélhetés fő forrása változatlanul a föld volt. 1900-ban 145 kereső lakosából 113 élt mezőgazdaságból.'

6 Fényes Elek (már említett) 1851-es munkájából tudjuk, hogy a múlt század közepén 1200 holdas erdeje volt, majd 1895-ben 1048 kataszteri hold szántóföldje, 120 hold rétje, 21 holdnyi kertje, 66 hold legelője, 719 hold erdeje, 42 hold nem termő területe, azaz összesen 2016 kataszteri holdas határa volt. Az erdőterület csökkenéséből feltételezhető jelentős irtások tényét a legidősebb baracaiak is megerősítik, ha nem is emlékezhetnek rá, szüleik generációjától tudnak róla. A fenti földterülethez ugyanazon forrás adatai alapján - 167 szarvasmarhából, 132 lóból, 238 sertésből, 387 juhból, 1544 baromfiból és 44 méhcsaládból álló állatállomány tartozott. Adatközlőim szerint a századfordulón két embernek volt 100 holdas nagyságot meghaladó birtoka, az 1940-es évekre viszont már senkinek. Adatközlőim 11 birtokost soroltak a 70-100 holdon, 17 birtokost a 12- 48 holdon, 18 birtokost a 6-12 holdon gazdálkodók csoportjába, 6 családot pedig a földtelen zsellérek közé. A falu közigazgatási hovatartozását illetően 1864. október 2-án Pesty Frigyes kérdőívére a következőket válaszolta a falu elöljárósága: „Gömör megye Kassai kerület Putnoki járás Rimaszombatiszék".

17 1873-tól és 1913-tól egy-egy ideig a falu a Tornaijai járás Oldalfalai körjegyzőségéhez tartozott. A második világháborút követő új közigazgatási beosztás óta a Rimaszombati járás faluja. 1978-ban közigazgatásilag a szomszédos Fügéhez csatolták, és csak 1989-ben vált ismét önállóvá. Egyházilag az egri érsekség és a rozsnyói püspökség faluja, ilyen szempontból központi falu volt. Parókiájához leányegyházként Füge tartozott, de Baracán anyakönyvezték a szomszédos (és néhány annál távolabbi) református vagy református-katolikus vegyes lakosságú falvak: Kálosa, Alsóvály, Felsővály, Runya, Rakottyás, Bátka, Dulháza, Zsíp, Hanva katolikus népét. A második világháborúig Baracát szomszédai közül Fügével, Zsíppel, Cakóval kötötte össze szekérút. 1941 óta 2 km hosszú bekötőút vezet Baracáról a Pozsonyt Kassával összekötő országútig. A villanyt 1950-55 között vezették be a faluba, autóbusz 1953 óta jár Tornaijára és Rimaszombatba. A földművelés szempontjából előnyös fekvés nem jár együtt a más falvakkal való kapcsolattartás szempontjából előnyös helyzettel, ugyanis a szekérutak felszántása óta egyik szomszédos faluba sem 13 Györffy György 1987.477.484. 14 Bél Mátyás 1992.95. 15 Fényes Elek 1837. 170. vezet közvetlenül országút, esetleg mellékút Baracáról, csupán Fügébe lehet így eljutni, de a korábbi viszonyokhoz képest kerülővel. A patakvölgynek, amelyben települt, Baraca az egyetlen megmaradt települése, ám magányos jellege igazán csak a második világháború után vált hátránnyá, amikor - „természetesen" kialakult kapcsolatait (is) megbolygatta a külső gazdasági- társadalmi beavatkozás. Eddig az időszakig tehát egy olyan római katolikus falu volt, amelynek -zömmel református- szomszédai között egyházi szerepe (parókiája) jelölte ki helyét. Népe az ötvenes évekig mezőgazdaságból élt, tulajdonképpen eltartotta önmagát, ugyanis nem tartozott uradalomhoz. A közigazgatásilag Baracahoz tartozó pusztán élt ugyan néhány évig „uraság" az 1910—20-as években, de cselédei nem a faluból kerültek ki, figyelemre méltó kapcsolatuk baracaiakkal nem volt. A második világháború utáni rendezéssel teljesen hátrányos helyzetbe, a pusztulásra ítélt falvak csoportjába került. Önjellemzés és külső kapcsolatok A lakosság eredetére vonatkozóan egyik adatközlőm - családi hagyományokra alapozott - véleménye szerint a Csák és a Varga családok voltak Baraca első lakói, akik Urajról kerültek ide. E két család neve Ha Bálint következő jobbágynévsorában is szerepel: Czak (Csák, 1591), Keos (1571: Kosz, 1610: Koos), Schiket (1571), Warga (1576), Bartók (1610 : Bertók), Toot (1630), Sándor (1673), Babik (1687), Herény (1635-1773 közöztt). Lukács (1773), Simon (1773).'

8 Ezek a családok a legutóbbi időkig éltek a faluban, adatközlőim is (néhány kisebb eltéréssel) őket tartják Baraca „eredeti" családjainak. (A felsorolást kiegészítik a Pricz, Gecse, Martinovics, Kosztúr és Révay családdal.) Adatközlőim szerint a más falvakkal való kapcsolatkeresés egyik gyakori oka: a házasságkötés a baracaiakat nem motiválta, nem szerettek más faluból feleséget hozni. („Minek menjünk más faluba szénáért, ha itthon szalma van"). Az anyakönyvi bejegyzések viszont nem lokális endgámiát mutatnak, hanem azt, hogy azok a falvak képezték Baraca házasodási körzetét, amelyek nem szomszédosak ugyan vele (hiszen a szomszéd falvak többsége református), de viszonylag közeliek és katolikus vallásúak: Méhi, Cakó, Velkenye és az egyetlen katolikus szomszéd: Füge. A házastárs személyét nemzetisége és vallása, ezen belül pedig társadalmi- gazdasági hovatartozása határozta meg. Idegen faluból származó menyecskék Baracán azt szokták meg legnehezebben, hogy sokkal többet kellett dolgozniuk. Baraca gazdasági jellegű kapcsolatai a vásártartó helyekkel és azokkal a falvakkal épültek ki, amelyekből bérmunkára- elsősorban aratni, kaszálni- jártak Baracára. A nagyobb gazdák aratókat- a falubelieken kívül- szinte csak Dereskből fogadtak, kaszálni pedig cakóiak jártak. A baracaiak rendszeresen a rimaszombati, tornaijai, rimaszécsi vásárokra jártak. Ezeken a helyeken is, mint -Nagy Molnár Miklós szerint- általában, évente négy vásárt tartottak, volt tavaszi, nyári, őszi és télvégi vásár.'

9 Adatközlőim a rimaszécsi vásárok időpontjára emlékeznek legpontosabban: Vízkereszt, József, Zsófia és András 16 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása 17 Pesty Frigyes 1864. 18 lla Bálint 1944.2.78-79. 19 Nagy Molnár Miklós 1985.135. 294