H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Örsi Zsolt: A kártya a magyar néprajzban

királynál mindössze 15 ezer dollár volt - elfelejtett pénzt hozni. Ez a „csekély" összeg hamarosan más zsebébe vándorolt, őt azonban fűtötte a szenvedély és a játékot nem akarta abbahagyni, ezért feltett egy mozdonyt, de ezt is elvesztette. Majd egy Pullmann-kocsi következett, de az is elúszott. Apródonként egy egész gyorsvonatot nyertek el tőle. A szerencsés másnap elvihette a saját gyorsvonatát. A vasútkirálynak 150 ezer dollárjába került ez a kártyacsata.

9 A hagyományos paraszti kultúrákban azonban nem ez a jellemző. Itt ebben a kultúrkörben negatívan ítélik meg az olyan felnőtteket, akik az általánosan elfogadott értékrendhez képest túl sokat töltenek ilyen nem produktív tevékenységekkel, a nehezen megtermelt javakat szerencsejátékokra költik. Az ilyen ember pazarol, ami teljesen ellentétes a paraszti etikával. Nem érvényesülhet a Veres Péter által „tenyészet törvényéinek nevezett gondolkodásmód, a lassú, de biztos gyarapodás, folyamatos építkezés, amely a közösség létét helyezi előtérbe az egyéni érdekekkel szemben. Ezért a parasztközösségek ezeket az embereket kivetik maguk közül, a saját kis világuk szélére szorítják. Az olyan játékokat, amelyek nem bontják meg ezt a rendet, elfogadják, sőt szívesen is művelik. A paraszti kultúrától, ugyanúgy mint más kultúráktól is elválaszthatatlan a játék fogalma. Az élethez szükséges ismeretanyag összegyűjtése és elsajátítása a gyermekkorban játékkal is történhet. Tulajdonképpen a belenevelődés egyik fázisa a játék. Természetellenesnek az tekinthető, ha a gyermek nem játszik. (Ilyen talán nincs is.) Ezt a funkcióját, a belenevelődés fontosságát Csete Balázs is hangsúlyozta: „Amikor a falusi parasztgyermek játékszereket készít magának, ilymódon is a néphagyományba, leendő foglalkozásába, a földművességbe nevelődik bele."

10 A gyermekjátékok gyűjtését elsősorban a néptanítóknak köszönhetjük, akik legtöbbet érintkezvén a korosztállyal felismerték azok jelentőségét és megörökítették őket. Itt elsősorban Kiss Áron, Lajos Árpád, Bakos József, Csete Balázs és Gönczi Ferenc nevét kell megemlítenünk, akik maradandó érdemeket szereztek ebben a hatalmas munkában." Ha magát a játék szót akarjuk meghatározni, igen nehéz feladatra vállalkozunk. Sokféle definíció létezik, ezekre azonban a fogalmat precírozó tudományág rányomja a bélyegét, azaz saját magához alakítja, így a matematikában használt játék kategória jelentős eltéréseket mutat a filozófiai, vagy a pszichológiai megközelítésekhez képest. Eigen, Manfréd és Ruthild, Winkler matematikusok így vélekednek: „Maga a Játék persze nem azonos sem saját szabályainak összességével, sem pedig a véletleneknek azzal a láncolatával, melyek egy-egy adott játszma lefolyását egyedi módon alakítják. A játék tehát sem egyik sem a másik, hanem mind a kettő együtt, s emiatt végtelen sok vonatkozása van. Éppen annyi, amennyit kérdések formájában mimagunk is bele vetítünk."

