H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Cseh János: Szarmata temetkezések és késő római kori telepobjektum Kengyel-Baghymajornál (1981)

ket, ill. fiatalabb embert hantoltak el, melynek csontvázából zömmel a fogak (dentes) és a hosszúcsontok némelyike maradt meg. Itt három régészeti lelet jutott napvilágra. A hiányzó alkarcsontok (ulna-radius) helyén egy vascsat feküdt. A következő tárgy, amely a gödör végében volt, ismeretlen (kődarab?). Emellett, töredékeiben, füles korsócskát bontottam ki (4. kép). Ez a sírkeramika, amely hozzávetőleg tucatnyi cserépből lett összeállítva és kiegészítve, finom, jól iszapolt agyagból korongon készült és galambszürke színű. A díszítetlen edény fölső része függő­legesen, az alsó vízszintesen polírozott. Lepattogzás is megfigyelhető. Formájáról elmondhatjuk, hogy alapkontúrjában körtére emlékeztető. Szájrésze nagyobb ívben kihajló, pereme lekerekített. Az alsó harmad­ban - domborúan - öblösödő teste van és kis talpkorongja. A pere­met és a mélyen ülő vállat viszonylag vaskosabb, szabálytalan kör átmetszető fül íveli át. Az edény magassága 12 cm, szájátmérője 8 cm, legnagyobb szélessége kb. 9 cm, talpátmérője pedig 4,5 cm. A fül 1,5 cm vastagságú (7. kép 1). 3 III. felület 8. sír A sírgödör, úgy 230x80 cm méretben, téglalap kontúrral mutatko­zott, nagyrészt széles ívben kerekedő szögletekkel. Alját 11-33 cm mélyen leltem meg. A temetkezés tájolása pontosan megegyezett a föntebb leírt 6. síréval, azaz 191° volt, a koponya helyét tekintve dél-északi irányú. A hátonfekve eltemetett felnőtt csontvázából fő­ként a koponya darabjait és az alsó végtagok hosszúcsontjait lehetett megfigyelni. A sírhoz tartozó leletegyüttes négy darabból áll. Kisebb vastárgyat találtam az elporladt bordák (costae) és a csípőcsont­medencecsont (pelvis) között a jobb oldalon. Közel ebben a magas­ságban a másikon, keresztben fekvő helyzetben, vaskés (töredékes) volt föllelhető, a jobb combcsont (femur) fölső végénél belül újabb vastárgy (csat?). Az elenyészett lábfejcsontoktól közrefogva egy cseréptál került napvilágra (5. kép 1). Ez a tál finom, jól iszapolt agyagból fazekaskorongon készült és szürke színű. Külső felülete vízszintes polírozásnyomokat mutat. For­májában a Drag. 37 típusú terra sigillata tálakat követi, azaz kvázi félgömb kontúrral jellemezhető. Pereme hozzávetőleg lekerekített. A tál talpkorongon (talpgyűrűn?) ül. Méretei durván a következők. Ma­gassága 7,5 cm, szájátmérője 16 cm, talpátmérője 5,5 cm (7. kép 2). III. felület 9. sír A negyedik szarmata temetkezés gödrének mérete 200x100 cm-t tett ki. Formáját lekerekedő sarkú téglalapként írhatjuk le. Déli és nyugati oldalánál padkaszerű jelenséget lehetett észlelni. Ez 35 cm, magának a gödörnek az alja 48-52 cm mélységben húzódott a meg­nyesett fölszíntől mérve. A sír tájolása dél-északi: 158°. A vázból (vázakból?) koponyacsontokon és hosszúcsontokon kívül semmi sem maradt. A gödör keleti oldalánál néhány őskori edénytöredék került elő (6. kép). 3 A füles korsóknak ez a változata a Közép-Tisza vidéken a következő lelőhelyeken fordul elő: Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Mezőtúr, Tiszakürt stb. Ld. Vaday 1989, T. 32,6-7; T. 37,5; T. 71,12; T. 117,3; 326 Abb. 34. 