H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Dankó Imre: A Jászkun Kerület 1833. évi tariffája (Adalék az árucsere-vásár dokumentációk kutatásához)

Karcag Debrecenébe, Jászárokszállás Gyöngyösébe, Kunszentmiklós Kecskemétébe, de Pestébe is. Míg Lacháza csak a pestibe. Szóba jött vásártartó helységeink közül egyedül Kunhegyesnek készült vonzáskörzeti tanulmánya. Vadász István tanulmánya általános vonzáskörzeti felmérés, kimondottan a kunhegyesi árucsere, illetve vásárok-hetivásárok vonzáskörzetével a tanulmánynak csak egy része foglalkozik. A vásárok és a hetivásárok között éppen a vonzáskörzet tekintetében van a legnagyobb különbség. A vásároknak (országos vásároknak) nagy, a vásártartó település bel- és külterületén messze túlterjedő vonzáskörzeteik vannak. A hetivásárok vonzáskörzete viszont legtöbbször csak a hetivásárt tartó település belés külterületéből (esetleg a legközvetlenebb környékére is kiterjedően) áll; mindenképpen helyi árucsere-alkalom. Ez azután legtöbb hetivásárunk olyan, főleg a vásározó iparosokra vonatkozó korlátozó rendelkezéseiben is megmutatkozott, amelyek megtiltották, vagy erősen korlátozták a nem helybeli iparosok árusítását. Mind a vásároknak, mind a hetivásároknak fontos alkotó eleme a vásárra és a vásárból való fel-, illetve elhordás; a szállítás, a közlekedés kérdése. A vásárokra-hetivásárokra való áruszállítás többféle módon történt, de legáltalánosabb volt a kocsin-szekéren való szállítás, sőt a szekérről-kocsiról való árusítás is. Annyira, hogy a kocsi, a szekér sok helyen mértékegységként is szerepelt. Ha megnézzük tarifajegyzékünket, azt tapasztalhatjuk, hogy a kocsik száma, üres vagy terhelt volta, az eléjük fogott lovak, illetve ökrök száma határozta meg díjtételeiket. Tarifajegyzékünk ebben a tekintetben is figyelemre méltó adalékokkal szolgál. A korabeli utak lehetetlen voltára utal, hogy nagyon sokat foglalkozik a kocsikkal, szekerekkel. Sokkal többet mint a lóhátas, vagy gyalogos utasokkal, árusítókkal. Tekintve, hogy a Hármas Kerületben áruszállítás szempontjából érdemleges vízi út nem volt, vízi járművek tarifájáról nem szól. Viszont a korabeli utak állapotára, a szállítás nehézségeire utal, hogy „6 ökrü, vagy lovu szekér"-ről is beszél. Különben ezekről az utakról, az ezeken való közlekedésről, szállításról Györffy István Nagykunsági krónikájában is olvashatunk. Ott a híres, hírhedt Karajános gátjáról van ugyan szó, de bizton mondhatjuk, hogy az ott leírtak általánosnak vehetők. Ezt erősíti meg Szűcs Sándor is, amikor a Sárrét régi útjairól - köztük több olyan sárrétszéli útról is, amely szoros kapcsolatban állt a Nagykunsággal, a nagykunsági, közelebbről a karcagi utakkal. Bármily rosszak is voltak ezek az utak, annyiban mégis fontosak, hogy az ő nyomvonalaikon épültek ki aztán az utak, a fő útvonalak is (mint például a Szolnok-PüspökladányNagyvárad; illetve a Püspökladány-Debrecen útvonal), sőt a főútvonalak mentén a vasútvonalak is. Ez a meghatározottság főleg a Budapest-Szolnok-Püspökladány-Debrecen-Nyíregyháza; illetőleg a Püspökladány-Nagyvárad—Kolozsvár vasútvonalra vonatkozik. Ez az útvonal, illetve vasútvonal a Tarifajegyzékünkben foglalt Nagykun vásárhelyek közül éppen a két legszámottevőbbet kötötte és köti össze ma is: Kisújszállást és Karcagot. A budapest-szolnoki