H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Ansiedlung und Bevölkerung im Mittelalterlichen Komitat Gömör

Gede várához tartozó 10 falu Lorántffy Mihály által birtokolt 148 telkéből 54, 1499-ben a Derencsényiek 35 falujában található 252,5 portából 34% lakatlan volt. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a század végén, az 1494-1495. évi összeírás már csak mintegy 4000 portát mutat ki a megye területén. Természetesen ebben a számban ismételten csak a telkes jobbágyság foglaltatik, tehát továbbra is hiányzik belőle az adómentes réteg és a nemesség. Továbbá a század végére, ha nem is nagy mértékben, de növekedett a telekosztódás és emelkedett a zsellérek száma, Irodalom- és A0. - Anjou-kori Okmánytár. Szerkesztette: Nagy Imre és Nagy Gyula. I VII. Bp. 1878-1920. Borovi - Borovi József: A mai rozsnyói egyházmegye területének középkori kialakulása. Rozsnyó 1942. Borovszky - Gömör-Kishont vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerkesztette: Borovszky Samu. Bp. é. n. Csorna - Csorna József: Magyar nemzetségi czímerek. Bp. 1904. In.: Karácsonyi 1147-1314. Csorba - Csorba Csaba: A történeti Gömör. In.: Gömör néprajza I. Szerkesztette: Ujváry Zoltán. Debrecen 1985. 19-27. DL - Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár Engel - Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Új Történelmi Tár 2. Bp. 1989. Fekete Nagy - Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934. HAVASSY PÉTER ANSIEDLUNG UND BEVÖLKERUNG IM Die geographische Lage (ein Becken von Gebirgen umschlossen) lásst zu vermutén, dass die landnehmenden Magyarén diese Gegend nicht in der ersten Phase eroberten, dazu kam es erst im 10. Jahrhundert, als sie neue Gebiete für die Sommerweide suchten. Wir habén jedoch keine genaue Angabe, welcher Stamm das Gebiet des Komitats in Besitz genommen hat, und wann die Burgorganisation von Gömör ausgebildet wurde. Aufgrund unserer Forschungen war aber das Geschlecht Hanva das urtümliche, sich hier ansiedelnde Geschlecht des Komitats, ausser ihm spielten noch die Geschlechter Balog, Ákos und Rátót eine bedeutende Rolle. Trotz einigen Behauptungen in der 19 A fejezet eddig külön nem jelzeteit adataira lásd: Engel 15-17., 57-93. tehát a fentebb, az 1427. évi összeírásnál taglalt 2000 főt joggal itt is az adó alól kivont lakosság számadatának tekinthetjük, akkor megállapítható, hogy Gömör lakossága a század végén megközelítette a 6000 családot. Tehát nemcsak az 1427-1495 között jelentkező természetes szaporulat tűnt el, hanem az 1427. évihez képest 18,2%-kal csökkent az összeírt létszám. E nem éppen vigasztaló helyzetben várta a megye lakossága a törökök betörését. rövidítésjegyzék Györffy - Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. D-GY. Bp. 1987. 455-559. Györffy 1983 - Györffy György: István király és műve. Bp. 1983. Ha - Ha Bálint: Gömör megye. I—

IV. Bp. 1944-1976. Karácsonyi - Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Ilii. Bp. 1900-1901. (A reprint kiadást használtuk, ahol a három kötetnek folyamatos a lapszámozása.) KMTL. - Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerkesztő: Kristó Gyula. Bp. 1994. B. Kovács - B. Kovács István: Gömörország. Pozsony 1997. Kristó - Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. Reiszig - Reiszig Ede: Gömör-Kishont vármegye története. In.: Borovszky 449-558. MITTELALTERLICHEN KOMITAT GÖMÖR Fachliteratur sind wir der Meinung, das Gömör in der Wirklichkeit die Rolle eines Grenzkomitats nicht ausüben konnte. Es lebten aber im Komitat schon hier gefundene, ansássige Bewohner, die eher zu den Poprad-Taler und Galizier Slowaken gehörten, sowie die hier angesiedelten Bulgarslawen. Eine bedeutende Zahl von Westslawen suchte sich in der fást als unbesiedelt geltenden Gömörer Berglandschaft infolge einer kraftvollen Kolonisierung, die am Ende der Arpadenzeit und am Anfang der Zeit der Anjoust begann, eine neue Heimat. Das Slawentum von Gömör ist alsó nicht einheitlich, aber die Ortsnamen, vor allém der Name des Dorfes Slavus (Sclavus), beweisen, dass die Slowaken bereits im allerersten Schicht der i.; Ha I. 225-234. p. 110