H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szlankó István: A cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat tevékenysége

betört a Holt-Tiszába, de sikerült „megfogni" és csak 2 méterre emelkedett a vízszint. 1883-ban a belvízelvezető csatornák nagy része elkészült, így a márciusi belvizeket a vascső zsilipekhez tudták vezetni. Ugyancsak készen lett a sárszegi 2 méteres nyílású téglazsilip is a cibaki Holt-Tisza alsó áttöltésénél. Az árvizek szintjének emelkedése szükségessé tette a töltések magasítását, erősítését. 1885-ig a töltésekbe összesen 1.753.199 m

3 földet építettek be. Ebből 1.414.595 m

3 esett az 3 9 ún. régi szakaszra és 338.604 m a cibaksapi szakaszra. A cibaki Holt-Tisza keleti oldalán a Cibakházáig húzódó ún. alvó töltés földtömege az említett értékben nincs benne. 35 km-nyi töltéssel számolva kereken 50 m re növekedett a töltések keresztmetszete. 1887-ben a sárszegi zsilip elé körtöltést kellett emelni, mert a zsilip „csurgott", azaz áteresztett. A következő évi nagy árvíznél ez a körtöltés átszakadt, de szádfalazással és földhordással sikerült helyreállítani. 1889-ben miniszteri rendeletre lebontották a zsilipet, de az alapokat állítólag nem szedték ki. A helyét szikes földdel tömték be. Ezt a munkát Ottó Sándor igazgató-főmérnök irányította, aki ez év április 1-jén foglalta el a hivatalát. Ez az elhibázott munka nagy veszedelmet hozott Cibakra és Földvárra, mert 1895-ben ezen a helyen szakadt át a töltés. A társulat közgyűlése újabb töltéserősítés terveit fogadja el 1889-ben. A 1881 es vízmagasságot 1,5 méterrel meghaladó töltés koronája 4 m szélességű, a rézsűje 1:4. A szükséges földmennyiség 750.000 m . (Az ilyen óriási munka mögé képzeljük oda a kubikost is, akinek 16-szor kell fordulni a talicskájával, hogy egy m földet elhordjon). Ez az év arról nevezetes, hogy ekkor kapott telefont a társulat. A jegyzőkönyvekben kétszer is felbukkan egy-egy tiszazugi vasútnak a terve. Az 1893. március 24-én tartott választmányi ülésen olvasták fel Kövér János pusztamartfűi birtokos, választmányi tag kérvényét, „mely szerint egy p.martfűi vasúti állomástól kiinduló, T.Földvár, Czibakháza, T.Nagyrév, T.lnoka, T.Kürth községek érintésével T.Ugh községig, esetleg onnan tovább T.Sas érintésével Csépéig vezetendő vicinális vasútra, a társulat védtöltésein ingyen területet és segélyképpen egyszer s mindenkorra 20.000 frtnyi összeget megszavazni kér." A választmány egyhangúlag megszavazta a javaslatot, a 20.000 frt hozzájárulást pedig szótöbbséggel hagyták jóvá. A Földművelésügyi Minisztériumba felterjesztették a kérvényt, de úgy tűnik, nemleges választ kaptak, mert 1897-ben báró Fechtig Imre kérte, hogy a tiszaug-kunszentmárton-szarvasi vasút céljára engedje át a társulat az ugi szívócsőtől a Böcsérpartig eső töltésrészt. A vasút egyezséget is kötött a társulattal, miszerint a padka átengedéséért 2000 frt névértékű törzsrészvényt, 200 frt tűzbiztosítási díjat és egy igazgatósági tagságot kap. 9 Schuszter 1914. 26. o. 10 Jkv. 1893. mart. 24. 11 Vízállások és csapadékok 1895. évben. Budapest, 1896., valamint 12 Borzasztó Tisza-gát szakadás ... Mezőtúr, Gyikó nyomda, 1895. 13 Jkv. 1896. szept. 29. Időben egy kicsit előreszaladtunk, pedig feltétlenül vissza kell térni a már többször is említett 1895-ös gátszakadáshoz. Április 9-én éjjel fél tizenegykor a '89-ben szétbontott sárszegi zsilip helyén a rossz, szikes talajból készült betöltés elázott és a töltés átszakadt. Az árvíz 8573 kat. holdat öntött el a középső öblözetben Cibakháza és Földvár határában. Víz alá került a sárszegi Sváb-kastély is. Április 9-én a Tisza vízállása a martfűi vízmércén 744 cm volt, ami egy kis süllyedés után ápr. 16-án 815 cm-rel tetőzött. Tiszaugon a tetőzéskor 1895-ben 759 cm, 1970-ben, az eddigi legmagasabb vízálláskor 851 cm volt. A május 9-i rendkívüli közgyűlésen Ottó Sándor igazgató főmérnök fegyelmit kért maga ellen, de a társulat vezetősége a miniszteri vizsgálat eredményének megismeréséig azt nem rendelte el. Nem ismeretes, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, de Ottó Sándor 1895. november 1-jén végkielégítést kapva eltávozott a társulattól. A két víz közé került martfű—cibaki gát igen nagy sérülést szenvedett. Javításához 55.723 m földet használtak fel. A sárszegi szakadás betöltése 27.359 frt-ba került, amely összeg 86.934 m föld betöltésének a munkadíja. Az év végére felépült az „elöntés folytán bedűlt" 3 gátőrház is. Az egyik tiszaföldvári jegyzőkönyv említi, hogy az árvízkor összedőlt a szigeti szélmalom is. A közvélemény egyértelműen Ottó Sándort okolta a gátszakadásért. Még ebben az évben megjelent egy kis füzetecske Mezőtúron, amely versben és prózában „meséli el" a „borzasztó Tisza-gát szakadás" történetét. Ebből egy kis idézet: „Rendbe vagyon minden, azt hittétek mindég, Mert a gátjaitok sok vizet megbír még. Van is jó pásztora, Ottó Sándor neve, Ügyes, szorgalmatos, tudománnyal tele. Az a baj, hogy tele a feje veleje, Es másra nem hallgat, csak önnön fejére. 1896-ban a belügyminisztérium a vármegyei alispán előterjesztése alapján 2169 frt 89 krajcár megtérítésére kötelezte a társulatot, ami az árvízkor Cibakháza és Tiszaföldvár községek védelméhez kivezényelt katonaság ellátásának a költsége volt. Ennek a megfizetését jogtalannak tartotta a társulat. Már ekkor felmerült a Tiszaköröszugi Társulattal való egyesülés gondolata, ami csak 1912-ben valósult meg. Az 1895-ös árvíz és gátszakadás után évenként visszatérnek az átereszek, zsilipek biztonságának a fokozására. Körgátakat építenek, töltéserősítéseket végeznek ezeken a helyeken. A adatai 1970. 286