H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Dankó Imre: A Jászkun Kerület 1833. évi tariffája (Adalék az árucsere-vásár dokumentációk kutatásához)

A fent említett vásárszabadalmak túlnyomó többsége országos vásárokra szólt, heti vásárok tarthatásáról alig néhány vásárprivilégium rendelkezett. Ez nem jelentette azt, hogy a kérdéses jászkunsági településeken ne tartottak volna hetivásárokat, hanem elsősorban azt, hogy nem külön szabadalomlevélben rendelkeztek felőlük, másrészt pedig azt, hogy nem tartották lényegesnek megemlíteni a hetivásárok létét, vagy nem létét. Hiszen általánosan tudott dolog, hogy előbb alakultak ki a hetivásárok szinte minden arra alkalmas helységben, mint az országos vásárok. Köztudott, hogy I. István híres, 1015-ből származó vásárrendelete, amely a templomok mellé rendelte a vasárnaponként megtartandó vásárokat, voltaképpen hetivásárokról rendelkezett. Természetesen voltak olyan helységek is, amelyeken nem tartottak hetivásárokat és az így megkapott országos vásár szabadalmakban biztosított országos vásárok jelentették a kérdéses helység árucsere alkalmait. Különben ebben a kérdésben az 1892-ben össze- állított, de korábbi adatokat is rögzítő Vásárjegyzék nyújt biztosabb képet. Eszerint Jászberényben kedden és pénteken; Jászapátiban nem jelzett; Jászsárokszálláson csütörtökön; Jászkiséren nem jelzett; Jászladányban szerdán; Jászalsószentgyörgyön hétfőn és pénteken; Jászfényszarun hétfőn; illetve Kiskunhalason hétfőn és szerdán; Kiskunfélegyházán kedden és pénteken; Kiskundorozsmán kedden és pénteken; Kiskunlacházán hétfőn és csütörtökön; valamint Karcagon pénteken; Kisújszálláson csütörtökön; Kunszentmártonban hétfőn és szerdán; Túrkevén szerdán; Kunhegyesen szerdán; Kunmadarason pedig hétfőn tartottak hetivásárokat. A felsorolásból kitűnik, hogy a hetivásárok elosztása a Jászságban volt a legkevésbé rendezett. Még akkor is, ha hozzávesszük annak az öt jásznak jelzett településnek az adatait is, amelyeknek nem volt országos vásáruk, hanem csak hetivásáruk, mint Jászdózsának és a jász-expanzió által keletkezett Jászkarajenőnek, Jász-Kerekegyházának, Jász-Lajosmizsének . A Kiskun Kerületben általánosak voltak a keddi és a pénteki hetivásárok. A -Nagykunságban viszont kedd kivételével minden nap, de különösen szerdán tartottak hetivásárokat. A Tarifa-jegyzék elemzésénél abból kell kiindulnunk, hogy volta- képpen helypénz-, vagy - ma már kevésbé használatos szóval - vásárvámnak nevezett belépési (tudniillik a vásár-hetivásár területére) engedély, végső soron helypénzfizetési listáról van szó. Maga a szó, tarifa, meglehetősen új volt a magyar nyelvben 1833-ban. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára első említését 1782-ből tudja. Szavunkat ez a szótár is, az Értelmező Kéziszótárral együtt, hozzánk olasz és német közvetítéssel eljutott arab eredetű nemzetközi kereskedelmi 38 műszónak mondja. Tarifajegyzékünkkel (szándékosan írjuk a mai helyesírási szabályoknak megfelelően egy f-fel: tarifa) kapcsolatosan is, mint minden más helypénzjegyzékkel kapcsolatosan is előtérbe kerül a kérdéses vásár, vagy hetivásár vonzáskörzete. Minden vásárnak és hetivásárnak megvan és régen is megvolt a maga vonzáskörzete. Minden vonzáskörzet kétféle tényezőből állt: először is a vonzáskörzet a kérdéses vásártartó helység bel- és külterületéből (tanyavilág) tevődött össze. A vonzáskörzet másik tényezőjét a környező, szomszédos települések belterületei és határai alkották. A vonzáskörzetek ezen második tényezője természetesen nemcsak a környező, szomszédos területekből, településekből állhat, hanem sok esetben - különböző okok következtében - távoli területek, települések is érvényes, aktív vonzáskörzeti tényezők lehetnek. Ahogy már említettük is, a vonzáskörzetek nagysága minősíti nemcsak magát a kérdéses vásárt-hetivásárt, hanem a vásártartó helységet is. Minthogy maga a vásártarthatás-vásártartás is rangsorol, nemcsak a magyar településfejlődésben tölt be fontos funkciót, például azzal is, hogy sok-sok településünket a vásártartás tett mezővárossá, emelt ki a falvak sorából. Erről a „rangsorolásiról olvashatunk éppen a Hármas Kerület három vezető városával - Jászberénnyel, Kiskunfélegyházával és Karcaggal - kapcsolatosan vásár- hetivásár - közlekedés vonzáskörzet vonatkozásában szép és okos leírást Antalffy Gyula Jászberény, Karcag, Félegyháza című tárcájában, a múlt század első felére, a refomrkorra vonatkozóan. Felsorolt vásáraink, tehát a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság és a Kiskunság vásárai vonzáskörzete tekintetében, Bácskai Vera és Nagy Lajos kutatásaira alapozottan, általában azt állapíthatjuk meg, hogy egyik városunk se volt vásár-piac központ, egyik se bírt különösebb vonzáskörzettel. Legtöbbjük csak saját magára, kiterjedt határára, lakott pusztáira, tanyavilágára támaszkodhatott ilyen vonatkozásban. Ugyanakkor mindannyian beletartoztak valamelyik - esetleg tőlük messzebbre eső vásártartó helység vásárainak vonzáskörzetébe (mint például I. m. 547-565. p. Benne vásár: 558. p.; Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig. Szolnok, 1967. 73—75. p., 87-88. p., 129-130. p. 30 Dankó Imre: A vásárok-hetivásárok körének bővülése, 1700-1848. Magyar Néprajz III. Kézművesség. Budapest, 1992. 660-662. p. 31 A Magyarországon tartani szokott országos (kirakó s marha) és hetivásárok jegyzéke. A kereskedelemügyi m. k. ministeriumban létező hivatalos kimutatások alapján betűrendben összeállítva. H. és é. n. (Budapest, 1892). 32 Uo. az említett helységneveknél. 33 Jászdózsa. Fényes E.: Magyarország geographiai szótára. I. m. I. 279. p.; Fodor F.: A Jászság életrajza. I. m. 234. p., 394. p.; Szabó László: Jászdózsa és a palócság. A jászdózsai fokhagymatermesztés. Tematikus és Lokális Monográfiák I. Eger-Szolnok, 1973. 287. p., 293. p.; Dankó Imre: A jászsági vásárok-piacok néprajza. I. m. 179. p. Tóth T. (szerk.l: Adatok... I. m. I. 277-291. p. Benne vásár: 285. p. 34 Jászkarajenő. Tóth T. (szerk.): Adatok... I. m. I. 196 p. 35 Jász-Kerekegyháza. Tóth T. (szerk.): Adatok... I. m. I. 31. p., 226-227. p. 36 Jász-Lajosmizse. Tóth T. (szerk.): Adatok... I. m. I. 31. p., 240. p., 244-245. p., 248-249. p. 37 A Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára, III. köt. Budapest, 1976. 853. p. 38 Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 1972. 1339. p. 117