H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Novák László: Jászapáti településnéprajza a XVIII—XIX. században

harmadik nyomás Hevesiványra esett, a puszta újraosztását a tanyákra, veszedelmet jelentett, a tanyák pedig a körülötte lévő vetésekre. Ilyen probléma került napvilágra 1791-ben. Több redemptus gazda kinyilatkoztatta, hogy „mi azon Tanya épületeknek (:Mellyek Dósa Pál Úré voltának:) azon helyen amint most fekszenek maradását akár eö Kegyelme akár más akárki birtokába jutatódgyanak; meg nem szenvedhettyük. Mivel földeinkhez oly közel estének, hogy minden Apróbb, és Nagyobb Barmok, Házbúi, Istállóbúi, Akolybúl, Járombúi ás Hámbúi, ki eresztvén Földeinkre által jönni el nem kerülhetik, és így Kaszálló füveinkben és vetéseinkbe minden nap Károkat okozni kintelenek lesznek... kívántuk ezen Protestationkat az Nemes Magistratusnak a végre be nyújtani, hogy eztet Improtocoltatván bennünket igaz sor szerint jutott Földünknek bátorságos birtokában meg tartani méltóztasson. Ha pedig fent említett Dósa Páll Úr Tanyája ott meg fog maradni, minyájunké maradgyon a mint az élőbben volt, ha pedig az többi meg nem maradhat annak sem lehet meg maradni akar kié lészen." Jászapáti tehát sajátos településrendszerrel rendelkezett. A jogállásának megfelelően mezőváros volt, mivel esztendőnként négy vásár tartására kaptak privilégiumot. A mezőváros központjában építették fel a római katolikus templomot (ezt időről időre átépítették, bővítették a népesség gyarapodásának megfelelően), itt helyezkedett el a városháza, iskola, s egyéb városi épületek. Itt volt a piactér is. A vásártér a cédulaházzal a város északi részén, a Hevesi út mellett alakult ki. A belsőséget a lakosok házas portái alkották, amelyet a kertség vett körbe. A temető még 1750 táján a templom körüli cinterem volt, de a hely szűk volta miatt a mezőváros északi részére helyezték, a vásártérnél lévő Kálvária melletti területre. Üzemszervezetileg tehát a belső porta és kert, mint gazdasági irányítóközpont töltötte be a településrendszer központi funkcióját. Ehhez a központhoz csatlakoztak a belső határ nyomásföldjei, a hevesiványi szállásföldek, kender-, kukorica- és dinnyeföldek, valamint a szőlő, s nem utolsó sorban a kaszálók. A legelő a XIX. század közepéig közös használatban volt. A XIX. század közepéig kötött gazdálkodás érvényesült Jászapátin. A tanács rendszeresen 12 évenként újraosztotta a nyomásföldeket, Hevesiványt és Kőcsert. Emiatt a belső törzshatáron szállás-tanyák nem létesülhettek, s Hevesiványon is fennáll a veszély, hogy újraosztás során kinek-kinek szállása el kellett hogy pusztuljon. A határ redempció utáni első felosztása az 1780-as évek végétől az 1790-es évek elejéig tartott. A munkálatokat a helyi illetőségű Bedekovich Lőrinc geometra végezte. A városi tanács 1790-ben megfogalmazott tervezetében a belső határ két nyomásra osztását hagyta jóvá. Hevesivány puszta távolabb fekvése és domborzati viszonyai azonban sajátos helyzetet teremtettek, amelyről eképpen írtak: „Mint hogy Heves Ivány sovány természetire, és alacsony fekvésére nézve, Ugarakk' nem alkalmatos, és Kevés, azért leg hasznosabb osztállyá lészen, ha mind az most osztályba lévő, Tanya Földek, mind a' Kukoricza, régi Dinnye Földek, és a' Külső járásnak alkalmatos részei vétessenek egy Tagban, és azokbúl elsőbben a' Váras Kaszállója excindaltattván, Kinek Kinek a' Heves Iványi Clavis szerint adattasson egy darabban egy Tanya Föld, mellyet kiki