H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó László: Guzsalyok és guzsalytípusok Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumi gyűjteményeiben

SZABÓ LÁSZLÓ GUZSALYOK ÉS GUZSALYTÍPUSOK JÁSZ-NAGYKUN SZOLNOK MEGYE MÚZEUMI GYŰJTEMÉNYEIBEN

1 A fonás-szövés a legrégebbi emberi mesterségek közé tartozik. A magyar nyelv fon és sző szava a finnugor korból ered, s jól igazolja e mesterség és ismeret ó'si voltát. Amikor a megyénkben fellelhető' guzsályákat és rokkákaX kívánjuk bemutatni, tipizálni, lényegében a fonás-szövés munkafolyamatának eszközei közül ragadunk ki néhányat, s ezt műalkotásként, a népi díszítőművészet remekeiként tárjuk fel, illesztjük bele egy nagyobb összefüggésbe, kárpát-medencei táji tagoltságba. Nem ellentmondás-e ez? Nem merészség-e munkaeszközöket, szerszámokat művészi alkotásként is felfogni? Vagy ha ez helyes, akkor milyen tényezők okozzák, hogy a munkaeszköz művészileg is értékes darabbá válik? Megannyi feltoluló kérdés, amelyre választ kell adnunk. Hisz aki meglátja e szerszámokat, annak számára nyilvánvaló ezek esztétikai értéke, műtárgy volta. Magángyűjtők hada nem véletlenül szedi össze ezeket vagy az ezekhez hasonló tárgyakat (pl. vajnyomó minták, mángorlók, szaru tárgyak, kovácsolt vas szerszámok, díszített gyaluk). S az sem vitás, hogy ezek egyben, sőt elsősorban munkaeszközök. Jó száz esztendővel ezelőtt megyénk paraszti lakosságának jó része testi ruháinak nagy hányadát, ágybéli ruháinak zömét, abroszainak, törülközőinek, kenyérruháinak, zsákjainak, ponyváinak szinte egészét kenderfonálból (részben lenből) maga készítette vagy takácsokkal szövette. Valamennyi település határában megvoltak még a kenderfö/dek, amelyek kinek-kinek családi szükségre vagy néha eladásra is megteremtették a szükséges alapanyagot. A kinyűtt (kitépett) kendert meleg tócsákban, kubikokban, elrekesztett folyószalífííMíM; :.* %<*• /%,;';. : 111511*;:; itlltli Wlllli "•••'' lllv,. mm% 1. kép. Kendertilolás. Jászdózsa, 1971 (DMNF:351B; Szabó László felvétele) 2. kép. Kallantyúzás. Jászdózsa, 1971 (DMNF:3081) 3. kép. A fonál felvetése a vetőfára. Jászdózsa, 1971 (DMNF: 3880) 1 A most 60 éves Szilágyi Miklós barátom évtizedekig múzeumokban dolgozott (Szolnok, Gyula, Cegléd, Szekszárd), a múzeumokban lett tudóssá. Akik valamely független kutatóhelyen dolgoznak eleitől fogva, nem is tudják pontosan, hogy ez mit jelent. Hiszen tárgyak, fotók, hangfelvételek, kéziratok tömegét kellett gyűjteni, majd leltározni. Emellett készültek a cikkek, tanulmányok, könyvek. Persze ez alapot is adott. Most egy kifejezetten múzeumi témájú írással tisztelgek barátom eló'tt, jelezvén, hogy megállapításai mögött milyen munka áll. Másfelől atyai jóbarátomra, Szolnoky Lajosra és munkásságára is emlékezem. Nem akarom cikkemet túlhivatkozni, mert lényege az ő gondolatainak muzeológiai továbbvitele. Másfelől azt is meg kell mondanom, hogy jelen cikkem egy korábbi kiállítás katalógusának átdolgozott változata, mert jelenlegi egészségi állapotom merőben új anyagot tiszteletére gyűjteni nem tett lehetővé. 235