H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szabó Antal: Zenebona Törökszentmiklóson 1819-1820-ban

megmondhatjuk, hogy Méltóságod innen menjen haza a Maga Házához, mert ez nem Méltóságod Háza, hanem a mienk, és ha Mtságodnak nem tetccik, a régi bírókat megtartani tartsa meg, és vigye ó'ket a Maga Házához, ott had üljenek." „ha valaki ide jött panaszra, úgy elküldték azt, hogy most is odavan." Ez nagyon is valóságos volt, mivel most sem kevesen vártak az egri megyei börtönben ítéletre. Ugyancsak a választásokon kapott hangot a másik fontos sérelem, illetve vélt sérelem, amely az Urbáriummal kapcsolatos. Az élt a köztudatban, hogy meghamisították: „Nem az az Urbárium ez, melyet Gróf Draunsvitch Exja adott, kisebb volt az annál, olyan mint egy Kalendárium", a pecsétjét is hamisnak tartották, „ez nem a felséges Consiliumé rajta", „Nem az aqz Urbárium ez, mellyet az öreg Jakab András Báttya kihozott Egerbó'l a süvege mellett." „ha felolvashatjuk ... majd megtudjuk hova igazit, akkor majd felsőbb helyre adjuk fel a dolgot." Most kiabálták ki a szabadságos katonák és az obsitosok is sérelmeiket, „hunczutok a birok,... ilyen gazdaemberekért kell neki katonáskodni". Éppen ezekben a napokban fogtak el három szökött katonát a város határában. De „Magával a Tiszttartó Úrral is kikötöttek az Urbariális bajok iránt." Ekkor az Almásy uradalom tiszttartója Tamási János volt. A panaszáradatban a borkimérés és pálinkafőzés jussa is előkerült. „Nem igaz az, hogy az Urbárium tilalmazná a más vidék helyekről való behozását a bornak... Másutt is szabad bevinni bort, itt is hogy van az, hogy nem lehet ... Az üstért 2 ft-ot kell fizetni, akkor szabad-e esztendőn át főzni pálinkát mint Földváron." A vizsgálati jegyzőkönyvek megörökítettek még további sérelmeket. „A Páscumunk kevés... az Urbariális földekről, hogy hibádzik, ... 95 sessiból hogyan lett 226... (az úrbéri földeknek) kilencszáz egynehány jugerum híjjá van, ... a kengyeli föld nélkül nem élhetünk, ... Kellene a föld, de ha úgy marad, mint most van, úgy muszály az Urbáriumnak lenni, mert mi nem hadjuk halálig, hanem egy fordulót adjon az Uraság." Mindez világos beszéd volt. A földből éltek, ez a föld a határ egyre silányabb területein lett számukra kimérve. A panaszok sora után nem véletlen, hogy világossá válik, nem a zsellérek lázadásáról van szó, hanem a telkes jobbágyokéról elsősorban. Mert a 800 szavazóból négyszáz volt a telkes, a többi iparos és egyéb kategóriába tartozó. A legjobban a legelő és rét hiánya szorította őket. Mert elsősorban állattenyésztésből tudtak bevételre szert tenni. A megtermelt szemet kevesen voltak képesek messze lévő és szűk felvevő piacokra szállítani. Legfeljebb Ceglédre, Kecskemétre, Pestre vagy netán Erdély nyugati városaiba, mert ilyen utakról tudunk. Az elöljáróság a földesúrhoz küldött levélben jelezte, hogy megoldást keresnek, mert a helyzet lehetetlen voltát érezték, aminek mindnyájukra csak kellemetlen következményei lehettek: „Ha lakos társaink közül az Helyettünk már maguk között ki választott esküttek Tanátsok által reménysége és Bizodalma van Mtságos Úrnak, hogy mind tsendesseg, békesség, mind engedelmesség és jó szándék helyre állván a gyűlölség megszűnik. Nemtsak megköszönjük, hanem kérjük, alázatosan ... hogy Hivatalunkból a maga útján bocsájtassunk el... mi már nem tasak hanyatlott hanem valósággal el is enyitett tekintetünknél fogva hivatalunknak meg nem felelhetünk." A válasz azonban a lemondás visszautasítása volt: „mindenki maradjon a helyén, s a régi vezetőséget hűséggel szolgálja akikhez mind magaviseletekre, jámnorságokra és jó erkölcsükre, mind azon hivatalokban való jártasságokra, tapasztalatokra és tudományokra" ti. elégedett. Ehhez az úriszék hozzájárulását meg kellett szereznie. Tudta a földesúr is az esküdtek megválasztásának rendjét, amelyet nem akart tudomásul venni, nem akart a zenebonások által választott szófogadatlan tanáccsal együttműködni. Kifejtette az oppidumhoz írt levelében akaratát és indoklását. „Minthogy némelly Város lakossinak az Urbáliális jussok mellett az Elöljáróság választása minden előre való látás nélkül valamint a Publikum úgy Mtságos Uraság és a Közbátorságnak nagy fogyatkozásával kijátszódva vakmerően való nyilatkoztatásokat nem acceptálhatom, ezért is minden további szokott jó rendtartásra nézve ... Első Bírótól kezdve az utolsó Tanátsosig a város Elöljáróságát meg hagyatván confirmáltatnak." Látjuk, hogy mindenáron a maga, illetve a család akaratának érvényesülését tartotta szem előtt. Azt a tényt fogadta tehát el az Úri Szék és a vármegye, hogy a lakosok, „engedelmességeket és függőségeket megtagadni magukat kijelentették." , s mivel ez a feudális függőségi viszony elleni lázadásnak minősült, a törökszentmiklósi zenebonások felett pálcát tört, de mint az Urbariális Törvényszéki jegyzőkönyvből megtudtuk, megoldást is keresett a felsőbb hatóság. Helyben kemény magatartást tanúsítottak. Ennyi biztatás után a hivatalban maradt elöljárók az ellenjelölteket mindenáron be akarták 13 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 78. p. 14 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 42. p. 15 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819—20. évi Protocollum 76. p. 16 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 70. p. 17 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 70. p. 18 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 70. p. 19 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 41. p. 20 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 239. p 21 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 63. p. 22 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 233. p. 23 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 82. p. (200. p., 239. p.] 24 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 45. p. 25 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 37. p. 26 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 37-38. p. 27 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 37. p.. 249