H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

tevékenység nyomait őrzi - tehát jóval délebbre helyezkedik el (1. kép). Egy újabb, látszólagos összefüggés eredményeképpen Szathmáry László a Körös folyók mai, holocén lefutását tekintette meghatározónak a Körös kultúra északi határvonalának kialaku20 21 lásával kapcsolatban. Az eddig publikált régészeti adatok figyelembevétele alapján azonban a Körös folyók és a Körös kultúra északi elterjedési határa közötti kapcsolat egyértelműen cáfolható. A Körös folyó nem alkothatta a Körös kultúra északi határvonalát, ugyanis a Körösök vonalától északra a Közép-Tisza vidéken (Tiszapüspöki, Nagykörű, Kőtelek, stb.) mintegy 60-80 km-re, a Berettyó mentén kb. 20-40 km-re, valamint a FelsőTisza vidéken (Tiszabezdéd, Nagyecsed, Méhtelek) hozzávetőleg 100-150 km-re is találhatók kora neolit lelőhelyek (1. kép). Véleményünk szerint az egyes jelentősebb kiterjedésű, Körös kultúrához tartozó települések megjelenése a holocén korú élővízi ágakat követő másodlagos és harmadlagos - köztük a pleisztocénben kialakult, de a holocén során feltöltődött —, inaktívvá vált medrek partján nem azt jelenti, hogy újra élő folyómedrekké alakultak, ahogy Szathmáry László feltételezte. A rendelkezésre álló adatok alapján a kora neolit telepek egy részét azért hozták létre ezeken a speciális környezeti adottságokkal rendelkező területeken, mert ott kedvezőbbek voltak a letelepedési viszonyok. Az újkőkori települések a pleisztocén korú folyómedrek természetes parti gátjain, folyóhátakon, valamint a süllyedékterületek legkiemelkedőbb pontjain az árvizektől kevésbé voltak veszélyeztetve, ugyanakkor még vízközeiben voltak. A T. Dobosi Viola által rekonstruált „koraholocén Tiszameder-Ér-völgyi ősfolyó' Somogyi Sándor térképének hibás értelmezésén alapul. Dobosi összekötötte a pleisztocén végi Ér-völgyi medreket az Ó-Berettyó folyószabályozás előtti nagy-sárréti holocén korú medreivel és azokkal az Északiközéphegységből eredő, pleisztocén korú nagykunsági medermaradvánnyokkal, amelyek a holocén során a tiszai árvizeket vezették le az Ó-Berettyó irányába. Ez a három különböző korú, eltérő irányú mederrendszer sohasem alkotott egy egységes, K-Ny irányú „ősfolyót" a Nagykunság területén. Hasonló problémák ismerhetők fel Szathmáry László térképén az általa Ér-Tiszának/Ős-Tisza—Berettyónak nevezett feltételezett folyó esetében. Az egyik legnagyobb régészeti-quartergeológiai problémának azt tekintjük a Körös-Starcevo kultúra északi elterjedésével kapcsolatban, hogy a Kárpát-medence folyóvízhálózatának kialakulásánál hiányoznak azok a finom (régészeti) léptékű, analitikus, kronológiai, sztratigráfiai, geomorfológiai és őskörnyezeti adatok, amelyek alapján rekonstruálhatók lennének a folyómederváltozások a kora holocén periódusban. Az Alföldön találhatók olyan kisebb régiók (Bodrogköz, Tiszahát), ahol szisztematikus kutatások eredményeként a folyómedrek kora, a folyók egykori környezete 29 a ma elvárható szinten ismertté váltak. Ezek a területek azonban északabbra találhatók a Körös-Starcevo kultúra elterjedésétől, és az ott elért hidrogeológiai, geomorfológiai eredmények nem adaptálhatók a Közép-Tisza vidékre vagy a Körös-süllyedékre. Az eddigi adatok azt bizonyítják, hogy a Közép- és Alsó-Tisza vidékről közölt holocén folyóvízhálózat fejlődéséről írt cikkek döntő része 30 Sümeghy József alaphipotézisét és térképét módosította csak, anélkül hogy a régészeti geológiában elfogadható eredményeket mutatott volna fel. Az alföldi Körös kultúra folyóvölgyekhez kapcsolódó elterjedésénél az egyik legnagyobb régészeti toposznak azt tekinthetjük, hogy a Tisza, a Berettyó folyók és a Körös völgyében található kora neolit telepek közötti terület nem köthető össze automa31 tikusan egyetlen „frontzónává", mint azt korábban feltételezték. Ennek oka az, hogy a Körös vidéktől északra csupán a Tisza és az Ó-Berettyó völgyében találhatók Körös lelőhelyek, a két folyóvölgy közötti területről pedig mindmáig hiányoznak. Összegezve a Körös kultúra elterjedésének északi határáról rendelkezésre álló régészeti és földtani bizonyítékokat megállapítható, hogy nem „frontvonalról" és nem „határfolyóról" van szó. Egy nem létező „frontvonalat" pedig nem lehet összefüggésbe hozni egy hiányzó „határfolyóval". Maga a „határfolyó" alaphipotézis önmagában is meglepő gondolatokat vet fel, mert csak a folyó egyik partján számol a megtelepedés lehetőségével. A kora neolitikum időszakában ennek alapján egy tudatos, előre megtervezett kolonizációt kellene feltételeznünk a régióban. A rekonstruálható szociokulturális struktúrából következtetve azonban messze nem tekinthetjük ilyen szervezettnek a KörösStarcevo kultúra népességét a Kárpát-medencében. Ugyanakkor ez a kultúra észak felé való terjedése során az Alföldön több nagyobb, K-Ny irányú folyón (pl. Maros, Körös) is átkelt, sőt a Tisza sem jelentett számára leküzdhetetlen akadályt. Ez utóbbi állítást bizonyítják a Tisza jobb és bal partján egyaránt kimutatott kora neolit lelőhelyek. A régészeti adatok tehát arra utalnak, hogy a folyóvölgyeknek kiemelkedő szerepük volt a Körös-Starcevo kultúra terjedésében. A folyóvölgyekben és a hozzájuk kapcsolódó tektonikus eredetű süllyedékekben kialakult zöld folyosóknak 20 Szathmáry 1983, 74, 78 21 pl. Kalicz-Makkay 1972, 82, 1. ábra; 1974; 1976; 1977, 146, 165, 2. térkép; Makkay 1982, 1. térkép; Raczky 1980, 22, 13. kép; 1983 22 Szathmáry 1983, 78 23 Dobosi 1983, 12 24 Somogyi 1982, 79, 15. ábra 25 Somogyi 1982, 79, 15. ábra, 7-es jelzésű medrek 26 Somogyi 1982, 79, 15. ábra, 8-as jelzésű medrek 27 Somogyi 1982, 79, 15. ábra, 10-es jelzésű medrek 28 Szathmáry 1991, 295-296 29 Borsy 1995; Borsy—Félegyházi 1983 30 Sümeghy 1944 31 pl. Kalicz-Makkay 1972, 82, 1. ábra; 1974; 1977, 2. térkép; Makkay 1982, 1. térkép; Raczky 1989, 243, 1. kép 12