H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Gulyás Éva: Felekezeti konfliktusok és kulturális különbségek a Jászkunságban a XVIII—XX. században

Református A jászság vallási megoszlása (1880) apa írásban ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy összes gyermekét katolikus hitben fogja felnevelni. Ha az anya volt katolikus, akkor osak a lánygyermekek lettek katolikusok, a fiúgyermekek az apjuk vallását követték, de katolikusok is lehettek. Igy előfordult az is, hogy reverzális esetén református apának katolikus vallású lett a fia. Ez a rendelkezés, melyet a katolikus egyház kiváltképp szorgalmazott, 1868-ig volt érvényben. Ezt követően elrendelték, hogy a születendő gyermekek nemük szerint követik a szülők vallását, vagyis a fiúgyermekek az apjuk, a leánygyermekek az anyjuk vallását öröklik. Végül a polgári házasságkötés bevezetésekor (1895) a szülők szabad rendelkezési jogává tették a gyermekük vallásának eldöntését. A házasság előtt eldönthették, hogy születendő gyermekeik az apa vagy az anya vallását követik. A jászkiséri anyakönyvek bejegyzései arról tanúskodnak, hogy vegyes házasságok esetén az utódok általában reformátusok lettek, mivel ennek a vallásnak itt nagyobb volt a társadalmi megbecsültsége. A katolikus pap csak akkor keresztelte meg az újszülöttet, ha a szülők vegyes házasság esetén nemcsak a református, hanem a katolikus templomban is megesküdtek. A vallási ünnepek igen sok alkalmat adtak az összetűzésekre. A reformátusok és a katolikusok a saját ünnepeiket tisztelték és szigorúan betartották, ellenben az egymás ünnepeit nem nagy becsben tartották. A reformátusok nem vették figyelembe a katolikusok sokkal gyakoribb ünnepeit, böjti szokásait, s ha csak tehették, megzavarták. Dósa Pál jászkun kapitány panaszolja a 18. század végén, hogy a Márk napi búzaszentelőí körmenetet a reformátusok rendre megzavarják. A körmenet nem tud zavartalanul kimenni a határba, mert a reformátusok arra hajtanak 152