fővasútvonalból Ceglédnél kiágazó Cegléd-Szeged fővasútvonal pedig (gondosan kikerülve a Duna mente, a Kiskunság vizes területeit) Kiskunfélegyházát érinti. Ha mégis beszélni akarunk a Hármas Kerület vásáraivalhetivásáraival kapcsolatosan vízi utakról, vízi szállításrólvásározásról, akkor ilyesmiről érdemlegesen csak Kunszentmárton esetében beszélhetünk. Egyébként sem a Körösök, sem a Berettyó, sem a Hortobágy a Nagykunságot, a nagykunsági vásár-hetivásár helyeket érintőleg nem beszélhetünk. A Kiskunságot, illetőleg a Kiskunsági vásár-hetivásár helyeket sem érintette érdemleges vízi szállítási-közlekedési lehetőség. Ilyenről legfeljebb a Jászság esetében beszélhetünk, ahol is a Tisza, sőt esetenként a Zagyva is számításba vehető. Tarifánk kétféle árusítási módot különböztetett meg: kocsis vagy szekeres, és gyalogos árusítást. A gyalogos árusítást érdekes fajtájaként szerepel az árusításban és az áruszállításban is szerepet játszó lóhátas megjelenés a vásáronhetivásáron. Tarifánkból is kiolvashatóan akként is csoportosították az árusítást módját, hogy sátras árusítás volt-e vagy sem. Tarifajegyzékünkben, helypénzdíjszabásunkban különben a következő terminusokat találjuk: Kereskedő (aki különböző portékával jelenik meg a vásáron és „sátorban kirakoszik"), sátoros kereskedő, „gyalog áruló kofa", szerepel a vásározó láda is (aminek nemcsak szállítási funkciója van, illetve volt, hanem kiállítva, széles fedelét árusító pultként is használták), a kirakodó, vagy iparcikk-vásárral kapcsolatosan az árucikkek vonatkozásában általában portékáról beszél, de néhány esetben az áruféleségeket nevükön nevezi: ruházatokat áruló kereskedőkről, „sáfrányos kereskedőkről" hallunk; a kávét- és rozsólist árulók mellett; a „hátalló- és földszint áruló portékásoktól" a különösebben nem körülírt zsidóktól kevesebb „vásári taxákat" szednek, legkevesebb helypénzt fizetnek a „gyalog áruló kofák". Néhány jellegzetes vásári ipari terméket, illetőleg vásári iparost nevén is nevez: a gombkötőtől, a patkoló 40 Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984. 49., 51., 75., 78., 106-107., 113-114., 114-116. p. 41 Vadász István: Kunhegyes vonzáskörzete. Alföldi Tanulmányok 1987. Békéscsaba, 1987. 279-306. p. 42 Györffy István: Nagykunsági krónika (Karcag, 1922.). A lőzérhalmi eset. Nagykunsági krónika II. kiadás. Budapest, 1941. 56. p. - Vö.: Györffy István: A régi utak. A Falu, III. 1922. 7. sz. 160-161. p. Illetve: Magyar falu - Magyar ház. Budapest, 1943. 26-29. p. 43 Szűcs Sándor: Hogyan utaztak a régi sárrétiek. Püspökladány és Vidéke, II. 1937. december 23. - Különlenyomat is. 44 Boricsiczky Béla: Magyarország legnevezetesebb kereskedelmi útvonalai a XIV. és XV. században. Földrajzi Közlemények, XLII. 1914. V. 301-307. p. és Csorba Csaba: Az Alföld közlekedésföldrajza a XVIII-XIX. században. Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv, I. 1874. - Erdősi Ferenc: Területi érdekek szerepe az Alföld vasúti mellékvonalak építésekor felmerült gazdasági, településfejlesztési elvárások és a tényleges következmények. Alföldi Tanulmányok. 1987. Békéscsaba, 1987. 143-162. p. 45 Korompai Gábor: Az Alföld víziútjai. Alföldi Tanulmányok 1987. Békéscsaba, 1987. 163-187. p. - Vö.: Gráfik Imre: Az áru útja a szállítás forradalma előtt. Ethnographia, XCIV. 1983. 1-35. p. 118