H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Cseh Géza: „Volt egyszer egy egyetem..." Miért szüntették meg 1957-ben a mérnökképzést Szolnokon?

CSEH GÉZA „VOLT EGYSZER EGY EGYETEM..." MIÉRT SZÜNTETTÉK MEG 1957-BEN A MÉRNÖKKÉPZÉST SZOLNOKON? A sajtóban és a helytörténetírásban újra és újra találkozhatunk azzal az állítással, hogy az 1952 és 1957 között Szolnokon működő közlekedési egyetemet a diákok és az oktatók körében kialakult forradalmi szellem, az egyetemi ifjúságnak a helyi forradalmi eseményekben játszott szerepe miatt helyezték Budapestre. Nem véletlen, hogy az egykori szolnoki egyetem megszüntetésének kérdése még mindig foglalkoztatja a közvéleményt, hiszen a felsőoktatás hiánya a megyeszékhely kulturális életét szegényebbé és sekélyesebbé tette. Az egyetemi városokban ugyanis magasabb szintű intellektuális légkör alakult ki, mint az alkotó értelmiség által bizony inkább csak közbeeső állomásnak, afféle átjáróháznak tekintett Szolnokon. Sokan szinte közhelyként emlegették, olykor még a párt- és államapparátus képzettebb tagjai is, hogy a szolnoki vezetőknek inkább úttörőváros kellett, mint egyetem, akik az egyetemi város felépítésére nem voltak hajlandók áldozni, de az úttörő- és KISZ-tábor létrehozására nem sajnálták a pénzt. Amikor választani kellett egyetem és úttörőváros között, a megye első emberei az utóbbi mellett döntöttek. A szóbeszéd alapját elsősorban a szolnoki egyetem megszüntetésének időpontja képezte, melyre 1957 elején került sor, akkor, amikor az 56-os forradalom résztvevőivel szemben a megtorlások tömeges méretűvé váltak. Amennyiben azonban a szolnoki universitas létrehozására, működtetésére és felszámolására vonatkozó levéltári iratokat, sajtóforrásokat és egyetemi évkönyveket alaposabban átnézzük, egészen más, jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki előttünk. 1951-ben az Elnöki Tanács rendeletével szovjet szakértők javaslatára, szovjet mintára önálló Közlekedésműszaki Egyetemet hoztak létre Szegeden. Kényszerű és célszerűtlen intézkedés volt ez, mivel a Szovjetunióhoz képest kicsiny Magyarország műszaki felsőoktatása és közlekedési hálózata a túlságos szakosodást nem igényelte. A részletkérdésekbe is belebocsátkozó szovjet szakértők mégis úgy látták, hogy a 10 ezer km-es magyarországi vasúthálózat külön egyetem működtetését teszi szükségessé. A vasúti képzést ezért gyorsan leválasztották a Budapesti Műszaki Egyetemről és a fővárosban lefolytatott felvételi eljárások után a vasútépítési, vagy vasúti üzemeltetési szakra jelentkezett hallgatók 1951 szeptemberében tanulmányaikat már a dél-alföldi városban kezdhették meg. Egyidejűleg a Budapesti Műszaki Egyetemet is két önálló intézményre, Műszaki Egyetemre és Építőipari Műszaki Egyetemre osztották. Az új Közlekedésműszaki Egyetemet a Szeged-öthalmi ÁVH-I aktanyába telepítették. A hallgatókat katonai körletekből kialakított 20-24 ágyas hálótermekben helyezték el. A zsúfoltságot és a laktanya nyomasztó légkörét csupán az ávósokkal közös, kalóriadús étkeztetés ellensúlyozta némileg. Szegeden azonban nemcsak a megfelelő műszaki oktatógárda, hanem a nagyobb vasúti létesítmények is hiányoztak, mivel a város vasúti végállomásnak számított, melyen keresztül nemzetközi forgalom sem bonyolódott le. Az intézmény rendkívül kedvezőtlen elhelyezését figyelembe véve az Elnöki Tanács már 1951. október 7-én határozatot tett közzé a Közlekedésműszaki Egyetem Szolnokra telepítéséről, amely Budapesthez mégiscsak közelebb esett, vasúti csomópontja volt és MÁV-járműjavító műhellyel rendelkezett. Ezt az elhatározást kultúrpolitikai szempontokkal, nevezetesen Szolnok város kulturális fejlesztésével is alátámasztották. Bár levéltári forrásokkal nem bizonyítható, valószínűleg Gerő Ernő befolyása érvényesült az Elnöki Tanács döntésében, aki Szolnok országgyűlési képviselője volt, és a Tisza-parti települést egyetemi várossá kívánta fejleszteni. A szolnoki Móric-ligetben, a Tisza bal partján hatalmas, meglehetősen túlméretezett épületet kapott volna az egyetem. A súlyos háborús károkat szenvedett, kb. 35 ezer lakosú város az építkezést nem finanszírozhatta, az egyetemi épületkomplexum létrehozásához beígért kormányberuházás azonban nagyot lendíthetett volna Szolnok gazdasági és kulturális fejlődésén. Ezért a helyi párt és tanácsi vezetők mindent megtettek az egyetem ideiglenes elhelyezése érdekében, csakhogy mielőbb megkezdődjön a nagyszabású országos beruházás. 1952 szeptemberében az egyetemi oktatás a törvényszék kiürített és átalakított épületében indult meg. A diákszállót a Zagyva túloldalán, a Gutenberg tér 2. sz. alatt lévő, volt pénzügyőr-laktanyában helyezték el, de a művésztelep egyik pavilonjában is hallgatókat szállásoltak el. A Gutenberg téri diákotthonban több 1 Sperlágh Sándor: Egyetemalapítás az ötvenes években. In: Valóság 1986/10. 66.p. 2 Turányi István: Ötéves a magyar közlekedési üzemmérnök képzés. In: Jászkunság 1956/5-6. 193.p. 3 Sperlágh S., 1986. 74.p. 4 Sperlágh S., 1986. 74.p. 291