H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok

BUSCHMANN FERENC JÁSZBERÉNY ÉS KÖRNYÉKÉNEK NÖVÉNYVILÁGA I. TERMÉSZET- ÉS NÖVÉNYFÖLDRAJZI VISZONYOK

1 Bevezető Jászberény és környékéről eddig kevés botanikai tanulmány jelent meg. Bár a területet Soó és Máthé

2 feldolgozta a tiszántúli flóraművében, önálló tanulmány a terület növényzetéről mindezideig nem látott napvilágot. Botanikai adatok már Kitaibel 1796., illetve 1803. évi

3 jászsági átutazásaitól kezdődően, valamint Janka

4 munkáiban is találhatók az Alföld eme földrajzilag is jól behatárolható természetes kistájáról, részletezőbb növényzeti ismeretanyag viszont csak Moesz és Timkó felvételezései nyomán jelent meg a terület szikes gyeptársulásaival kapcsolatban

5

. Igen biztatóak voltak a jász-főváros környékének természetrajzi kutatásai terén Móczár Miklósnak, a jászberényi Tanítóképző Intézet egykori igazgatójának kezdeményezései. Ennek egyik eredménye pl. Szemes Gábor tanárnak (a későbbi neves mikrobotanikusnak) a Zagyva folyó kovamoszat-vizsgálatairól írott tanulmánya

6

, valamint Holló István és Harmathy Pál növendékek 331 növényfaj előfordulását tartalmazó (ceruzával füzetbe írt) listája. Ezek a kutatások azonban a háborús események miatt elakadtak. A második világháborút követően - ellentétben az ország egyéb területeivel - a Jászság élővilágának, természeti összetevőinek a kutatása hosszú ideig kissé „mostoha-gyermekké" vált. A botanika terén tulajdonképpen csak Ujvárosy külső munkatársai folytattak vizsgálatokat a gyomnövényzettel kapcsolatban, az adatokat azonban (hasonlóan Soó és Máthé munkájához) teljesen beépítette a Gyomnövények és gyomirtás című munkájába.

7 A konkrét adatközlés terén csak Almádi

8 É-jászsági terepbejárásairól, valamint Endes

9 egyes ritka vagy jellegzetes északalföldi növényekről készült tanulmánya, továbbá az egyéb (zoológiai) kutatásokkal összefüggő területjellemző botanikai megfigyelések

10 jelentettek némi előrelépést. Amikor a szűkebb értelemben vett Jászberény és környékének (1. térkép) növényvilága területén mutatkozó ismeretanyag- és adathiányosság legalább részbeni pótlásának a gondolata megfogalmazódott bennem, az az elképzelés vezérelt, hogy egy 3 vagy 4 részes sorozat keretében a tájegység növényzetét alkotó fajokat - a többéves megelőző vizsgálatok eredményeit részterületekre bontva - jelenlegi állapotában listaszerűen rögzítsem, ugyanakkor e területrészek természeti értékeinek és ritkaságainak bemutatása által azok megbecsülő védelmét és megőrzését is előmozdítsam. Tekintettel az eddig elmondottakra, elengedhetetlenül szükséges tehát a jászsági élettért, azaz a növényvilággal összefüggő főbb természeti összetevőket illetőleg azok tér- és időbeni változásait a mai állapotokig egy „előtanulmányban" végigkísérni, e nélkül ugyanis nem lehet kellő érzékletességgel bemutatni azokat a különbségeket, amelyek az egyes Jászberény környéki (1. térkép) területrészek flórájában és vegetációjában megmutatkoznak. I. A Jászság általános természetföldrajzi jellemzőinek vázolása A) A terület földrajzi elhelyezkedése A Jászság az Észak-Alföld olyan - kissé körte alakúan teknőszerű - természetföldrajzi tájegysége, amely geomorfológiailag is jól elhatárolható a környező területektől.

11 A történelmileg kialakult Jászság azonban területileg kisebb a morfológiailag meghatározható jászsági táj fogalmánál; a földrajzi táj - főleg keleti és déli irányban kibővülve - lényegesen nagyobb területet foglal magába. Földtani határait mélyszerkezeti törésvonalak adják azokon a helyeken is, ahol a felszíni határok már összemosódtak. Ezeket a különböző helyeken végzett mélyfúrások adatai

12 szintén igazolják. A mélybe süllyedt triászkori alaphegységre rakódott harmad- és negyed1 Az ábrákat a szerző rajzolta. 2 Soó-Máthé 1938. 3 Gombocz1945. 4 Janka 1866,1867. 5 Moesz 1940. 6 Szemes 1940. 7 Ujvárosy 1973. 8 Almádi 1984,1985. 9 Endes 1985,1988. 10 Buschmann 1982,1985, 1995, Endes-Harka 1985, Endes 1987 -a, -b. 11 Ballá 1958, Székely 1954, 1969. 12 Urbancsek 1961. 27