Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Pató Mária: A szolnoki városi könyvtár és múzeum története (1933—1944)

PATÓ MÁRIA A SZOLNOKI VÁROSI KÖNYVTAR ES MÚZEUM TÖRTÉNETE (1933—1944) Közgyűjteményeink a két világháború között Az 1920-as évek művelődéspolitikájának nagyformátumú teoretikusa, Klebelsberg Kuno, akinek munkásságát az egyes történelmi időszakokban nagyon ellentmondásosan ítéltek meg. Mindezek ellenére vitathatatlan, hogy művelődéspolitikai programja, amely az adott viszonyok között „korszerűtlen" volt, mégis a „legmodernebb" elképzelés.

1 Az 1930-as évek elejének gazdasági válsága azután a nagyszabású terveket elsöpörte, illetve a hómani kultúrpolitika részben folytatta és felerősítette a már elkezdett oktatási, oktatáson kívüli intézkedéseket, elképzelése a kor politikai, eszmei áramlatait tükrözte.

2 Az első fordulópontot a közgyűjtemények állami felügyelet alá kerülésében az 1897-ben létrehozott, majd 1922-ben feloszlatott Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa jelentette. Állami támogatással kiépült a provincionális múzeumok (kerület, megye, város, vidék stb.) és közművelődési könyvtárak hálózata. A vármegyékben már a XIX. század végétől kezdődően sorra alakultak meg a többnyire közkönyvtárral kapcsolatos városi és vármegyei múzeumok.

3 A másik jelentős lépés az 1922. évi XIX. tc.-kel életre hívott Országos Magyar Gyűjteményegyetem, és a nemzeti nagy közgyűjtemények szervezeti és személyzeti viszonyait magábafoglaló törvénycikk.

4 Ez a törvény már szoros kapcsolatban állt azzal a nagyszabású koncepcióval, amelyet 1927-ben dolgoztak ki az ország neves szakemberei, köztük a Közgyűjtemények területet összeállító Hóman Bálint és Szekfű Gyula. A kidolgozott javaslatgyűjtemény a könyvtárakat a múzeumokhoz hasonlóan három főcsoportba sorolta, melyeken belül több típust különböztetett meg:

5 1. Egyetemes összefoglaló könyvtárak. Gyűjtőkörüket a minőség, a tudományos szelekció szabta meg, mennyiségi és terjedelmi korlátozás nem volt. A tudomány specializálódásával, valamint a szakkönyvtárak kialakulásával gyűjtőkörük is szűkült. a) Országos könyvtárak. Ide sorolták a főváros és több vidéki város nagykönyvtárát. b) Helyi jellegű közkönyvtárak. Közművelődési könyvtárak. Ezt a csoportot alkotják a kisebb múzeumi, városi és népkönyvtárak. c) Egyházi hatóságok, testületek és iskolák könyvtárai. 2. Szakkönyvtárak. a) Országos szakkönyvtárak. b) Hatóságok, hivatalok, iskolák szakkönyvtárai. 3. Emlékgyűjtemények. A tanulmánytervezet, amely meghatározta a jövő feladatait is, következetes folytatása volt az 1922. évi törvénycikknek, továbbfejlesztése és egységesítése pedig az 1929. évi XI. törvénycikkben vált valóra, ezzel lehetőséget teremtve a 1 Tőkéczky László: Klebelsberg középosztály-felfogása és politikája. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. Szerk. Zombori István. Szeged, 1995. 20—45 p. . " 2 Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra, kulturált nemzet, 1867—1987. Bp. Kossuth, 1988. 188. p. 3 Hóman Bálint: Közgyűjtemények. In: A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk. Magyary Zoltán. Bp. Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége, 1927. 310—311. p. 4 Uo. 317. p.; Magyar törvények. 1922. évi törvénycikkek. Bp., 1923. 139—144. p. 5 Hóman i. m. 295—345. p. 85