H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

/. Heves és Külső-Szolnok vármegye térképe 1868-ból Külső-Szolnok vármegye közép-tiszai részéről a legkorábbi adatunk 1304. március 5-én kelt. A vonatkozó szövegrész így hangzik: „továbbá Bicske a Tápió mellett, továbbá Sáp Szolnok vármegyében és a másik Sáp a Zagyva mellett". Egyértelműnek tűnik, hogy az oklevél a Pest megye törzsterületén fekvő Tápióbicskét és Tápiósápot sorolja Külső-Szolnok vármegye tartozékai közé. Külső-Szolnok vármegye kelet-magyarországi részén 1347. december 24-én kelt az első forrás, amely a Bihar vármegyében lévő Csatárt Külső-Szolnok keleti feléhez tartozónak tünteti fel. A volt hevesi részen, egy 1324. március 23-án kelt oklevél szerint, legkorábban Alcsi és Kerekudvar volt kapcsolva Külső-Szolnok közép-tiszai részéhez. Ezeket követően mind szaporábbak az áttételes jelzések, de konkrét áthelyezési parancsaink csak a 15. századból vannak. A továbbiakban is maradva Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jogelőd területeinél a zárványrendszer fejlődésének három szakaszát tudjuk megkülönböztetni. A kezdetek az 1304 és 1410 közötti időszakra tehetők. A virágkor kétségtelenül az 1410— 1500 közötti években volt, amely úgy tűnik, elüt az ekkor már kitapintható országos átlagtól. Az általunk megismert néhány keleti vármegye - Békés, Bihar, Csongrád, Gömör, Heves, Kraszna, Pest, Szabolcs, Szatmár - adatai ugyanis arra utalnak, hogy a virágkor máshol csak valamikor 1450-1500 között következett be. Ez azzal magyarázható, hogy Külső-Szolnokban számosabb külső-szolnoki enkláve maradt. A leáldozó időszak 4 1304. III. 5. OL DL 1664. 5 1347. XII. 24. OL DL 41.066. 6 1324. III. 23. OL DL 2232. 194