8-10 és 140. Úgy tűnik, a forma a 2. századtól a 4. századig, a Tiszántúl szar­mata kora folyamán szinte végig használatban volt. A mi példányunk (is), a tállal és a többi sírlelettel együtt, közép szarmata korú lehet. 118 A telepjelenség III. felület 1. objektum A településjelenség alapvetően három különálló részből tevődött össze, úgymint egy őskori (Gáva kultúra) leleteket tartalmazó és római korit?) veremből, efölött elhelyezkedő munkagödörből és az eh­hez kapcsolódó kemencéből. Az elsőként említettek egy alapkontúr­jában négyszögletes, 180x170 cm-es beásásegyüttesek voltak, északi oldalán sekélyebb-mélyebb (-75-90-110 cm) részekkel. Déli felén 130x120 cm-es, szabálytalan ovális felülnézeti körvonallal jelentkező verem került kibontásra; nyugati fala függőleges-mene­teles, a keleti pedig méhkasszerű volt. (Benne római kori cserepek­kel?) Vízszintes alját 120 cm mélységben lehetett megfigyelni. Az ún. szabadtéri, azaz nem házhoz tartozó sütőkemence nagy­méretű előtérrel bontakozott ki, mely durván nyugat-keleti tengelyű (116-286°), hosszúkás, amorf-ovális alakú, földbemélyített rész volt. Északi oldala egyenesen, a déli kettős karéjt leírva futott. Maxi­mális mérete 380 cm-re és 230 cm-re rúgott (azaz 8,5-9 m 2 alap­területű volt). Falai menetelesen vagy függőlegesen mélyedtek. Alja a nyugati részen -25 cm, a keletin —45 cm mélyen húzódott. Utóbbi keskenyebb földfalnál kisebb, úgy 60 cm hosszú, -50-65 cm mély beásásegyüttes helyezkedett el meneteles és kiöblösödő oldalakkal. A munkagödör északkeleti szögleténél alakították ki az abból ki­nyúló, kerek sütőkemencét. Mérete 130-140 cm-t tett ki, oldalfala 2-4 cm vastagságban égett vörösre. Sütőfelületéről (,,platni"-járól) azt tudjuk megjegyezni, hogy széttöredezett, s hogy alatta leletréteg feküdt, amely császárkori és némi őskori (újkőkori és bronzkori) edénytöredékből, valamint számosabb salakrögből állt főként. Az eg­yik malomkő-fragmentumról tudjuk, hogy a munkagödör keleti oldala közelében került elő. A kiegészített, besimított hullámvonal-díszes fazék darabjai a kemence melletti mélyedésben hevertek (8. kép). 4 A telepleletek jellemzése A szabadtéri sütőkemence nagyobb mennyiségű emlékanyagát a döntő többséget kitevő kerámia mellett vastöredékek, malomkövek és némi oszteológiai anyag teszi ki. Szórvány település(?)-leletként egy orsókarika említhető. A keramika Az edénytöredékek száma 335 darab, ebből 306 (91%) korongolt, 29 (azaz 9%) kézzel formált. A korongolt árut tovább bontván úgy találjuk, hogy a finom agyagból készítettek 272 darab cseréppel (ami 89%) képviseltetik magukat, a szürke-szemcsések 19 darabbal (6%), a barna-szemcsések pedig 15-tel (5%). A jól iszapolt agyagból koron­4 Az ún. szabadban álló, munkagödörrel együtt létesített sütőkemencékre ld. Cseh 1991, 123 (a morotvapartiak rövid jellemzése, további irodalommal). Legújabban pedig, többek sorában, Vaday 1996, 76-77, 79 és 88-89 Fig. 11—12 (Gyoma-Ailer-téglagyár szarmata településén). A sütőfelület alatti, hőtároló leletrétegnek a halastó túloldalán lévő Kengyelpart III 4-5. századi településén akad térben valóban legközelebbi párhuzama.

Next

/
Thumbnails
Contents