H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Novák László: Jászapáti településnéprajza a XVIII—XIX. században

A helységre kiszabott redempcionális summát a lakosok fizették meg, ki-ki anyagi tehetségének megfeleló'en váltott földet. Az 1745-ös redempció során 360 forintban állapították meg a megváltható földmennyiség felső határát. Összesen 24 redemptus vállalt 360 Ft-os földet, köztük Kiss Ferenc, Balajthy Mátyás, Dósa Pál, Makó Gergely, Tajthy Jakab, Borbás Boldizsár, Utassy Imre, Rusvay István. A 270 Ft-os redemptusok száma 8, a 190 forintosoké 29, a 135 forintosoké 30, a 90 forintosoké 35, a 45 forintosoké 76 és a 22 forint 30 krajcáros redemptus gazdáké pedig 49 volt. A késó'bbiek során változás állott be a forintösszeget illetően. A XIX. század elején azt nyilatkozta a magisztrátus, hogy a redempcionális summa felső határa 400 forint, amely megfelelt 1 sessionak, s ez 130 jugerum (hold) földterületnek felelt meg. A Jászkunságban használatos „sessio" nem azonosítható a jobbágy sessióval, vagyis a jobbágy telekkel (ez az úrbéri szabályozás szerint állt 1 hold belsőségből, a hozzá tartozó 24 hold szántóföld és 12 kaszás rét külsőségi, appertinenciális területből az első osztályú helységekben), bár jóllehet, birtoknagyságot jelent. Ezt a birtoknagyságot azonban a redempció, a váltsági összeg határozta meg. Jászapátin 1 sessiónál nagyobb földterületet nem lehetett megváltani, melynek összege 360, illetve 400 forint volt. Jászapáti határát 1745-ben 83 3

/ie sessióra osztották fel, összesen — 360 rajnai forinttal számolva - 29.947 rf 30 xr értékben. Jászapátin beszéltek „qvarta", vagyis /i6 ( /4) sessióról, amely 100 forintos földnek felelt meg. Ezt nevezték „gyalogföldnek" is, és „fél gyalogföldnek" pedig az 50 forintost. A „sedecima" sessió, vagyis fél fertályföld (1/16 sessió) 25 forintos földnek felelt meg. A redempció során alakult ki Jászapáti jellegzetes településrendszere. Ennek alapja a redempcionális törzsföld volt. Ki-ki a megváltakozási összeg arányában kapott földet az apáti határon, Hevesiványon, valamint Kocsér pusztán. A redempció után a kalkatúrás határhasználati rendszer lépett életbe. Két nyomás a belső törzshatáron, a harmadik pedig Hevesivány pusztán került kimérésre. Az „Alsó" és „Felső" nyomáson az ugar váltakozott a tavaszi és őszi vetéssel, Hevesivány pedig kötetlenebb hasznosítású terület volt. „Heves Ivány tanyákra vagyon felosztva" jelentette a kerületi főkapitánynak 1816-ban a tanács. Itt kiépültek határbeli üzemhelyek, „szállások", s ezért az ottani kukoricát, kendert is termesztettek. Dinnyeföldeket is osztott ki ott a magisztrátus. A redempcionális summának arányában a belső határon is osztott kenderföldet a tanács. Kocseron pedig rendre zabot vetettek („Kocsernak is 1/5 része, szántás és kaszálás alá légyen fel osztva"). Kaszáló rét valamennyi határon megtalálható volt, s legelő a törzshatáron valamint Kocseron („Kocsernak is ... 