teczése szerint ekével, és Kaszával mívelhet, Őszi és Tavaszi Gabona terméssel használhat, tsak hogy itt is a' fel takarítás előtt Ugaralni szabad ne légyen. Erre például Félegyháza Várossá lehet, akinek Lakossai az Egész boldogulásokat egyedül, annak tulajdonítják, hogy Földeik egy darabba vannak ki adva, és így Marha s= Juhok etetésével, és Trágyázással mind szántó Földeiket, mind Kaszállóikat javíthatják. Igy Isten áldásaibúi, munkánk után Búzánk is, Árpánk is, és Szénánk is, lészen őszvei kevéssé az ökreink is legelhetnek." Jászapáti határát következő alkalommal 1808-ban ismét Bedekovich Lőrinc apáti „hazafi" geometra osztotta újra, s 20 elkészítette a határ térképét is. A kötött határhasználat rendje felett a városi magisztrátus őrködött, irányította a munkákat, osztott földeket, meghatározta a mezőgazdasági munkák rendjét (aratás, hordás, tarlószabadulás, kukoricatörés, dinnyeszedés, szőlőszüret). A felsőbb utasításokat érvényre juttatva telepíttetett a magisztrátus „makk", azaz tölgyes 22 erdőt (a lakosok ezt is birtokolhatták) , telepíttetettcésztés 15 SZML JA Tan. ir. Fasc. 8. Capsa 54. Nro. 6. 16 „Susannai vásár" (február 15.), Szent Iván napi vásár (június 22.), Kisasszony napi vásár (szeptember 7.), Xavéri Szent Ferenc napi vásár (november 30.). 17 Nóvák László, 1995/c. 18 L15.jp

. 19 Bedekovich Lőrinc geometra végezte a határ felosztását, amelynek tervét a mezőváros magisztrátusa 1790-ben hagyta jóvá. (SZML JA Tan. ir. 1727-1800). 20 SZML JA Tan. jkv. 1807-1809. 1808. nov. 19. 361. sz. 195. p. 21 Ehhez kapcsolódóan említünk példákat: „Senki ne bátorkodgyon Kotsival a'... váltott Dinnye földre kapálni menni, úgy azok-is a'kik őszi, vagy tavaszi szántást tesznek, Heves Iványon másnak kárával tulajdon jószágát ne legeltesse, hanem elegendő takarmányt vigyen..." (1770. márc. 31.): SZML JA jkv. 1759-1773. 170. p.; „A'Rét ugyan ezen a' jövő Héten fel szabadíttatik, de egyedül tsak a' hordást, mind pedig a' szántást el végezze Kegyelmetek... Heves Iványon hasonlóképpen továbbá=is minden Jószágtúl tilalmaztatik; sőtt a' Lovakon Kotsival-való Járás 3. forint büntetés alatt tiltatik..." (1771. aug. 20.) SZML JA Tan. jkv. 1759-1773. 195. p.; „Szöllő levelet, harasztot, valamint a magáérúl, úgy a másérúlis le szedni tilalmas lévén..." (1797. szept. 23.) SZML JA Tan. jkv. 1797-1798. 539. sz. 76. p.; „A'Szöllőben a Káposzta, és egyéb Zöldség továbbá is meg hagyattatván arra a szöllő csőszök vigyázattal lenni köteleztettek..." (1828. szept. 20.) SZML JA Tan. jkv. 1828-1832. 222. sz. 102. p. 22 „Minek utánna az új osztály Kender földek makkal bé vettettek és így a régi kender földeket egészlet fel kellett osztani a lakosok között...e' szerint először is az Erdő mellett odább a' Szöllő hajlaton Kisér felé menvén egy sessiora hosza 36. Széle 11 Pózna az egész dőllőkk' ..." SZML JA Tan. ir. Capsa 22. Fasc. 3. Nro. 6. (1755. nov. 9.).; „A' Mak földet többé Kukoritzával ültettni nem leszen szabad, hanem Gyűmölts fákkal ültesse bé a'kinek mak nem jutott, addig-is míg makkal bé vetheti... Valaki a' Mak földön fát vágni tapasztaltatik 12. forintra büntettetik, annak fele a' bé jelentőé, fele pedig a' Városé lészen, úgy nem külömben... A'ki a' mak föld árokját meg mássza egy forintban marasztaltatik, és a'ki bé akár menni, másutt járása meg nem engedtetik, hanem a'szőllőkbűl ki járó fa hídon, külömben a' Büntetést el nem kerüli..." (1761. nov. 1.) SZML JA Tan. jkv. 1759-1773. 5-7. sz. 30. p. 99