H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

- mint speciális környezeti adottságú területeknek - pedig kifejezetten migrációt segítő vonásaik voltak, s emiatt elsődleges kora neolit infiltrációs zónáknak tekinthetők. Számos kutató feltételezte, hogy paleoökológiai tényezők is befolyásolhatták a Körös-Starcevo kultúra északi elterjedését. Ezek közül az alábbiakról tettek említést a szerzők: egykori csapadékeloszlás, vegetációs hőösszeg, hőmérséklet, napfénytartam, talajtakaró, növényzet és vízrajz. A fenti cikkek azonban csak ötleteket vetettek fel, egy átfogó, alternatív modell kidolgozása egészen a közelmúltig váratott magára. Ennek a kérdéskörnek az egyik fontos eleme az is, hogy a mai klímaadatok mennyire adaptálhatók a kora holocénre? Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a termelő gazdálkodás kialakulásától kezdődően az alföldi hab/tat — talaj, növényzet, állatvilág - alapvetően átformálódott, így csak a régészeti léptékű paleoökológiai, geológiai és őslénytani (pl. pollenanalitika, malakológia, radiokarbon stb.) adatok felhasználásával rekonstruálhatjuk hitelesen a Kárpát-medence őskörnyezeti állapotát a kora holocénban. Korábbi eredmények alapján a különböző őskörnyezeti tényezők kialakulásával magyarázták a Körös-Starcevo kultúra északi elterjedésének határát a Kárpát-medencében. A paleoökológiai faktorok hatásával több szerző is foglalkozott, de legrész- letesebben John IMandris és különösen Kristina Kösse, ÍR valamint Szathmáry László tárgyalta. John Nandris két eltérő talajvíz adottságú régióra bontotta a Kárpát-medencét: egyrészt a neolit népcsoportok által birtokba vett folyóvölgyekre, másrészt a mezolit közösségek által megszállt magasabb térszínekre, futóhomok területekre és barlangi régiókra. A legújabb terepkutatások nagyszámú mezolit lelőhelyet mutattak ki az Alföld északnyugati részén, a Zagyva jászsági szakaszának térségében. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a két népcsoport elterjedése, megtelepedése közötti különbségben nem az eltérő talajvíz viszonyok játszották a döntő szerepet. Ugyanakkor Nandris helyesen mutatott rá az Alföld kora holocén és mai vegetációs állapotának eltéréseire, ennek okára, valamint a lokális környezeti tényezők megtelepedést és gazdálkodást befolyásoló hatásaira. Kristina Kösse a Körös kultúra elterjedésének északi határát nem vizsgálta. Könyvét ennek ellenére forrásmunkának tekin32 Sümegi-Kertész 1998, 150, 152, 154-155, 6. kép 33 Dobosi 1976, 40; 1983, 12; Kösse 1979, 11-124; Makkay 1982, 11-25; 7. lábjegyzet; 1983, 74-78; 1991, 295-297 34 Sümegi-Kertész 1998, 145-157 35 Dobosi 1983; Makkay 1982 36 Nandris 1972; Kösse 1979; Szathmáry 1983; 1991 37 Nandris 1972, 67 38 Kertész 1991; 1993; 1994; 1994a; 1995; 1996a; 1996b; 1996c; Kertész 39 Nandris 1972, 62-63 40 Kösse 1979 41 Dobosi 1983, 12 42 in: Dobosi 1983, 15, 9. lábjegyzet 43 Sümegi-Kertész 1998, 151, 4. kép 44 Sümegi-Kertész 1998, 146, 148, 150 45 Dobosi 1983, 13, 7. kép 46 Sümegi 1996, 90-110; Sümegi-Hertelendi 1998, 862; Sümegi-Kertész 1! tettük, mert először foglalta össze a kora neolit és középső neolit kultúrákra vonatkozó környezeti és őskörnyezeti eredményeket, melyek közül a talajt és az őshőmérsékleti adatokat tekintette a legfontosabbnak. A vegetáció fejlődéséről és a neolit népcsoportok környezetre gyakorolt hatásáról nem rendelkezett bizonyítékokkal, tehát - mint azt lentebb majd részletesen kifejtjük — a holocénra vonatkozó paleoökológiai adatai revízióra szorulnak. Kösse megközelítésében találhatjuk a legtöbb pozitív elemet, mivel összehasonlítja a kora neolit és középső neolit kultúrák őskörnyezeti hátterét. T. Dobosi Viola szerint „A Körös-Starcevo expanzió elakadását sokkal inkább ökológiai okokkal magyarázhatónak véljük, mintsem a mezolit alapnépesség ellenállásával.' Ugyanakkor Dobosi átfogó alternatívát nem mutatott be cikkében, csak kiragadott példákat sorolt fel, hogy milyen klimatikus tényezők befolyásolhatták a Körös-Starcevo kultúra letelepedését. Ezek közül a Kretzoi Miklós által javasolt klimatikus zónahatár megfogalmazása alapvető fontosságú volt. A tenyészidőszakra vonatkozó, meteorológusok által kidolgozott éghajlati térképeket, azok adatait egy modellbe foglalva mi is felhasználtuk. Megjegyezzük azonban, hogy önmagában a klimatikus bizonyítékok, klimatikus zónahatár alapján nem magyarázható meg a KörösStarcevo kultúra elterjedésének északi határa, így a Duna-Tisza közi térségben a kora neolit lelőhelyek hiánya sem. Ezek az éghajlati adatok, klimatikus határfelületek csak akkor értelmezhetők, ha a letelepedést, földművelést és állattenyésztést egyaránt befolyásoló valamennyi ökológiai tényezőt a minimum elv, a limitáló faktor és az aktualizmus elve alapján egyszerre vesszük figyelembe. T. Dobosi Viola a magyarországi holocén biosztratigráfiát bemutató ábráján - véleményünk szerint - több, eltérő ökológiai régióba tartozó területről származó paleobotanikai, paleozoológiai és paleoklimatológiai adatot foglalt össze. A Kárpát-medence makro-, mező- és mikroszintű mozaikossága következtében az eltérő ökológiai zónákból származó paleontológiái, valamint paleobotanikai adatok automatikus összekapcsolása egymásnak ellentmondó, félrevezető interpretációkhoz juttat. A legutóbbi évek holocén paleoökológiai kutatásai viszont azt bizonyítják, hogy a korábban elvégzett elemzések mintavételi, metodikai és értelmezési 1996, 40-42; Raczky 1986, 29-30; 1988, 29; Sherratt 1981; Szathmáry 1978, et al. 1994; 1994a; 1995 I; Sümegi et al. 1998 13