H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szikszai Mihály: Vázlatok Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedésének történetéből a XIX-XX. századból

r-">V JÁSZ- NAGY-KUN - SZOLNOK MEGYE - 1892 A megye törvényhatósági úthálózata 1892 ben vonalhoz csatlakozás révén. Elképzelés született arra is, hogy Szolnoktól tovább építenek fővonalat Szentes és a déli határvidék felé. A terv a Lónyai Menyhért-féle decentralizált vasúthálózatfejlesztési koncepció részeként Szolnoknak fontos áruraktározó és elosztó szerepet szánt. A javaslat akkor nem valósult meg. A kiépült hatvan-szolnoki vonalat 1873. március 10-én adták át a forgalomnak. A másik vasútvonal, amely a megye területét néhány kilométeres szakaszon érinti, a rákos—újszászi fővonal, amelyet ugyancsak a MÁV épített. A vasútvonalat 1882. március 11-én nyitották meg. ///. Helyi érdekű vasutak A harmadik csoportot a helyiérdekű vasutak képviselik. Az országban az 1880. évi XXXI. te. határozta meg a helyiérdekű vasutak létesítésének feltételeit, illetve az üzemben tartásra vonatkozó szabályokat. A megyében a helyiérdekű vasutak létesítésének célja elsősorban a mezőgazdasági termőterületek és a vasúti fővonalak összekötése volt. Az első világháború előtti években több új vasútvonalat terveztek de, megépítésükre a háború kitörése miatt nem került sor. 1885-ben három helyiérdekű vasútvonalat adtak át a forgalomnak, 1885. május 17-én, a pusztatenyő-kunszentmárJÁSZ-NAGY-KUN-SZOLNOK MEGYE A megye normál és keskeny nyomtávú vasúthálózata I- Normál nyomtávú vasút; — Keskeny nyomközű vasút) toni; június 21-én az újszász—jászapáti; október 5-én a mezőtúrtúrkevei vasutat. 1889-ben adták át a Kisújszállás—Dévaványa-Gyoma vasútvonalat. 1891-ben készült el a debrecentiszafüred-füzesabonyi; 1896-ban pedig a karcag-tiszafüredi vasút. A szolnok—kiskunfélegyházi helyiérdekű vasutat 1897ben adták át a forgalomnak. Az újszász—jászapáti vonal meghosszabbítására Vámosgyörkig 1911-ben került sor. A nagy vasútépítések kora a megyében az I. világháborúval lezárult. A II. világháborút követően csak egy normál nyomtávú vasút épült, az 1952-ben átadott Kunszentmárton-Tiszaug közötti vonal. A vasútvonalak Szolnokot fontos vasúti csomóponttá emelték. A századfordulón már Budapest, Debrecen, Újszász, Arad irányából futottak be a vonatok. A személy- és teherszállítás ugrásszerű megnövekedése miatt az új átmenő jellegű személypályaudvar (a mai felvételi épület helyén állt) vágányhálózatával nem volt képes ellátni a megnövekedett forgalmat. Szükségessé vált a teherszállítmányok összeállításához egy rendező pályaudvar. Ezért itt épült fel az ország első gurítódombos rendező pályaudvara. A századfordulón a város vasúti pályaudvara 15 személy, 9 átmenő, 27 rendező és 6 tároló vágánnyal rendelkezett. A második világháború idején a városban a szolnoki pályaudvart érte a legsúlyosabb légicsapás. 1944. június 2-án amerikai bombázóegységek három kötelékben támadták a pályaudvart és környékét. Az állomás területére 282 bomba hullott. 8 M. v. 99-100. 9 Cseh G. 113. 10 Cseh G: 114. 11 Erdó'si Ferenc: Területi érdekek szerepe az Alföld vasúti mellékvonal hálózatának kialakításában. In: Alföldi Tanulmányok. X. Békéscsaba, 1986. 198. 12 Borovszky Samu: Heves vármegye monográfiája. Bp. é.n. 188 - Vadász István: A karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút építése. In.: Zounuk 12. Szolnok, 1997. 129-158. 13 Cseh G: 120-121. 14 Országos Levéltár. XXIX-H-50. 749. dob. 20229/1947. MÁV Igazgatóság. 334