4/5 része pedig Barom legeléssel használtatik"). Ide május 1-je táján hajtották le a heverő jószágot és juhokat, amit szeptember végén, s októberben hoztak vissza. Az aratás után felszabadított tarlót, valamint az ugarföldeket is legeltették. Az apáti határ homokos részén szőlőtelepítésre is adódott lehetőség. A Parajoson szerezhettek szőlőföldet az apáti redemptus és irredemptus lakosok. A jobbágytelki viszonyokkal ellentétben a település belsőségén található házas porták a Jászkunságban nem a telekszervezet alapját alkották, azaz a határbeli földek nem annak függvényében kerültek kiosztásra. A mezővárosi tanács részesítette házhelyben az arra érdemes lakosokat. Jövevények is kaphattak telket, ha engedélyt kaptak a letelepedésre. A portán lakóház és ólak helyezkedtek el, és szorgalmazták a katonaistállók felépítését is, ahová a beszállásolt katonák lovait kötözték be. A Jászságban, így Apátin is a gazdasági udvar, a kert, szérűskert külön állt a lakóháztól, amelyet szintén a magisztrátus adományozott az arra érdemesített lakosoknak. Erre vonatkozóan 1793-ból említünk példát: „Sóty Imre Föld-Birtokos Ház és Kert Helyet kér azon okbúl, mivel 4. Testvérek lévén, tsekélly Fundussokon el nem férhetnének... Az Kert Hely eránt bé adott Kérésének ezen Bíróság most ez egyszer nem kedvezhet, mivel a tőke Kert=fundussok elegendőnek itiltette. Mi az Ház=Hellyet illeti? Az eránt elöl adandó módjok üdéjéig békességes tűréssel maradgyon annyival inkább, hogy édes Attya Házánál tökélletlensége végett nem tarthatott egyetemben való lakást." szólt a tanács határozata. A magisztrátus nem helyeselte ifjaknak a szülőktől mindenáron való elválását, kijelentvén, „A majorkodás jó módgyának fennt-tartó, és gyarapító eszköze lévén a jófiaknak attyokkal egy Tőkén való lakása..." Tehát jellegzetes kertes vagy kétbeltelkes település Jászapáti. A kerteken - miként a hevesiványi szállásokon is - istállók, ólak, színek, esztrengák épülhettek fel, és ott nyomtattak, tárolták a rakományokat. A határbeli szállás berendezkedéséről, a tanyasi gazdálkodásról 1791-ből említünk példát. Tekintve, hogy Jászapáti határán a sem én tudhattyák; mert akár más számtalan eseteket, és Privilégiumok fen tartását tekintik, Valóban eö Kegyelmében az Districtusok egy nagy Haza fiút tisztelhetnek, A' kinek szoros hála - adással tartoznak, nem helytelen volt tehát az panaszos eleinek, és több Lakosoknak tselekedete A'Kik főnt emiitett Dósa Pál Uram sok szorgos esetekben tett hív szolgálatait, ezen kis kedvezéssek meg hálálni kívánták." (SZML Jászapáti Tan. ir. Fasc. 9. Capsa 31, 38, 43. Nru. 4.): vö.: „Nztes Dósa Páll Urk Heves Ivány eránt tett szorgalmatos munkájáért és sok rendbeli fáradságáért lészen ingyen Heves Iványon egy egész sessiója, az N. Tanács egész számmal lévén jure perennali meg jövetele után fog eőkk offeralni..." (SZML JA Tan. jkv. 1745-1758. 4. sz. 62. p.) 9 SZML JA Tan. ir. 1721-1800. Liber Fundi de Annis 1745 et 1760 cum. 10 SSZML JA Tan. jkv. 1812-1814. 1813. máj. 5. 196. sz. 129. p. 11 SZML JA Tan. ir. 1721-1800. Divisione Tenitorii. 12 SZML JA Tan. jkv. 1814-1816. 1816. jún. 1. 256. sz. 378. p. 13 Erre vonatkozóan 1819-ből említünk példát: „Besenyei György, minek utánna 20. esztendőket töltene ezen Városban Zsellérségben, kéri magát ezen Városban lakosnak be vétettettni, és Ház vételére engedelmet adattni. Besenyei Györgyk' Bagi Mihályné Kamarájának, és Óllyák' oly móddal leendő meg vételére, hogy azon Épületekbül Házat tsináltathasson meg engedtetik, az Incorporationalis Taxának le fizetése mellett" - szólt a magisztrátus határozata. SZML JA Tan. jkv. 1817-1819. 164. sz. 566. p. 14 SZML JA Tan. Jkv. 1789-1795. 1793. ápr. 6. 170. sz. 98