H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Die Hierarchie der Märkte des Jazygkumanischen Bezirks aufgrund des Marktgebührentarifs des Jahres 1833
lakatostól-kovácstól más és más helypénzt kér. Néhány esetben a taxa összege a kocsitól-szekértől, illetve sátortól függ, „faszerszámokat", „cserépedényeket áruló" kocsikról-szekerekről, valamint „konyhát tartó pecsenye sütögető' sátorról" hallunk. Az élő állatok után járó taxát darabszám után állapítja meg. Legtöbbet kér a „számos állatokétól (szarvasmarha, ló) kevesebbet a sertésektől, még kevesebbet a borjaktól, a szamaraktól és legkevesebbet a juhoktól. A Jászkunság fában szegény területén tartott vásárok és hetivásárok fontos, és ezért külön is említett árucikke volt a „tüzelő", amiket szekérről-kocsiról árultak. Tarifánk is megemlíti a hivatalos mérőeszköz, a véka kölcsönzési díját „minden használatra". Tarifajegyzékünk feltünteti, hogy nemes emberek saját jószágaik és termesztvényeik után taxát nem fizetnek, ha bebizonyítják, hogy azok, mármint az árucikkek a sajátjuk. A hetivásárok díjszabásai közt a 3. tételként szereplő „Földszint áruló, és minden nemű idegen, és helybeli állandó kofától" tétel második részének lehúzása (és helybeli állandó kofától) azt bizonyítja, hogy a hetivásárokon az idegen iparosok, kereskedők általában nem szívesen látott árusok voltak, de ha már mégis megjelentek, akkor helypénzt kellett fizetniük. Az effajta megkülönböztetés a helybeli, a hazai ipar-kereskedelem egyfajta védelmét szolgálta volna. Tarifánk központi szerkesztésű helypénzjegyzék; a Hármas Kerület vásár-hetivásár tartó mezővárosai számára készült. Biztosan figyelembe vették, de a vásártartó mezővárosok elöljáróságai maguk állították össze saját vásáraik helypénzdíjszabásait, vásárvám-jegyzékeit. Ezen a fentiekben ismertetett Tarifánál lényegesen részletezőbbek voltak ugyan, de nem hágták át a központi helypénzjegyzék megadta kereteket. Összehasonlításként a saját községi hatáskörben kialakított tarifajegyzékek közül a topánfalvi 1889. évi (Torda-Aranyos megye, topánfalvi járás Topánfalva község vásári és piaczi vámszedési jegyzéke) tarifát és a „Csanádmegyébe kebelezett Makó, Nagylak és Batonya vásáros helységekben" 1867-től érvényes Vásári Tariffa-t említjük. Mind ennek, mind minden más vásárvám-, helypénzdíjszabásnak, tarifajegyzéknek sokat köszönhetünk az adott terület, vagy helység vásárai-hetivásárai jobb megismerése mellett az út-vasúthálózat fejlődése, kiépülése, az áruszállítás tendenciái tekintetében. IMRE DANKO DIE HIERARCHIE DER MÁRKTE DES JAZYGKUMANISCHEN BEZIRKS AUFGRUND DES MARKTGEBÜHRENTARIFS DES JAHRES 1833 Die öffentliche Versammlung des Dreierbezirkes, der aus den jazygischen und den zwei kumanischen (Klein- und Gross-) Bezirken bestand, eriiess 1833 eine Markttarifenmassnahme, bzw. einen Marktgebührentarif. Die Versammlung liess den Tarif auch in Druck erscheinen. Die Studie bestimmt mit der geschichtlich-ethnographischen Analysierung der Thesen des Markttarifs die Márkte und Wochenmárkte, auf die sich die Anordnung 1833 bezogen hat. Mit der Benützung der Markt- und Wochenmarktliste des Jahres 1892 und der dazu gehörenden ortsgeschichtlichen und Volkskundeliteratur zieht sie auf die Grösse der einzelnen Márkte und Wochenmárkte, ihren Warenverkehr, die Bedeutung ihres Anziehungskreises Folgerungen. Sie stellt die Wichtigkeitsfolge der in die Rede kommenden Márkte und Wochenmárkte fest. Sie betont, dass trotz allerlei Administrationsmassnahmen auch 1833 die führenden Márkte/Wochenmárkte, die von Jászberény in Jazygien, die von Karcag in Grosskumanien und die von Halas in Kleinkumanien gewesen sind. Weder die aufgezáhlten drei bedeutendsten Márkte/Wochenmárkte des Dreierbezirkes, noch die anderen Warenaustauschgelegenheiten von hier hatten auf grund der lándlichen Zusammenschreibung des Jahres 1828 lándliche Bedeutung. Allé Marktstellen gehörten zum Anziehungskreis irgendeinem anderen, grösseren Markt: zu dem von Gyöngyös-Eger, zu dem von Debrecen-Szolnok und zu dem von Kecskemét-Szeged. Der behandelte Marktzollgebührentarif des Jahres 1833 im Dreierbezirk bestimmte die Menge der zum Markt gebrachten Waren je Fuhrwerke und Kutschen, bzw. mit der Anzahl der Fuhrwerk oder Kutsche ziehenden Tiere (Stiere, Pferde). Aufgrund dessen unterschied er zwei verschiedene Markthándler: Hándler mit Fuhrwerk oder Kutsche, sowie "Fusshándler". lm Falle der Viehe wurden die Stückzahl und das Altér und der Entwicklungsstand der Tiere in Betracht gezogen. 46 Topánfalva, 1890. Dankó I.: A vásárhirdetés. I. m. 414. p. 27. kép és Dankó I.: A magyar vásárok néprajza. I. m. 332. kép. 47 Vásári Tariffa A Csanádmegyébe kebelezett Makó, Nagylak és Batonya vásáros helységekben, 1867. Dankó I.: A magyar vásárok néprajza. I. m. 658-659. p. 119
