H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szikszai Mihály: Vázlatok Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedésének történetéből a XIX-XX. századból

A háborús sérülések kijavítása gyorsan megtörtént. Az 1960-as évek végén indult meg a Szolnoki vasúti csomópont komplex rekonstrukciója, melyet három ütemben kívántak megváló- sítani. Az I. beruházási ütemben 1963-68 között végezték az új 36 vágányos rendező pályaudvar kialakítását. A II. ütemben 1969-75 között az új személypályaudvar és felvételi épület kiépítése történt meg. Az új szolnoki személypályaudvart 1975. július 12-én adták át. Átadásakor Közép-Európa legmodernebb állomásépületének számított. A III. ütemben tervezett teherpályaudvar nem készült el. 1975-ben a „közlekedéspolitikai koncepció" jegyében megszüntették a mezőtúr-túrkevei és a kisújszállás—dévaványai vasútvonalakat. A megyében ma a vasútvonalak száma 13 db, hosszuk 459 km, ebből vasúti fővonal 144 km. A legjelentősebb vasútvonalak villamosítottak. Ezek a Budapest-Szolnok-Záhony, a BudapestÚjszász—Szolnok—Mezőtúr—Békéscsaba fővonal illetve az Újszász-Jászberény-Hatvan vonal. A nyolcvanas évek végétől a MÁV vonalain mind a személy-, mind a teherszállítás csökkent. A visszaesés a megyében különösen észlelhető, mert a BudapestZáhony közti fővonalon a nagy áru- és személyforgalom megszűnt. Megoldást a vasút tulajdonosi, szervezeti és működési rendszerének a megváltoztatása jelenthet. Keskeny nyomtávú vasutak A keskeny nyomtávú gazdasági vasutak a nagybirtokok területén folyó szállítások, illetve a kisebb távolságra történő fuvarozások következtében alakultak ki. A kisvasút még rendelkezett azzal az előnnyel is, hogy a termés betakarítása után a síneket felszedték és áthelyezték egy másik területre. A megyében a gazdasági viszonyok eltérő képet mutatnak. A jász és kun részeken nagybirtok az 1745-ös redempció óta nem volt, nagybirtokok csak a volt külső-szolnoki részeken találhatók, így a keskeny nyomtávú vasútépítések zöme is erre a területre esett. A II. világháborút megelőző időszakban a megye területén kb. 36 gazdasági vasút létezett hosszuk mintegy 168 km. A megye területén végigvonuló II. világháborús hadműveletek a meglévő gazdasági vasutak nagy többségét elpusztították, újjáépítésükre nem került sor. A helyi és országos közlekedésben csak a Fegyvernek-Tiszabő között újjáépült és a Kisújszállás—Túrkeve városok között épült keskeny nyomtávú vasutak tartották meg szerepüket. Mindkét vonal a Szolnok-Debrecen között húzódó normál nyomtávú vasútvonal állomásaihoz csatlakozott. A fegyvernek-tiszabői vasút 1949-1971-ig, a Kisújszállás—Túrkeve közti vasút 1948-1971-ig üzemelt. Szolnok megye területén 1974-ig 87 km hosszú vasútvonalat szüntettek meg, ebből 57 km keskeny nyomközű volt. A közlekedéspolitikai koncepció ugyanis a fegyvemeki kisvasút mellett felszámolta a Kisújszállási Gazdasági Vasutat is. A 70-es évek végére a megyében már nem volt keskeny nyomtávú vasút. A közúthálózat fejlődése A vármegye 1876-os megszervezésekor területén mindössze két kiépített kőutat találunk. Az egyik a Jászberény-árokszállási vonalon a „Neszelj" csárdáig terjedő szakasz, a másik a Jászberény—Jákóhalma út. A kőutak összes hossza 2,5 osztrák mf. (18,95 km). A megye megalakulásakor az utak fenntartása az országos helyzethez hasonlóan közmunkával, illetve annak megváltásából eredő pénzügyi alapból történt. A megyében az első útügyi koncepció 1883-ban került a törvényhatóság elé. 14 megyei utat jelöltek meg, ezt rövid idő múlva még nyolccal kiegészítették. A szabályrendelet tárgyalása után már 29 megyei és 6 kiépítendő utat határoztak meg. A szabályrendelet a maga idejében jónak és korszerűnek számított, azzal pedig, hogy megengedte a közmunka pénzbeli megváltását mintegy előkészítette az 1890. évi úttörvényt. Az 1890. évi I. te. az első magyar úttörvény hat csoportba sorolta a közutakat. Állami utak, megyei (tvh.) utak, községi (vicinális) utak, közdűlő utak, vasúti állomásokhoz vezető utak. A megye területén az I. világháborúig két állami út épült ki. Az I. Alföldi transzverzális út (Baja-Erdőhegy) megyénket mindössze 12 km hosszban érintette. Jelentősebb a Szolnokon is átmenő II. Alföldi transzverzális út (Dunaföldvár—Técső), mely 1901-1907 között épült. Az úttörvény utáni első vármegyei úthálózatba 55 út került 852 km hosszban. A vicinális utak száma 134, összes ói hossza 1153 km. 1897-ben a megyében már 130 km kőút található. A századfordulón egy útépítési program keretében az első szakaszban (1900-1902) 142 km, a második szakaszban (1903-1905) 162 km kőút építését határozták el. Az I. világháborút megelőző időszakra mintegy 650 km kőút volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. A vicinális utak kiépítéséhez csak 1912-ben a megyei utak nagyobb részének befejezése után kezdtek. Az I. világháború után 1927-ben indult meg - külföldi kölcsön segítségével - egy nagyobb szabású útépítési program. 1934-ben a főközlekedési 15 Szabó Béla: A szolnoki vasúti csomópont szerepe és jelentősége a forgalom lebonyolításában. In: Közlekedéstudományi Szemle. 1977. 3. sz. 104-109. 16 Szolnok Megyei Néplap. 1975. július 13. 163. sz. 17 Jász-Nagykun-Szolonok Megye Önkormányzat Közlönye. 1996. szeptember 27. 6. sz. 284-286. /Továbbiakban: Ö.K.j SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja ir. 467/1947. Jelentés a magyar vasút modernizálási törekvéseiről, eddigi eredményeiről figyelemmel a forgalomátterelés helyzetére és kihatásaira. Kiad.: Szolnok Megyei Szállítási és Hírközlési Bizottság Közlekedési Szolgáltatási Albizottsága Vasúti Munkacsoportja. 1974. október 14. SZML Törvényhatósági Bízottság ir. Közgy. Jzkv. 5/1883. - Szolnoki Híradó 1883. március 8. 20.sz. SZML Törv. Biz. Közgy. jzkv. 223/1892. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok. 1901. június 49. sz. 335