H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

T. Bereczki Ibolya: Jelen és jövő a szabadtéri néprajzi múzeumban

magas rezsiköltsége miatt nem biztosítható. Célszerű ezért ezeknek az objektumoknak - az Európában sok helyt már kialakult gyakorlat szerint - egy helyen, egy idegenforgalmi centrumban összegyűjteni, és szabadtéri néprajzi gyűjteményben (skanzen) bemutatni. A gyűjteménybe kerülnek a helyszínen felmért, szakszerűen lebontott, majd a gyűjteményben újra felépített következő objektumok: elsősorban az egyes tájakra és társ. rétegekre jellemző műemléki lakóházak, gazdasági épületek (pajta, istálló, kamra, ólak stb.) és ipari objektumok, (szélmalom, vízimalom, szárazmalom, kisipari műhelyek). A bemutatásnak ez a módja mélyrehatóbban és szemléletesebben érzékeltetné a parasztság 19-20. századi műveltségi szintiét, mint általában a múzeumokban rendezett néprajzi kiállítások." Hoffmann Tamás 1970-es, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapdokumentumának tekintett telepítési tervében a következőképpen fogalmazza meg a múzeum feladatát: „Egészében véve a SZNM a hagyományos termelő erőknek valamennyi etnikum, társadalmi réteg és osztály életmódjában megtestesülő anyagi kultúráját mutatja be. A magyar történelem sajátos fejlődésmenete következtében a tájilag és tematikailag megállapítható típusokat - a fejlődési fokozatokat általában kifejező - változatokkal reprezentálja, mely utóbbiakat a 19. század második felére jellemző társadalmi tagozódás egyes rétegeihez, osztályaihoz, foglalkozási ágaihoz köti." Európában is újszerűnek számított ekkor az egyes - bár kizárólag a mai országhatárokon belül található - néprajzi csoportoknak, tájaknak jellemző településszerkezetben történő megjelenítése. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum küldetése lényegében ma is ezeken az alapokon nyugszik. Tömören megfogalmazott célja: bemutassa Magyarország falusi parasztságának és mezővárosi kézműves lakosságának népi építészetét, lakáskultúráját és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel és tárgyakkal, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A cél tehát igen korán adott volt, s a megvalósítás vezérfonalát a telepítési koncepció és terv jelentette. Barabás Jenő és Szolnoky Lajos nevéhez fűződik az 1967-ben készült és elfogadott „A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos tervének vázlata" A 16 táj és a 6 ún. tematikus csoport 53 lakóépületet, 98 melléképületet és 74 egyéb építményt (összesen 225) javasolt felállításra. A terv sajátossága, hogy az egyéb építmények között 4 templomot, illetve kápolnát, 3 haranglábat, 8 malmot, illetve olajütőt, csárdát, iskolát, kocsma épületet, szatócsboltot, postahivatalt, cigányputrit, 14 pásztorépítményt, 12 présházat és pincét, 5 kunyhót (halász, mészégető, szénégető, dinnyés, favágó) tervezett felépíteni. Ugyancsak figyelemre érdemes a bemutatásra javasolt mesterségek és műhelyek sora: itt 24 féle mesterség 33 munkahelyen épült volna fel, ebből 16 munkahely (kovács-, tímár-, kádár-, faszerszám készítő műhely, de ide tartoznak a malmok is) 8 MSZMP KB Agitprop Biz., 1965. 9 Hoffmann Tamás, 1970. 4. p. 10 Barabás Jenő Szolnoky Lajos, 1967. 11 Hoffmann Tamás, 1970. 4. p. 12 Balassa M. Iván 1975. MNÉA-A 3149. 13 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum telepítési terve és épületjegyzéke 1978. önálló építményben, 13 munkahely lakóházban (szűrszabó, csizmadia, csutorás, gyékényszövő, kosárkötő, tarisznyaszövő, perecsütő stb.) működött volna. Az egyes táji csoportok településképben történő elhelyezésének talán legnagyobb problémája volt azonban, hogy egy-egy csoport olykor mindössze 2 gyakran 3-4 lakóépületet számlált. Hoffmann Tamás 1970-ben készített terve szerint a jobbágyság döntően feudalizmus kori fejlettségét reprezentáló műtárgyak (építmények, szerszámok és használati eszközök) egészében véve a magyarországi feudális társadalom falusi és mezővárosi népességének termelő erőit, közelebbről anyagi műveltségét reprezentálják. Ugyanakkor lényeges vonatkozása a bemutatásnak, hogy „a telkek méretei; lakóházai és gazdasági épületeinek zöme - figyelembe véve a településeken és szorosabban a telkeken belüli helyzetüket, építőanyagukat és építési technológiájukat csakúgy, mint alaprajzi tagolódásukat és a lakóházak esetében fűtésmódjukat - a termelőerők 13-16. században lezajlott fejlődésének csúcspontjait reprezentálják, külső megjelenésük formajegyei viszont általában 18-19. századiak." Az 1970-es telepítési terv 10-re csökkentette a tájegységek számát (1. Felső-Tiszavidék, 2. ÉK Magyarország, 3. ÉszakMagyarország, 4. Közép-Tiszavidék, 5. Felföldi mezőváros, 6. Alföldi mezőváros, 7. Dél-Dunántúl, 8. Balaton-felvidék, 9. NyugatDunántúl, 10. Kisalföld) és a mesterségeket, háziipart részben a már korábban is szereplő, kiválasztott malmokban, részben a lakóházakban berendezve kívánta bemutatni. Negyedszázada, 1974. május 31-én Ortutay Gyula nyitotta meg a nagyközönség számára a múzeum első, részlegesen elkészült tájegységét, a Felső-Tiszavidéket, s ez, bár nem jelentette a hőskorszak befejeződését, mégis új időszámítást indított el a múzeum történetében. Balassa M. Iván készítette a múzeum időrendben következő, 1975-ös épületjegyzékét. A tervezett tíz tájegység között az elsőben (Észak-Magyarország) megosztva található a Nógrád, Heves, Borsod megyéket, illetve az Abaúj-Zemplént bemutató rész. Gyakorlatilag ekkorra megtörtént az Alföld tájegység egybeolvasztása, bár még a számozás (V-VI.) jelzi a Tiszántúl és a Duna—Tisza köze elkülönítését. A XI. csoportba kerültek a présházak és pincék, amelyek korábban részben tájegységi épületcsoportokban, részben mint belsőségben lévő, részben mint tartozéktelepülésen lévő építmények szerepeltek. Különálló csoportba került a ráckevei hajómalom (XII.), a mándoki templom és görög katolikus temető (XIII.), a 154 sírjellel tervezett református temető és a Kálvária stációsorral (XIV.) Alig néhány évvel később, 1978-ban Kecskés Péter neve fémjelzi az újabb, szöveges anyagában eddig legrészletesebb telepítési tervet és épületjegyzéket. A múzeum felépítését a koncepció mintegy 47 hektáron, 10 tájegységben több mint ÉA-A 03321. 66