12 A játék pszichológiai megközelítése igen változatos, sok magyarázat él egyszerre egymás mellett, amelyek valamilyen formában mindig igazak, bár nem teljesek, nem tudnak minden, a játékra jellemző funkciót egyszerre megragadni. Néhány példa: a fölösleges energia levezetése, gyakorlás (felkészülés a felnőtt életre), orientációs reflex, 9 RáthVéghl. 1962.141. 10 Csete B. 1957.3. 11 UjváryZ. 1995. 12 Eigen, M.-Winkler, R. 1981.15. 13 Bővebben lásd MillarS. 1973. A néprajz szempontjából a fogalom meghatározása ugyanilyen nehéz és buktatókkal terhes. A fentebbi filozofikus kategóriák sem hozzák közelebb a megoldást ebben a kérdésben, hiszen a „népi játékokat" figyelmen kívül hagyják. A néprajztudományban játék alatt általában a gyermekjátékokat szokták érteni. Minden jelentős összefoglaló munkában ez a tendencia érvényesül, ami önmagában tulajdonképpen nem volna baj, hiszen a gyermekjátékok is a társadalom kultúrájának hű kifejezői, fontos alkotóelemei. A kialakított kép azonban sokkal árnyaltabb, sokkal színesebb lenne, ha a felnőttek játékait is bemutatnák. Kriston Vízi József egy tanulmányában már foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, amelyben megállapította: „Mi e dolgozat címében életkortól vagy korcsoporttól bizonyos fokig függetlenül a játékkultúra terminust használtuk, amely így kiterjesztheti a további vizsgálat kereteit és szempontjait a felnőttekre is. Ehhez azonban - be kell vallanunk - jelenleg részletes anyag még nem áll rendelkezésre."

14 A majd húsz éves mondatok sajnos még ma is aktuálisak. A felnőttjáték-kutatás még ma sem rendelkezik jelentős gyűjtéssel. Az első nagy összegző munkában, A magyarság néprajzában N. Bartha Károly írta a játék fejezetet, amely a kor szellemének jegyeit viseli magán.

16 Balassa Iván- Ortutay Gyula Magyar néprajza érintőlegesen foglalkozik a kérdéskörrel a Népszokások - dramatikus hagyományok egyik alfejezetében Gyermekjátékok címszó alatt, amely a serdülőkor végéig, a legény és leány bandák megalakulásáig követi nyomon a szórakozási és játék alkalmakat.

16 A legújabb áttekintés a Magyar néprajz VI. folklór 2. kötetében jelent meg, amelyben Niedermüller Péter és Lázár Katalin foglalta össze az eddig elért eredményeket.

17 Mindhárom munka csak a gyermekjátékok témakörét dolgozza fel változatos tényanyaggal és színvonallal. A Néprajzi Lexikon Játék címszava már különbséget tesz a gyermekjáték és a felnőttek játékai között. Az előbbi külön, az utóbbi a népi színjátszás, fonóbeli játékok, kukoricafosztás, táncos társasjátékok címszavak alatt szerepel.

18 A néprajztudományon beiül is több játékfogalom él egymás mellett, amelyek híven tükrözik a tudományág fejlődését, illetve az adott kor szellemiségét. Elsőként N. Bartha Károly játékfogalmát idézem: „A játék a művészetek rokona, s igen gyakran velük együtt vagy éppen általuk fejeződik ki, valósul meg. A vidám tréfa, a kedély csintalansága, a játszi mozgás, a jókedv hangossága, a pojétázás- a színjátszás határain jár, amikor embere eszét megfuttatva mulat és mulattat a feledkezés, lelki fölfrissülés vagy unalomkergetés tudattalan ösztönével vagy tudatos szándékával. (...) Végül maga a játék is gondolkozást, szellemi munkát igénylő elfoglaltság, mint például a kártya- és a sakkjáték. De még a közmondásunk is világosan emlékeztet a játék eredeti gondtalanságára, mikor a gondolkozva játszót (például a kártyást) figyelmezteti: a gond nem játék."

19 Kresz Mária összefoglaló és iránytadó tanulmányában így ír: „A helyett, hogy a bonyolult összetételű gyermekjátékkincset elméletileg próbálnánk meg körülhatárolni, célravezetőbb, ha gyakorlati szempontokat veszünk iránytadóul a népi játékkutatás területének elhatárolásánál: mi az, amit eddig hazánkban és külföldön ilyen címen gyűjtöttek, s mi nem az, ami ide sorozható, de amiről a gyűjtők eddig megfeledkeztek. Vizsgálatunkhoz tartozik első sorban az összes szó 14 Kriston Vízi J. 1985.42. 15 A magyarság néprajza IV. én. 453-498. 16 Balassa I.—Ortutay Gy. 1979. 572-578. 17 Magyar néprajz 1990. 529-647. 18 Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet 1979. 669. 19 A magyarság néprajza IV. 453. 248