H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Cseh János: Szarmata temetkezések és késő római kori telepobjektum Kengyel-Baghymajornál (1981)

CSEH JÁNOS SZARMATA TEMETKEZÉSEK ÉS KÉSŐ RÓMAI KORI TELEPOBJEKTUM KENGYEL-BAGHYMAJORNÁL (1981) Bevezetés Az 1990-1991 -es esztendők voltak az elsők, amikor régészeti kutatásaim során Kengyel mellett - Jász-Nagykun-Szolnok megye legkorábbi darabjai, mintegy „zsengéi" jutottak napvilágra egyfajta késői császárkori, 4-5. századi keramikának, éspedig zárt telepobjektumokban (1. kép). Ez az emlékanyag azután, amely a Közép-Tisza vidékén mindenképp némi különlegességgel bír, a „tervásatás" keretei közepette (pl. Kiss-tanya, Kengyelpart I és III), valamint egy leletmentés (gázvezeték) munkálatainál egyre jobban terebélyesedett, színesedett, fokozatosan számosabbá vált. A leletekből a római kor évszázadaiban mindig is gyakori tálak emelhetők ki, emellett a markáns, tipikus jegyeket magán viselő besimított díszítés - hogy csak ama jelenségeket említsük, melyek mostani publikációnkat tekintve lényegesek. Ezek a hasonlóságok tüstént kiderültek, amint fölvetődvén a szolnoki Damjanich Múzeum 1981. évi kengyeli régészeti leletmentése császárkori emlékanyagának közzététele, elkezdtem tanulmányozni ennek cserepeit. Jelen munkával elsősorban tehát a kengyeli archaeologia-i mikrorégió 4-5. századi (a Diocletianus-Constantinus-kor és az 5. század közepe közötti periódus) történeti képéhez kaphat az olvasó adalékokat, néhány temetkezés révén pedig egy valamivel korábbi időszakéhoz is (közép szarmata éra). 1981 őszén Kengyel község határában halastavat alakítottak ki az ősi Tisza-mederben, amely a partos részeket érintő földmunkákkal járt együtt. Ezek zöme Baghymajor kis településével átellenben, a mederív belső oldalán zajlott, ahonnan földet hordtak el a keresztgátakhoz. A Damjanich Múzeum régészeti és egyetemi hallgatók (többek között magam is) szeptembertől novemberig végeztek ezen a helyen leletmentő munkálatokat.

1 Az ásatások szóban forgó III. felülete, ahol az alábbiakban leírandó leletek napfényre jutottak, a falutól délnyugati irányban, légvonalban véve közel 3 km távolságra helyezkedett el (tengerszint fölötti magasság: 86-87 méter). Ezen a megfigyelhető területrészen elszórtan négy szarmata sírt és egy késő császárkori telepobjektumot (sütőkemence) sikerült napvilágra hozni és dokumentálni, utóbbit november közepe tájt. Szórványként is számon van tartva némi anyag, magam pl. hombárokat ill. azok töredékeit gyűjtöttem össze ettől a III. felülettől keleti irányban, néhány száz méternél nemigen távolabb (2. kép).

2 A régiségek leírása A temetkezések III. felületi, sír A sírgödör lekerekedő sarkú téglalap formájú volt és kb. 230x75 cm méretű, amelyben a felnőtt ember csontváza szabályos háton fekvő helyzetben feküdt, a koponyával a déli oldalon. A tájolási adat: 191° az óramutató járásával megegyezően. Jó megtartású váznak mondható. Hosszúsága a 10 cm mély gödörben közel 175 cm-t tett ki. Sírmellékletként négy lelet került kibontásra. A balra billent koponya (cranium) alsó állkapcsa (mandibula) és a bal kulcscsont (clavicula) között, tehát a váll magasságában egy bronzfibula helyezkedett el. A jobb kéz (manus) csontjainak végénél kődarab, malomkő vagy őrlőkéi?, a bal lábfej (pes) csontjai és a sír vége között egymás mellett két agyagedény hevert (3. kép). III. felület 7. sír A temetkezés gödre lekerekedő sarkú téglalap formájú volt, keleti oldalán valamelyest kifelé ívelődve. Méretére 175x70 cm-t vettem föl, irányára pedig 174-175°-ot - a tájolás tehát dél-északinak vehető. A sír alja 5-15 cm mélységben húzódott. Benne egy gyerme1 A periódusok, melyeknek nyomai fölszínre kerültek: középső újkőkor, rézkor, késő bronzkor, római kor. 2 A kengyeli halastó melletti régészeti ásatásokról az első hír Siklódi 1981,10. Az ásatási jelentések Siklódi 1982a, 311 és Siklódi 1982b, 92. Az újkőkori és a rézkori leletek néhány kiemelkedő darabjának publikációja Raczky 1982, 18, 124 és 12. (kép); Siklódi 1982,29-30,125 és 16-17. (kép), valamint 120; ezenkívül Csányi-Cseh-Kovács 1984,4 és 5. kép. A római kori régiségekről ugyancsak Csányi-Cseh-Kovács 1984,8 és 13-14. kép; Cseh 1986,4-8, 12-14 1-4. kép, 15 5. kép jobbra. Utóbbi írás még Cseh 1987,10. Továbbá egy újraközlés llon-Ughy 1995, 169 15. ábra. A felület közelében (Bódi-Kovács-tanya) gyűjtött császárkori telepleletek Cseh 1996,1-4 és 1-3. ábra. 117